Budapest, 1988. (26. évfolyam)

10. szám október - Szále László: Budavári ostromok

„Ahova minden néposztály tagjai beléphetnek'' THAN KÁROLY NÉPFŐISKOLA-TERVE 1888-BAN Egy budapesti — majdan országos! — népfőiskola megszervezésére 1888-ban tett javaslatot Than Károly, a tudós, nemzetközileg elismert egyetemi tanár, a kémia tudományának jeles oktatója. A népfőiskola a skandináv országokban napjainkban is kedvelt és megbecsült oktatási forma. A Folkehjskole, opisto nem tévesztendő össze az angol szabadegyetemmel, de nem is szakiskola, mert más célja nincs, mint általánossá tenni a műveltséget, valós hazaszeretetre nevelni, megmutatni a helyes önművelés és önképzés módszereit, útjait a nép széles rétegei számára, hogy belőlük jellemes, öntudatos egyéniségek nevelődjenek. Ezekre a népfőiskolákra bárki beiratkozhatott, sem előtte, sem utána nem voltak vizsgák. Than nagyon alapos előtanulmányokat folytatott, fontosnak tartotta, hogy kísérletképpen Budapesten is megvalósuljon egy hasonló intézmény. Felismerte népe elmaradottságát, és igyekezett hozzá megkeresni azt a jó példát, módszert, mellyel gyorsan és hathatósan segíteni lehetett volna. Igen, lehetett volna, mert a beadványra írt válaszában a kultuszminiszter (Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, majd ez év szept. 22-től Csáky Albin gróf — A szerk.) közölte, hogy „...bőségesebb kivizsgálásra kiadtam a budapesti Tanárvizsgáló Bizottságnak, kiknek véleményét figyelembe véve, terjesztem tovább a ministerek T. Tanács elé. Előrebocsátandó, hogy a népfőiskola megteremtésének anyagi alapjai nem látszanak biztosítottnak." Nyugodtan vehetjük ezt elutasításnak, de a neves kémikusnak ezt a miniszter valószínűleg nem merte nyíltan megírni. A budapesti népfőiskola valójában már ekkor megbukottnak volt tekinthető. Ha ismerjük is a végeredményt, nem érdektelen megismernünk néhány javaslatát ennek a kiváló tanárnak, aki rajongott az ifjúságért és a magyar népért. Attól féltette mindkettőt, hogy elmarad a műveltebb Nyugattól. „A czél egy olyan intézetet alapítani, a melyben a polgárok, munkások és parasztok, elsajátítanának oly ismereteket, melyek később igaz hasznukra, sőt előnyükre legyenek. Magunk elé tűzve ezt a nemes czélt, gondoljunk arra, hogy az intézet legyen jótékony befolyással a nyilvános polgári vagy paraszti életre, a családi életre és a házi gondokra. Azért is nevezzük főiskolának, mert nem gyerekeknek csináljuk, hanem igenis egy iskolát az érettebb fiataloknak és a felnőttek számára. Főleg a városi munkásság, de méginkább a parasztság érdekében kívánjuk megalapítani a népfőiskolát, ahova minden néposztály tagjai, tizennyolc éven felüli korban beléphetnek abba. A pesti főreáltanodában az elmúlt esztendőben tíz munkással kísérletet folytattunk. Mind a tíz munkás helyes értelmét vette czéljainknak, egyetemben azon tanár társaimmal, akik ezen oktatásokban részt vettek. Mivel azonban a munkások csak a munkájuk befejezése után tudtak az iskolába eljárni egy-egy héten három alkalommal, így a következő tanmenetet állítottuk össze: ad 1.: Vázlatos felolvasás a világtörténelemből. ad 2.: Vázlatos felolvasás a biblia történelemből. ad 3.: Vázlatos előadás a magyar történelemből. ad 4.: Vázlatos előadás földrajzból. ad 5.: Részletek elolvasása classicus irodalmi művekből, a könyvek kölcsönzése. ad 6.: A népiskolában tanultak átismétlése. Ezeket a munkásokat úgy ismerték meg az előadó tanárok, mint öntudatos ismeretkeresőket." A pesti főreáltanodában a kísérleti egy esztendő után megszűnt a népfőiskola. A hátramaradt iratok között van egy újságkivágás, melynek eredetét megállapítani nem lehet. Ez a rövid kis csipkelődő glossza elmarasztalja Than Károly és társai törekvését, kegyetlen ítéletet mond a helyes kezdeményezés felett: „Ha pedig az ilyen népfőiskolában a munkás vagy paraszt ifjú tanul valamit, akkor annak nem lesz kedve többé a munkához. Azt pedig a magyar nemzet nehezen tudná elviselni, hogy a munka eszközt könyvvel cseréljék fel. Az is veszélyes, hogy azt hiszik, ott tanulnak valamit, és tudást szereznek, ami még rosszabb lenne a tudatlanságuknál is..." Than Károly válaszul egy kiegészítő tanulmányt küldött a miniszternek 1888. május 16-án: „Példának hoznám fel eme dán nyelvből való fordítást is, mely megmutatja a mi számunkra is az utat, mert nem lehet közömbös senkinek: műveltek-e munkásaink és parasztjaink? — mert a művelt munkás több munkára képes. Grundtvig népfőiskolája egy dombtetőn áll... A kertben emeletes épületben van a tanítók és a növendékek lakása. Van két tanterem és egy kellemes társalgó-terem, a főépület mellett egy torna terem. A férfiak részére a tanfolyam november 3-tól március 31-ig tart, ami külön iparos tanfolyammal van összekötve. A női tanfolyam május 3-án kezdődik és július 31-ig tart. A tanítási idő: délelőtt 8-12 és délután 2-7 óráig, este 9-10-ig felolvasás, de ez nem kötelező. Tantárgyak a férfi tanfolyamban: dán nyelv szóban és írásban. Történelem, biblia, számtan, írás, természettudomány, egészségtan, család, kézimunka, testgyakorlás. Az iskolának jelenleg 6 férfi és 3 női tanítója van. A tanulók az öthónapi teljes ellátásért és oktatásért 16 Koronát fizetnek, az iparostanfolyam 185 Koronát, a női tanfolyam 90 Koronát. A dániai népfőiskolák jelentősége 1864-ben kezdődött..." (Nielsen, A.: Der kommer paa Höjskole. Helsinfors 1871.) Than Károly mappájában, melyben a népfőiskolákra vonatkozó anyagot gyűjtötte, még egy fájdalmas hangú írás található: „így, az a czélunk, hogy a magyar munkás és paraszt osztályok korunk társadalmi munkájában új erővel lépjen fel, magasabb szempontot nyerjen és szívében mély hazaszeretet verjen gyökeret, távolabbi időben valósulhat meg. Korunk egyik legfontosabb ügye, hogy a nagy tömegek sohase nélkülözzék a felvilágosodást, mely legutóbb oly gyorsan fejlődött. Ne úgy lépjenek be a munkás és a parasztifjak, mint cosmopoliták a felvilágosodás munkájába, vagy esetleg mint copiák, hanem férfias — hazafias tartalommal, úgy mint önállóan gondolkodók, emlékezve a történelem legjobb és legnevesebb példányképeire. Amikor ez megvalósul, akkor a hazaszeretet át fog hatni minden ifjút és a hazafias dal, irodalom és költemény visszhangra talál az egyszerű ember szívében ugyanúgy, mint a műveltek lelkében. Ezen utunkban segített volna nekünk Grundtvik eszméje, mert talán sok gymnasium helyett nálunk is alkalmasabb lehetne, nagyobb áldással egy-egy népfőiskola működése..." Ebben a keserű hangú írásban azért ott van a jövőben való bizakodás, hogy egyszer ki fognak nyílni a munkás- és a parasztifjak előtt a tudományok kapui, hogy egyszer az itt élő nép magasabb műveltségre tesz szert. SZEPESSY GÉZA 19