Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - TISZTELET SZINDBÁDNAK!

TISZTELET SZINDBÁDN AK! Csütörtök, 1947. ápr. 3 Kedves Krúdyak! Péter bátyám fiai, Barna és Ödön mesélt mostanában gyakran Rólatok és Nógrádról. Tőlük tudom, hogy rádiótok is van. Nos, jövő vasárnap, április 13-án délután 6 órakor apámról, Krúdy Gyuláról fogok beszélgetni. Tudom, mennyi szeretettel éreztek még mindig iránta és műveit is gyakran olvasgatjátok. Ezért kopogtatok Nálatok jó előre és szíves figyelmetekbe ajánlom már most a Rádiót. Magamról: 46 éves vagyok, nős, gyermekem nincs. A Fővárosi Könyvtár főtisztje vagyok, valaha magam is írtam, regényt, novellát, verset és tízegynéhány évig újságot. Mondják, hasonlítok néhai apámra, nemrég Nyíregyházán, a régi ismerősök nagyapámra véltek bennem ismerni, nagyanyám is ezen a véleményen volt. Két unokaöcsém annyi szépet és vonzót mesélt Rólatok, hogy ne csodálkozzatok, ha egy szép napon kopogtat Nálatok egy magas, karcsú, őszülő halántékú, fekete hajú-szemű Krúdyformájú vándor. Valamennyieteket szeretettel köszönt és rokoni érzésekkel üdvözöl ifj. Krúdy Gyula Mária lányával és Gyula fiával A levélből kiviláglik, hogy Krúdy fia milyen nagy fontosságot tulajdonított az apjáról folytatott rádióbeszélgetésnek. Hogy a nógrádi Krúdyak megőrizték a becses levelet (melyet aztán Tóbiás Áron közölt a híres Krúdy világában 1964-ben) — az természetes. Az azonban kész csoda, hogy a maradandóságot igénylő interjú nem foszlott szét az éter hullámain. Török Sándor, a neves író és jeles rádiós-személyiség ugyanis megőrizte a felszabadulást követő időben (1946 őszétől 1947 elejéig) sugárzott emlékezetes Vasárnapi beszélgetések úgynevezett „felolvasó példányait", és azok a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárába kerültek. Kitűnő művészeket, nagy írók, költők közeli hozzátartozóit, neves közéleti embereket szólaltatott meg Török Sándor — így ifjú Krúdy Gyulát is. Az alábbi beszélgetés 1947. április 13-án hangzott el. ERKI EDIT 33