Budapest, 1988. (26. évfolyam)

11. szám november - PESTI TÜKÖR

Beszélni nehéz — de muszáj A budapestiek — s persze általában a magyarok — legalább két dologról közismertek. Egyrészt arról, hogy vendégszeretőek, szívesen látják az idegeneket, másrészt arról, hogy nem beszélik azokat a nyelveket, amelyeken ki is fejezhetnék a vendégszeretetüket. Kevesen beszélnek németül, még kevesebben olaszul, franciái, oroszul, a szomszéd népek nyelvén is többnyire azokat a szavakat tudjuk, amelyeket útjaink — vásárlásaink? — során megtanultunk. Épp a fentiek tükrében tűnt meglepőnek, egyben igen örvendetesnek az az óriási érdeklődés, amely egy közelmúltban tartott könyvbemutatót jellemzett. A Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi terme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel azon a délutánon, amelyen a Corvina Kiadó, az Akadémiai Kiadó és az Oxford University Press szakemberei számoltak be most induló közös vállalkozásukról, a Streamline English nyelvkönyvsorozatról. A könyv, illetve a nyelvtanfolyam, amelynek anyagát tartalmazza, négyszakaszos, alapvetően gyakorlati jellegű, a hangsúlyt a megértési és beszédkészségre helyezi. Erről a hallgatóság könnyen meg is győződhetett, hiszen a könyv egyik szerzője, Peter Viney tartott a munkáról egy show-műsornak beillő, ugyanakkor igen tartalmas előadást. A mű használhatóságát egyébként az is jelzi, hogy tíz évvel ezelőtt jelent meg először, s a világ különböző országaiban több mint kétmillió példányban adták el. Ez a könyv elsősorban felnőttek és középiskolások számára készült. A fiatalabb korosztály számára írta Tom Hutchinson a nem kevésbé híres Project English-sorozatot, amelynek immár második kötetét adja ki közösen az Oxford University Press és a Corvina Kiadó. A könyvszakemberek e mű első részének sikerét is értékelték — ezt annál is inkább tehették, mivel ez alkalommal került sor a „Project English 1" pályázat eredményhirdetésére. A bemutatott pályázatok sora jelezte, hogy — legalábbis, ami a fiatalokat illeti — nyelvtanulás ügyben változni látszik valami. PSzakmunkásképzés vállalati iskolában Új rendszerű iskolatípusban kezdte meg tanulmányait Budapesten 68 vendéglátóipari szakmunkástanuló. A Taverna Belvárosi Szálloda és Vendéglátó Vállalat — élve az új lehetőséggel — a vendéglátásban elsőként szakmunkásképző iskolát alapított, ahol az idei tanévben két első osztályban kezdték meg a tanítást. A hallgatók három év után szakács szakmunkás-bizonyítványt szereznek — ebben a szakmában már évek óta kevés a jól képzett szakember —, s mivel a képzés során a cukrászat alapismereteit is elsajátítják, a későbbiekben fél évi tanulás után a cukrász szakmunkásvizsgát is letehetik. pesti tükör A szakmunkásképző iskola átmenetileg a Huba utcai szakközépiskolában kapott helyet, később a Taverna már meglévő, bővítés alatt álló oktatási központjában működik majd. A vállalat 15-20 millió forintot fordít a szakmunkások képzésére évente. A most létesített szakmunkásképző iskolába bárki jelentkezhetett, a felvételi bizottság több mint száz jelölt közül választotta ki az elsőéves hallgatókat. A vállalat valamennyi hallgatóval társadalmi ösztöndíj-szerződést kötött, s ennek értelmében a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után három évig itt kötelesek dolgozni a mostani tanulók. Az ösztöndíj összege a tanulmányi eredménytől Városházi mozaik Tanácstalan tanácstagok A Fővárosi Tanács szeptember 13-i ülésén élénk vitát váltott ki az az előterjesztés, amely a Döntéselőkészítő tanulmány a Budapest-Bécs világkiállítási terület kiválasztásához. címet viselte. A tanács szakértői a BUVÁTI alapos elemzésére támaszkodva a III. kerületi Aquincumot, a X. kerületi Vásárvárost és a XI. kerületi Gazdagrétet javasolják a világkiállítás helyszínéül. A hozzászólók zöme a képviselt kerület nevében beszélt, s aszerint foglalt állást a tervezet mellett vagy ellene, hogy az ő kerületét hogyan érinti a javaslat. Más tanácstagok újabb területek megvizsgálását is szükségesnek tartanák, s megint mások az alapos gazdasági számításokat hiányolták. Aztán kiderült, hogy az előterjesztés melléklete is hasznos olvasmány lehet, hiszen tartalmaz gazdaságossági számításokat, becsléseket. Aki pedig elolvasta a határozati javaslatot is, láthatta, az is ösztönöz újabb területek felmérésére. Mindehhez csak annyit fűzhet a tudósító: 1. Örülhetünk annak, hogy a kerületek felismerték érdekeiket és ennek hangot is adnak. 2. Érdemes a közreadott és tárgyalásra kerülő előterjesztéseket a mellékletekkel együtt átolvasni, mert vitatkozni csak úgy tisztességes. Egyébként, hogy ennyi adat elegendő-e egy ilyen nagy horderejű döntés előkészítéséhez, azt a döntésre hivatottaknak kell mérlegelni. 3. S hogy ki dönt a terület-kijelölés ügyében? Amint az a tanácsülésen ismételten elhangzott: nem a Fővárosi Tanács! A Budapest-Bécs szakvilágkiállítás megrendezésének szándéknyilatkozatát a két ország kormányfője írta alá, tehát e terület-kijelölés is a kormány illetékességi körébe tartozik. A tanács csak javaslatot tehet. Hogy akkor min folyt a vádaskodással és bocsánatkéréssel tarkított három órás viata? Min is? Virsli és vurstli Több mint két évtizedes hagyomány már az osztrák fővárosban, hogy évente egyszer, egy napra a patinás városháza valamennyi terme megnyílik a bécsi polgárok előtt. „Nyitott kapu napja" — így nevezik a közigazgatás e különös ünnepét, amely osztrák szomszédainkra jellemzően jó hangulatú karnevál, vurstli, az elmaradhatatlan virslivel. Ugyanakkor kiváló alkalom arra, hogy a város lakói megismerkedjenek a közigazgatás dolgozóinak munkájával, megtekintsék a díszes tanácskozótermeket, kezet szorítsanak a bürgermeisterrel és a tanácsnokokkal. Akit pedig éppenséggel elintézetlen ügyének állása érdekel, ilyen alkalomkor is azonnal beletekinthet az aktába, pontosabban a számítógép képernyőjén megjelenő „feljegyzésekbe". Budapest tanácsa idén szeptemberben másodszor kapott meghívást e rendezvényre. A bécsi Rathaus erre az alkalomra „Bécs köszönti Budapestet" címmel színes újságot nyomatott, amelyet az eseményt megelőző hetekben fővárosunk forgalmasabb pontjain osztogattak a járókelőknek. Már a lapból is tudni lehetett, hogy a Nyitott kapuk napjából Nyitott határok napjává előlépett találkozó központi gondolata az 1995-ben (talán) sorra kerülő világkiállítás lesz. Ezt igazolta a nemzetközi sajtó érdeklődése is, hiszen dr. Helmut Zilk bécsi főpolgármester és Iványi Pál tanácselnök közös sajtótájékoztatóján erről kérdeztek legtöbben. Az előkészületekben egyik fél sem tart előbbre — állították egybehangzóan a két város vezetői. A Rathaus platzon rögtönzött kis vidám parkban baktató pónilovacskák ijedten kapták fel a fejüket egy-egy felvijjogó sziréna hangjára, amelyet a bécsi lurkók csaltak ki a budapesti rendőrség ott kiállított riadókocsijaiból. Tűzoltóink lélegzetelállító mutatványai tapsra ragadtatták még azokat is, akik egyébként forró gulyásleves kanalazgatásával voltak elfoglalva. Operettszólistáink pedig a rendezvény kapcsán oly sokszor emlegetett Monarchia hangulatát idézték. Egy szó mint száz, sikeres bemutatkozás volt, amelyet méltóképp reprezentált a Száztagú cigányzenekar ovációval fogadott koncertje is. Mindössze egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan: mikor jön Bécs bemutatkozni Budapestre? Előtérben a segélyezés! Nemcsak a főváros épületei, de lakosai is öregednek. Csaknem 450 ezer hatvan év feletti idős ember él közöttünk. Az átlagos nyugdíj 4307 forint. De nemcsak a kisnyugdíjasok szorulnak tanácsi segélyezésre, hanem azok a családok is, ahol gondot okoz a gyerekek iskoláztatása, öltöztetése. Jelenleg tizennégy jogcímen adhat a tanács valamilyen segélyt vagy támogatást. A tágan értelmezett szociálpolitikába beletartozik a lakáshoz juttatástól a ki nem fizetett lakbérek és közüzemi díjak rendezéséig egy sor dolog. Az elmúlt évben összesen 3,1 milliárd forintot fordított a Fővárosi Tanács ilyen célra. A szociálpolitikusoknak régi vesszőparipája, hogy életre kell hivni a családközpontú segélyezési rendszert. Annak megállapítására pedig, hogy a segélyek és támogatások valóban eljussanak az arra rászorulókhoz, a kerületi tanácsoknak alapos szociológiai felmérést kell készíteniök. Érre ösztönöz a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága, hiszen így segélyt tudnának folyósítani azok számára is, akik eddig szemérmetességből, szégyenérzetből nem fordulnak támogatásért a tanácsokhoz. L.S. 4