Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - POSTA

posta 1036 Dugovics Titusz tér 15. Telefon: 886-410 Árnyak, bajok Budafokon „Mindig nagy érdeklődéssel olvastam lapjukat, és nagy tisztelettel figyeltem az önök buzgalmát, amivel igyekeznek Budapestért és a budapestiekért mind többet tenni a sajtó két fegyverével: tollal és a fényképezőgéppel. Meg is maradtam volna passzív olvasójuknak, ha az 1988/4. számban a Kallódó emlékek című cikket Polgár Zoltán tollából nem olvasom." így kezdi levelét — inkább lektori jelentései — Bartos Mihály, a Budapesti Városszépítő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportjának a vezetője és írásában a fent említett cikk tévedéseit igazítja helyre, hiányosságait egészíti ki. A terjedelmes hozzászólás, szinte már tanulmány minden sorát — bár megérdemelné — nem tudjuk közölni, de reméljük, így lerövidítve sem csonkul meg alapvető mondanivalója. Ugyanakkor köszönjük a visszajelzést, örülünk, hogy vannak — és egyre többen vannak — lelkes, hozzáértő lokálpatrióták, akik hangot adnak véleményüknek, jobbító szándékuknak, mely — reméljük — előbb-utóbb meg is hozza eredményét. „Budafok történelmi magja a mai Budafoki tér környéke és a Péter Pál utca eleje. A rómaiak Budafoktól északra, Albertfalva déli részén létesítették az albertfalvai castrumot, és e köré települt később a polgárváros. Ettől délebbre a legközelebbi római település Nagytétényben (Campona) volt. Néhány római kori épületmaradvány találtak a Hárossziget magasságában is, melyek a későbbi Csőt falu alapját képezték, de ezek... már inkább Budatétény területéhez tartoznak. Ezért nem mondhatjuk azt, hogy Budafok a római korban lakott hely volt. A honfoglalás korában sem lakott hely, a legközelebbi lakott települések: Csepel, Csőt, Tétény, Diósd, Kánya, ezért, bármennyire is szeretnénk Budafok nem hon foglaláskori település. Budafok (Promontor) település történelme csak jóval Buda 1686-os felszabadulása után kezdődik, így tehát a török korban a lakosság nem menekülhetett el innen. Savoyai Jenő herceg tulajdonába kerül 1698-ban a Csepel-sziget és vele együtt a Promontorium is,ahova 1714-ben — Ráckeve után — kastélyt építtet és tiszttartóságot szervez. A promontori birtok lakókkal történő betelepítésének pontos kezdete nem ismert, de 1700 körüli időpontra tehető. Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy erről a területről már 1703-tól ismerünk szőlőbirtokosokat, 1716-ban már serfőzde is üzemel a település északi részén... ezért, a cikkben említett 1737-ben induló újrabetelepülés sajnálatos tévedés. A Péter Pál utca 1. alatt található... kápolnát, mely a település első temploma is egyben, 1748. május 16-án szentelték fel. A kálvária késő barokk, 1800 körül épült... A három kőkeresztből csak kettő áll, a cikkben említett két szobrot — Mária és Szent János — én is csak fényképről ismerem... ugyanis immár tizenegy éve... nem láthatók. A kálvária állapota, sajnos, megfelel a cikkben leírtaknak. ...felújítása már hosszú ideje húzódik. Tudomásom van róla, hogy 1985-s árakon számítva mintegy ötmillió forintba került volna a felújítás, újrafaragás. Erre a pénzt az illetékesek nem tudták biztosítani (azóta sem), pedig a Budafok belvárosi és a felsővárosi plébánia is hozzájárult volna anyagilag a munkálatokhoz. Azt nem állítom, hogy a „budafoki családok filléreiből" ismét felépülne, de azt igen, hogy a budafoki polgárok hozzájárulnának a felújítás költségeihez. A Stáció utca érdekessége, hogy a stációfülkékben ma már nem látható képeket Cziglényi Ádám neves bélyegtervező művészünk is újrafestette még főiskolás korában. A képeket utoljára az ötvenes évek végén Feszty Masa festette újra. Jelenleg a képek már nem láthatók, az idő pontosan elvégezte dolgát. A Péter Pál utcában copf kővázák találhatók még az 5., 10., 12., 13. számú házaknál, de ilyenek voltak még láthatók az elmúlt években is a Tóth József, a Kossuth Lajos és a Magdolna utcákban is. A Péter Pál utca renoválását a kerület önerőből nem képes megoldani, bár nem is érzem, hogy az elmúlt években törekedtek volna erre. ...nagyszabású rekonstrukcióval... Tabánnál, Óbudánál, Szentendrénél is különb hangulatot lehetne adni ennek a helynek. Páratlan idegenforgalmi, vigalmi negyed lehetne a fővároson belül. A Törley-mauzóleum a budapesti műemlékjegyzék szerint — és épp ez benne a szomorú — műemlék, melyet Damkó József szobordíszei tesznek még értékesebbé... felújítva és hasznosítva Budapest egyik görögkeleti stílusú építészeti remeke lehetne. Belül — még talán restaurálható — értékes falfreskók díszítik. A cikk írójának az elképzelése is jogos, de, sajnos, az utód, a pezsgőgyár vezetője már 1987-ben kinyilatkozta, hogy nem tud mit kezdeni (?) a mauzóleummal, ezért az átvételére nem is vállalkoznak, holott ingyen juthattak volna az ingatlanhoz. Úgy érzem... Budatétény és Nagytétény egy-egy önálló cikket is megérdemelne történelme és műemlékei alapján... Megemlíthető lett volna a bontások és épület-átalakítások sorozata, a Péter Pál utca 24. sz. alatti műemlék jellegű épület állapota, az út menti, 18-19. századi kőkeresztek állapota, a szentháromság-szobor sorsa, a Budafok téri Szent Lipót-templom előtti kőkorlátnak és a hősi emíékműnek az állapota, a Magdolna meg a Kölcsey utca hangulatának az eltűnése, a felsővárosi temetőnek... az izraelita temetőrésznek a mostoha állapota... Igaz, vannak pozitív „fehér hollók" is, így a Nepomuki Szent János-szobor restaurálása vagy a Savoyai-féle kőoroszlánok jelenleg is folyó felújítása. ...Sajnos a régi Budafok megőrzése — néhány lelkes lokálpatrióta kivételével — úgy érezzük, az itt élőknek sem igazán szívügye. Mit várhatunk akkor másoktól..., ha önmagunk sem becsüljük meg, és nem óvjuk azt, ami a múltat a jelennel összekapcsolja?" Fontos apróságok Több, hozzánk érkezet megjegyzésből közlünk néhányat, és ajánljuk őket az illetékesek figyelmébe. Nem falrengető dolgokról Közeleg az új év Fizessen elő a BUDAPEST-re van szó, de úgy látszik, úgy látjuk, mégis fontosak. „A szemét szem előtt van, írnak is róla eleget. Nem kell bizonygatni, Budapest „szemetes" város, jobban mondva: lakói fegyelmezetlenek szemét ügyben, hanyagok, nem nevelték rá őket a közterületek stb. tisztaságának a megőrzésére. De azért sokan használják a szeméttartókat, illetve használnák, ha — különösen az idegenforgalmi főidényben — férne még beléjük valami. De tele vannak, melléjük esik a papír, üveg. Gyakrabban kellene üríteni őket! Viszont le a kalappal a kukások előtt! A nyári hőségben, dinnyeszezonban is állták a sarat! Mi lenne a várossal, velünk, nélkülük! Megérdemlik a megbecsülést." „ Szegény Feri bácsi meghalt. Éveken át irányította a Vérmezőn a gyermekjátszótéren a biciklikölcsönzést. Fél lábú, rokkant öregember volt, a kisfiúk, lányok ingyenes jótevője, segítője, hiszen még szerelte is a kerékpárt. Példája mutatja, mit tehet egy „egyszerű" ember másokért, a gyermekekért — és a padokon nyugodtan napozó mamákért —, ha szeretettel, lelkiismeretesen végzi feladatát. Hiányzik, ezért sokan emlegetik. Utóda nincs. Megszűnt a kerékpárkölcsönzés a Vérmezőn." tr

Az Óbudai (Hajógyári)-szigetet egyre többen ismerik meg, keresik föl. Szép pázsitjával, ízléssel elhelyezett virágaival, növényzetével, gondozott útjaival, játszótereivel a főváros egyik legkitűnőbb, ilyen jellegű létesítménye. Valamikor már írtak róla, de ismét megpendíthető az ötlet: nem lenne-e jó ez a terület a Rajna-Majna-Duna útvonalon leereszkedő motorosok, evezősök számára nemzetközi kikötőnek, kempingnek? Esetleg a világkiállítás valamelyik részlegének? Persze úgy, hogy a hazai lakosság lehetőségei se szűküljenek vagy vesszenek el." 48