Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Gyarmati Szabó Éva: A hegyvidék

FÓRUM KERÜLETRŐL KERÜLETRE A hegyvidék Jókai nyomán a főváros tüdejének nevezik az útikönyvek Bu­dapest XII. kerületét. A csodálatos üdülőpark, a budai hegyes­völgyes-erdős vidék valóban megérdemli a megkülönböztető titu­lust. A dús nyövényzettel borított táj, a Szabadság-, a János-vagy a Széchenyihegyről kitáruló panoráma a fővárosok között is irigylésre méltóvá teszi Budapestet, amelynek féltett kincse ez a nagyvárosi szmogot faló zöld övezet, turisták kedvelt kiránduló­helye. Sajnos, azonban a több mint ezer -hektárnyi érintetlen terület, amely a termé­szetes levegőszűrés „üzemanyagát" adja, évről évre fogy. Az utóbbi időben számos támadás éri ezt a tökéletes biológiai beren­dezést: a legnagyobb veszélyt a hegyolda­lakban (főként a Szabadság-hegyen) mind jobban elszaporodó lakóépületek jelentik. Az új házak nemcsak az életet adó termé­szetes környezetet ítélik halálra, hanem a hegyvidék városképét is. Azt a városképet, amelyet több mint másfél évszázada a kü­lönleges építészeti megoldású nyaralók, egyedi tervezésű paloták és villák határoz­nak meg. Amelyek nélkül a kerület elveszí­tené sajátos arculatát. A szebbnél szebb nyári lakok többsége a múlt század utolsó évtizedeiben épült. Homlokzataikról éppúgy visszatükröződik az eklektika, mint a szecesszió ízlésvilága vagy a középkori romantika hangulata. Legféltettebbek a Hild József tervei alapján készült (és a művészetét követő) klasszicista épületek. A hegyvidék e legjellegzetesebb alkotásainak többségére azonban szinte rá sem lehet ismerni, olyan mély nyomokat hagyott rajtuk a pusztu­lás. Hatalmas összegeket igénylő karbantartásukra, speciális szakmunkát kívánó felújításukra a felszabadulás óta alig futotta a kerület pénztárcájából. Ismeretesek a tanácsok pénzügyi nehézségei, amelyek között első helyen a felújításra szoruló lakóépületek állnak, jórészük év­tizedek óta a sorsára várva. Miközben a kopásból, a karbantartás hiányából származó romlás évről évre nagyobb összeget kívánva. Legtöbbször azonban csak felületi kezelésükre (kendőzésükre?) nyílik mód. A távolabbi kilátások sem biztatóak. Ilyen körülmé­nyek között a XII. kerületi tanács a tehetetlenség konstatálása he­lyett végső lépésre szánta el magát. Hosszú évek útkeresése után olyan tervet dolgozott ki a közelmúltban, legértékesebb épületei­nek a megmentésére, amely nem pénzt visz, hanem pénzt hoz. Mindenekelőtt a kerületi IKV-val, a műemlékvédelmi felügye­lőséggel és a Fővárosi Tanáccsal karöltve számba vette a meg­mentendő épületállományt. Ma már, mintegy száz állami tulajdo­nú villa, palota tartozik a védett épületek közé. A védett értékek listájára néhány éve felkerült csaknem harminc kert és park is. Mindezek megmentésére azonban a becslések szerint, annyi milli­óra lenne szükség, amennyit száz év alatt sem tudna összespórolni a tanács a rendelkezésére álló pénzforrásokból. (A VI. ötéves tervben például a 29 kiemelt épületnek még a felét sem tudta hely­reállíttatni, bár akkor még stabilabbnak számított a forint.) így azután, a mai idők kényszerének engedve, a tanács vállalkozásba fogott. Többféle mentési akciói dolgozott ki. Például a lakók megvásárolhatják lakásaikai, ha vállalják az épület rendbehoza­talát. Ez a kezdeményezés azonban nem arat osztatlan sikert a la­kosság körében, hiszen gyakran annyira lepusztult házakról van szó, amelyek helyreállítása horribilis összegekel kívánna. Nem szólva arról, hogy egyebek között azért is oly elhanyagoltak ezek az épületek, mert a benne lakók gyakran még a legelemibb kar­bantartást sem végezték el az IKV-ra várva... Nagyobb ered­ménnyel kecsegtet a bécsi Hotel Deutschmeister szállodaláncolat vezetőivel kötött szerződés, amely egy fillér befektetést sem igényel a tanácstól. Az osztrákok a Csillagvölgyi út elején tíz villa­épületet újítanának fel a műemléki hatósá­gok egyetértésével. Maguk üzemeltetnék és tartanák karban harminc évig, ezután a kis szállodákkal a tanács belátása szerint ren­delkezik. Addig is kamatos kamattal bizto­sított értékű bérleti díjat kap minden évben az épületekért, a területért, a főváros pedig kemény valutával fizető vendéget. A mun­kálatok előkészítése nemrégiben befejező­dött: a nyarlókban élő családokat már új lakásba költöztették. Ugyancsak osztrák partnerek jelenkeztek egy kastély helyreállítására. Egy bécsi biz­tosító intézet utógondozó szanatóriumot szeretne létesíteni benne infarktuson átesett betegeknek. Ennek jegyében vegyesvállalat alakul, amelynek a tervek szerint a XII. ke­rületi tanács és egy mérnöki szolgáltató kis­szövetkezet is teljes jogú tagja lesz. A kerü­letnek a kastélyban lakók elhelyezéséről kell gondoskodnia, a teljes hitelt és a mun­ka egy részét az osztrák partner adja. A számítások szerint hét-nyolc éven belül megtérülne a befektetés a tanácsnak, s ezután évről évre tiszta nyereséget hozna. Harmadik megoldásként hazai építőipari vállalatokkal, pénz­intézetekkel tervez közös akciót a tanács. A kerület néhány fog­híjtelkének a hasznosításával, lakásépítéssel, ingatlanvásárlással tőkét képez tervei megvalósításához. A vállalkozói társulás tagjai között felosztják a nyereséget. Azt mondják, egy jó üzletet csak beindítani nehéz, utána megy magától. Mindenesetre a XII. kerületi tanács kezdeményezésének egyre több helyre jut el a híre. Már több magyar és külföldi cég kereste fel a Böszörményi úti székházat jobbnál jobb ötletekkel. Egy svéd cég például irodalakásokat szeretne kialakítani külföldi üzletemberek számára, jól felszerelt, tolmácsokat is foglalkozta­tó központtal. Kevés Budapesten az ilyen tipusú lakás, noha mind nagyobb az igény rá. Ezzel a módszerrel legalább 40-50 vé­dett épületet lehetne megmenteni. A XII. kerületi tanács nincs könnyű helyzetben: nemcsak azért, mert még korántsem általános újszerűen értelmezett gazda­szerepe, hanem azért is, mert tervei megvalósítását számos aka­dály lassítja. A bürokratikus ügyintézés éppúgy, mini sok elavult jogszabály vagy megújulásra képtelen megcsontosodott szemlé­let. Vannak, akik üdvözlik a kerület kezdeményezéséi, s vannak, akik elitélik, a legtöbben azonban még nem tudnak mit kezdeni vele. Egy biztos: a régi cselekvésképtelen helyzetbe beletörődő magatartás nem tartható tovább. A XII. kerület pedig kivezeiő utat mutat. GYARMATI SZABÓ ÉVA 35

Next

/
Thumbnails
Contents