Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - Gyarmati Szabó Éva: Környezetszépítők Zuglóban

KERÜLETRŐL KERÜLETRE Térszerkezetátalakítás Környezetszépítők Zuglóban Zuglót, a főváros XIV. kerületét Pest „Rózsadombjának" is nevezik. Területének csaknem negyven százaléka zöldövezet, amelynek a fele — körülbelül két és fél millió négyzetméter — gondozott park, kert, utcai zöldsáv. Itt van Budapest legnagyobb és legkedveltebb parkja, a Városliget, továbbá ugyancsak természeti környezetben a sportlétesítmények központja, élén a Népstadionnal. Zugló képéhez azonban éppúgy hozzátartoznak a kertes családi házak, a parkos villalakások, mint az előbbiek. Érthető, hogy a tanács és a lakosság egyaránt félti, óvja ezt a természet adta kincset, mindent megtesz, hogy ápolja, fejlessze, szépítse. Ez a legerőteljesebben a környezetrendezésben való társadalmi részvételben mutatkozik meg, amelyre a XIV. kerület évek óta jó példát mutat. A tanács költségvetéséből nem futja parkgondozásra, területszépítésre, mégis milliókat fordítanak ezekre a feladatokra. A társadalmi munka ugyanis az erkölcsi elismerés mellett anyagi megbecsüléssel is jár. Ez utóbbi évről évre többet hoz a közös kasszába, s az így nyert pénzt a tanács újra a környezetrendezésbe, -szépítésbe fekteti. És ez jó „lakossági ösztönzőnek" bizonyul, megsokszorozza az erőket, mert kézzelfogható eredmények születnek. Jól szemlélteti a fejlődést, hogy 1982-ben — amikortól is a tanács kiemelten kezeli a társadalmi munkák szervezését — a kerület üzemei, vállalatai, intézményei és lakosai együttesen 17 milliót ajándékoztak a tanácsnak — önmaguknak. Az öszszehangoltabb feladatok, a határozottabb irányítás, segítés révén a társadalmi munkák értéke évről évre nőtt, tavaly már meghaladta a 210 millió forintot. Ez, a több mint 150 ezer lakossal számolva, azt jelenti, hogy az egy főre jutó társadalmi munka értéke csaknem eléri az 1400 forintot. Ezzel az eredménnyel Zugló a kerületek közötti versenyben Csepel után a második lett, ami másfél milliós jutalommal járt együtt. A kiváló helyezésben nagy szerepe volt a Hazafias Népfront kerületi bizottsága által meghirdetett Virágzó Zuglóért elnevezésű mozgalomnak, amely nagyot lendített az emberek tettvágyán. Lendíthetett, mert az előző évben, az 1986. évi munkát értékelendő, a kerület első helyezést ért el a lakóterületi környezetrendezés és -fenntartás területén benyújtott pályázatával, ami kétmillió forintos támogatást jelentett. Ebből a pénzből szerszámokat, növényeket, gyöngykavicsot, murvát, festéket stb. vásároltak a társadalmi munkára vállalkozóknak. A jó szervezésnek köszönhetően a lakosság, a vállalatok, üzemek segítségével minden évben újabb és újabb területet sikerült rendeznie a tanácsnak, például, egy-egy szeméttelep felszámolásával. Sajnos sok az illegális szemétlerakó, a vállalatok szinte az egész főváros területéről ide szállítják a hulladékot, az elhanyagolt zöldterületek szinte kínálják ezt a „megoldást". Ezért a cél: rendezni és hasznosítani ezeket a „szeméttelepeket". így született az elmúlt években több sportpálya és pihenőpark, szabadidőközpont. Az összefogás eredménye az is, hogy már csaknem két és fél kilométeres szakaszon rendbe hozták a Rákos patak partját — autóparkoló, pihenőpark és sporttelep épült itt —, kitisztították a medrét, megtiltva a vállalatoknak, üzemeknek, hogy abba vezessék a szennyvizeket. A patak kezd újjáéledni, amelynek legszebb bizonyítéka, hogy visszatértek ide a vadkacsák, s néhány természetvédő megfigyelése szerint néhány aprócska hal is megjelent már a vizében. A kerületi tanács operatív bizottsága részletes tervet dolgozott ki a feladatok elvégzésére, ráirányítva a figyelmet a meglévő értékek megőrzésére, a várospolitikai célok megvalósítására. A környezetvédő és -kímélő tervek némelyike azonban nem valósítható meg minden nehézség nélkül. Előfordul, hogy legyőzhetetlennek látszó akadályok állják útját. Például a Bosnyák téri nagybani piac tervezett bővítésével — amely a Fővárosi Tanács elképzelései között szerepel — veszélybe került a kerületi lakosság pénzéből épült ifjúsági sportparadicsom. Helyére ugyanis zöldségtárolókat terveztek. A piacbővítés nemcsak az itt lakó emberek áldozatvállalásának gyümölcsét tenné tönkre, hanem — félő — a lelkesedését, tettvágyát is, hiszen nem lenne garancia arra, hogy társadalmi munkájuk eredménye meddig marad fenn. Ezért a tanács minden erejével azon van, hogy a nagybani piac bővítését ne a kerület kárára oldják meg. Érveiket erősíti, egyebek között az is, hogy a piacforgalmat is lebonyolító Hungária körút rendezése félbemaradt, immár a harmadik ötéves terv fővárosi számításaiból marad ki. Súlyos következményeit — hatalmas teherforgalom, bénító útviszonyok stb. — ugyancsak a kerületnek kell elviselnie. Az emberek a sok félbe-szerbe hagyott munka miatt kapkodásról beszélnek, s nem értik, miért nem fejezik be az útépítést, amelynek végső munkálataihoz korántsem kellene annyi pénz, mint egy újnak az elkezdéséhez. A Hungária körút elkészültével nemcsak a környéken élők járnának jól, hanem valamennyien. Mentesítő útszakasz lehetne. GYARMATI SZABÓ ÉVA Az alábbiakban Sárdy László Az ,, elkerülhetetlen" Belváros című írásához (Budapest, 1988/4. sz.) kívánok hozzászólni. A szerző „alapfilozófiája" a térszerkezetátalakítás érdekében teendő közlekedésfejlesztési lépésekről erősen vitatható. Felfogása szerint ugyanis a fejlődés egyetlen lehetséges útja az alacsony potenciálú helyek, települések, területek között nagy kapacitású kapcsolat létrehozása volna. Közismert, hogy a fizikai, anyagi és társadalmi mozgások legjellemzőbb, általános érvényű formája a kiegyenlítődés. A különböző potenciálú helyek közötti kapcsolat megteremtése következtében ugyanis energiaelmozdulás, minden élet-és mozgásforma alapja jön létre. Ez a település- és a közlekedésfejlesztés területén is érvényes átvitt értelemben. Ennek bizonyítására vegyünk két alapesetet: 1. A városközpontot mint meglévő magas értékű, színvonalasan ellátott területet közvetlen módon kapcsoljuk össze több, szerényebb paraméterű „külső" kerülettel. Ebben az esetben a jó utazási lehetőségek következtében a szerényebb „külső" területek felértékelődnek. Érdemes tehát beruházni, fejleszteni. A különbségek fokozatosan kiegyenlítődnek, ezek eredményeként a területek önmegtartó erővel fognak rendelkezni. Fejlődnek. Ennek igazolására Budapesten az átlós metróvonalak végpontjai a legjellemzőbb példák. 2. A két „külső", alacsony ellátottságú terület között hozzunk létre magas szintű, túlméretezett közlekedési kapcsolatot. A közlekedési kapcsolat bizonyos többletforgalmat eredményez, de alapvetően senkinek sem érdeke ugyanolyan ellátási, foglalkoztatási színvonal mellett feleslegesen helyet változtatni. Azonos potenciálú helyek között ugyanis nem létezik mozgás. (A semmit nem lehet elosztani.) A nagy értékű fejlesztés tehát felesleges. A térszerkezet-átalakítás tehát csak evolúciós fejlődésen alapulhat, melynél az első lépés: — a főközponti jó kapcsolat megteremtésével a területek felértékelése, megtartó és vonzerejük „létrehozása". Majd ezt követi: — a már felértékelődött, különböző struktúrájú területek, települések egymás közötti kapcsolatának fejlesztése, önálló, a központot valójában tehermentesítő áramlatok indukálása. A fővárosi közlekedéstervezés nyelvén a fenti gondolat annyit jelent, hogy igenis az átmérős, a városközpontot érintő Dél-Buda—Rákospalota metróvonalat kell előbb kiépíteni, a szerző által vázolt sehonnan-sehová nem vezető „körmetró" helyett. LELKES MIHÁLY 13