Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - P. Szabó Ernő: Reneszánsz és manierizmus

Szent család. Németország, 1500-1550 között Oszlopos ágy. Dél-Németország, 17. század eleje majd a klasszicizmus, végül a historizmust bemutató kiállítás, illetve a tudományos igényű katalógus, és ezután vállalkozhatunk a hagyományos értelembe vett — remélem, nem konvencionális — állandó bemutató megrendezésére. Az előzmények között meg kell említeni, hogy Radocsay Dénes, a múzeum akkori vezetője, aki váratlanul és korán hunyt el, 1974-ben elkezdett egy sorozatot, amely A térművészetek határai címet viselte, s amelynek első része, a gótikát bemutató kiállítás el is készült. Ezért kezdhetünk most a reneszánsszal. — Az akkori tárlat és katalógus, mondhatni, egyszemélyes produkció volt, Vadászi Erzsébet munkája. A mostani létrehozásán viszont egy munkacsoport dolgozott. — Az egész sorozat rendezője Péter Márta, a mostani tárlaté Vadászi Erzsébet, tizenhatan írták a katalógust. Azt hiszem azonban, nem egyszerűen statisztikai kérdésről van szó, hanem arról, hogy kollégáink valóban igényelték a teammunkát. — Az anyag nagy része a múzeum tulajdona. Egy részét azonban társintézményektől és magángyűjtőktől kölcsönözték. — Csak igen indokolt esetben kölcsönöztünk valamit, hiszen a cél éppen saját gyűjteményünk feltárása volt. Ami azonban az anyagiakat illeti: szükségünk volt külső segítségre. A Művelődési Minisztérium már az elmúlt évben is várta az állandó kiállítás megrendezését; az újragondoláskor őket is meg kellett győznünk elképzelésünk helyességéről. Az installációt a Központi Múzeumi Igazgatóság készítette, a katalógus megjelenését a Kulturális és történelmi emlékeink feltárása, nyilvántartása és kiadása című kutatási program támogatta. Ez a kiállítás, reményeink szerint, egy évig áll majd, közben, még az idén vagy a következő év elején megnyílik a barokk-kiállítás. A következő bemutatók is egymást átfedve lennének nyitva. 1990-ben cseh, lengyel, horvát és osztrák részvétellel szeretnénk megrendezni az Osztrák-Magyar Monarchia szecessziós művészetét feldolgozó kiállítást; ezt a sorozatot addig be kellene fejezni. — Hogyan fogadták a szakemberek terveiket s főleg a megnyílt kiállítást? — A szóbeli értékelések között vannak igen kedvezőek is. Persze bizonyos tárgyak akkor is nagy tetszést aratnának, ha állandóan láthatóak lennének, hát ha még több évtizedes szünet után kerülnek újra nyilvánosság elé! Igen gazdag például a múzeum szövöttkárpit-gyűjteménye, ennek jó néhány darabját publikálta László Emőke, textilosztályunk vezetője, a gobelinteremben pedig barokk kárpitok láthatók jelenleg is — a gyűjteménynek ezt a részét mégis mintha kevéssé ismernék. Vagy: igen magas színvonalon van nálunk képviselve a XVI-XVII. századi délnémet ötvösség, hála az egykori főúri megrendelőknek, s hála Szvetnik Joachim zsenialitásának, amelyre szükség is volt, hogy jó néhány összeroncsolódott tárgyat új élet-17