Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - TÉKA

Mi készteti a feliratok „szerzőit", hogy a falakon kommunikáljanak? A tanulmányok három összetevő elemben értenek egyet: a poétikum, a tiltakozás és a heroikum. Végül is mindhárom az emberek közötti kapcsolatok mindennapos formája, csak szokatlan, új megjelenésben. STENCZER FERENC Folyóiratszemle RIEDER MÁRIA: BUDAPESTI ALACSONY ÉS MAGAS NYUGDÍJAS RÉTEGEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA (Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete Tájékoztató, 1987. 4. sz. 5-29. 1.). A Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete a nyugdíjasok megélhetéséhez szükséges létminimum kutatása keretében 1983-ban kérdőíves vizsgálatot végzett a budapesti ipari saját jogú öregségi nyugdíjasok különböző jövedelemmel rendelkező csoportjai körében. A tanulmányból megismerhetjük az előkészítés és a mintafelvétel fázisait, szempontjait, a vizsgálat módszertani kérdéseit, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők (3000 Ft alatt) és a magas nyugdíjjal rendelkezők (5-7000 Ft) csoportjának jellemző adatait, sajátosságait. A szerző a vizsgálat alapján részletesen elemzi a két nyugdíjas csoport tagjainak társadalmi státusát, demográfiai jellemzőit, iskolázottságát, volt munkakörét, munkában töltött éveinek számát, egészségi állapotukat, háztartásuk szerkezetét, majd vagyoni helyzetükről, még aktív korukban szerzett javaikról, ingatlannal és tartós fogyasztási cikkekkel való ellátottságukról ad képet. Elemzi lakáshelyzetüket, lakáskörülményeiket, amely az időskorúak önellátóképessége szempontjából különösen fontos, tájékoztat jövedelmi helyzetükről, az ezt befolyásoló tényezőkről, a kiadások alakulásáról, a megélhetés körülményeiről. Figyelemre méltó a nyugdíjasok közérzetéről, saját helyzetük megítéléséről kialakított vélemény, amelyet alapvetően befolyásol, hogy napjainkban milyen dolgokról és milyen mértékben kénytelenek lemondani, tudnak-e takarékoskodni s milyen céllal. A tanulmányt a két vizsgált nyugdíjas csoport helyzetét jellemző főbb megállapítások részletes, tézisszerű összefoglalása zárja. RITTER ALADÁR: A TOLNAIJELENSÉG. EMLÉKEZÉS AZ ELSŐ MODERN KÉPES HETILAP MEGTEREMTŐJÉRE ÉS ÉLETMŰVÉRE (Jel — Kép, 1987. 2. sz. 105-115. 1.). „Századunk első évében jelent meg a Tolnai Világlapja, a modern képeslap hazai előfutára. Az európai élvonalba felzárkózó tömegmagazin felelős szerkesztője és kiadója Tolnai Simon volt. Vállalkozása a szerkesztés és az újságtervezés szempontjából is tanulságos. Népszerű hetilapja, mellékleteivel és kiadványaival együtt hatalmas példányszámot ért el" — írja a szerző. Cikke végigvezet a lap történetén, amely újságírásunk és lapkiadásunk figyelemre méltó, tanulságos fejezete. Végigkísérhetjük a lap formájának, terjedelmének, tartalmának, szerkesztési stratégiájának, címlappolitikájának stb. fejlődését. Tolnai Simon vállalata adta ki a Bazár, majd a Párizsi Divat című lapokat és 1927-től a Délibáb című színházi és művészeti képes hetilapot. Jelentős siker volt a Tolnai Világtörténelme, a Tolnai Világlexikon, a Világháború története, a Műveltség útja című sorozat, a kedvezményes kiadványok sokasága. A cikk végül hangsúlyozza Tolnai liberális eszméinek érvényesülését a lapnál és vállalatánál, majd neves írók, sajtótörténészek értékelésével zárul. LENDVAY JUDIT: RÁDIÓHALLGATÁS 1985-BEN. (Jel — Kép, 1987. 2. sz. 61-66. I.). Az 1985-ben végzett közönségkutatási adatok arra utalnak, hogy változóban vannak a nyolcvanas évek elejétől megfigyelt rádiózási szokások. Ez részben a társadalmi környezetben végbement változásokra, részben pedig a műsorszerkezet és a műsorpolitika módosulásaira vezethető vissza. Érdekes képet kapunk a rádióhallgatók életkor és iskolai végzettség szerinti megoszlásáról a Kossuth, a Petőfi és a 3. (utóbb Bartók) műsor hallgatottságáról, közönségéről, a rádiózási szokásokat befolyásoló tényezőkről. SCHMIEDER ANDRÁS—SZILÁGYI GÁBOR: A KARSZTVÍZHÁZTARTÁS EGYENSÚLYOZÁSÁNAK GONDJAI ÉS FELADATAI (Magyar Tudomány, 1987. 7-8. sz. 532-545. l.J. A mérések és megfigyelések már az 1960-as évek végén jelezték: a megnövekedett karsztvízelvonás hatására (nagyobb részt a bányászati vízkiemelés, kisebb mértékben a hideg és meleg karsztvíztermelés következtében) megbomlott a Dunántúli-középhegység karsztvízháztartásának dinamikus egyensúlya, kedvezőtlen — s már krónikussá vált — jelenségek alakultak ki. A 15-20 éve állandó hiánnyal záró vízmérleg felgyorsította a környezet romlását, számos kedvezőtlen jelenség mellett csökkent a Hévízi-tó-forrás hozama és hőmérséklete, veszélybe került e jelentős természeti erőforrás gyógyértéke, de veszélyeztetetté vált a budapesti termálforrás-rendszer zavartalan működése is. A káros környezeti hatások következtében érdekütközések alakultak ki, társadalmi és politikai feszültségek halmozódtak fel, állapítják meg a szerzők, akik tanulmányukban informálnak a vízháztartás egyensúlya megteremtésének gazdasági jelentőségéről, a helyreállítás követelményeiről, többek között arról, hogy a társadalmi és gazdasági szempontból kiemelt fontosságú budapesti és hévízi termálrendszerek védelmének prioritást kell biztosítani a bányászattal szemben. A továbbiakban megismertetik az egyensúlyzavar kialakulásának fontosabb okait, a fő karsztvíztároló működését, terhelhetőségét, a termálrendszerek védelmének feladatait. MADÁR JÁNOS—KÁROLY ERZSÉBET: AZ AGGLOMERÁCIÓ PROBLÉMAKÖRE DABIS LÁSZLÓ MEGÍTÉLÉSE SZERINT ÉS NAPJAINKBAN (Egészségtudomány, 1987. 3. sz. 217-230. L). Dabis László kiváló higiénikus az 1930-as évek elején mindenre kiterjedően megfogalmazta a nagyvárosok körüli agglomerációk higiénés problémáit. Ennek során elemezte Budapest és környéke urbanisztikai-egészségügyi viszonyait. 1933-ban írta: „...Egészségügyi szempontból a nagyvárosi tömörülések különösen a vízszolgáltatás, a szemét- és szennyvízeltávolítás, kórházellátás s legújabban a fűtési és forgalmi higiéné tekintetében teszik próbára a városhigiénikusok törekvéseit. A város rohanó fejlődése következtében a kórházak kicsik lesznek, a vízszolgáltatás elégtelenné válik, a perifériák és elő- vagy darabontvárosok közeledésével a vízművek régi védőterülete megszűkül és veszélyeztetetté lesz, az anyaváros szemét- és szennyvízeltávolítása károsítja a megnőtt környéket, ez pedig mint egy assanálatlan gyanús öv veszi körül a városmagot s a járványok állandó behurcolásával fenyegeti a már assanált belső részeket." Higiénikusaink közül Dabis igen korán érzékeli az urbanizációs trend jelentőségét és következményeit, bár ekkor még csak 12 olyan város volt a Földön, amelynek lakossága — a közigazgatási területen belül — meghaladta a kétmilliót. A tanulmány szerzői sokoldalúan publikálják a Budapest körüli agglomeráció közegészségügyi-járványügyi helyzetének jellemzőit, fontosabb adatait a felszabadulástól napjainkig, s egy-egy részletkérdés tárgyalásakor utalnak Dabis megállapításaira az adott témakörben. Dabis nevét 1986 nyarán vette fel a III., Vörösvári úti új székházába költözött Pest Megyei KÖJÁL. HASZPRA LÁSZLÓ: A FOTOKÉMIAI LÉGSZENNYEZŐDÉS VESZÉLYEI (Egészségtudomány, 1987. 2. sz. 283-291.1.). A széntüzelés visszaszorulásával, a korszerű tüzelőberendezések térhódításával jelentősen csökken a téli füstködök veszélye. A közlekedési és ipari eredetű légszennyeződés növekedésével kedvezőtlen meterológiai feltételek között azonban a levegőszennyeződés új formája léphet fel. Ez az ún. fotokémiai szmog, mely a hetvenes években Európában is megjelent, sőt, keletkezése Budapeseten sem kizárt. A szerző megismerteti ennek a londoni típusú téli füstködtől eltérő szmogtípusnak kémiai és időbeli folyamatait, egészség- és környezetkárosító hatásait. Számítások és mérési adatok alapján megállapítja, hogy e szmogtípus kialakulására Magyarországon is számítani lehet. Ennek megfelelően javaslatokat tesz a szennyezőanyag-kibocsátást mérő hálózat mérési programjának bővítésére és az illetékesek fokozott együttműködésére. LAKNER JUDIT: GYASZPOMPA BUDAPESTEN A SZÁZADFORDULÓN (Valóság, 1987. 8. sz. 90-102. I.). A századvégi Budapest barokk udvari gyászszertartásokból eredő gyászkultúrája, szokásai. Nevezetes, nagy társadalmi érdeklődést kiváltó, gyakran komor, súlyos, politikai tartalmat, akciót is hordozó temetések a fővárosban. (Vörösmarty, Széchenyi István, Teleki László és mások temetése.) SZENTIRMAI ISTVÁN—ÁCS LÁSZLÓ: AZ M5-ÖS AUTÓPÁLYA BUDAPESTI BEVEZETŐ SZAKASZA (Városi Közlekedés, 1987. 3. sz. 117-122. 1.). A fővárosba vezető autópályák kapcsolatainak megteremtésénél alapelv, hogy a korszerűsítésre kerülő Hungária körútig minden egyes autópálya bevezető szakaszát ki kell építeni. Az M5-ÖS autópálya bevezető szakasza a Nagykőrösi út északi oldalán, majd a Határ úttól a Gyáli út nyomvonalán haladva éri el a Könyves Kálmán körútat, s teremt kapcsolatot az ország többi részével. Megismerhetjük az útvonalvezetés részleteit, az építés ütemezését, az elsőként épülő csomópontokat (a Szentlőrinci úti, a használtcikk-piaci, a Nagy Sándor utcai, a Határ úti csomópont) és műtárgyakat, a lényegesen drágább aluljárók helyett épülő gyalogfelüljárókat, a burkolat szerkezetét és a beruházás kivitelezőit, költségeit. CSOMOR TIBOR 47