Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Tarr László: Bárczy István iskolái

VIII., Horváth Mihály tér 8. VIII., Horváth Mihály tér 8. VIII., Horváth Mihály tér 8. zett — a korona devalvációja miatt — a fővárosnak a visszafizetés. Bárczy István 1943. június 1-én halt meg. A magyar történelemnek olyan időszakában, amikor a politikai vezetés urai a legkisebb mértékben sem rokonszenveztek azokkal a demokratikus és liberális eszmékkel, amelyeket a fiatal Bárczy a zászlajára írt. Ezért bizony kurázsi is kellett ahhoz, hogy a főváros, amelyhez ekkor már tulajdonképpen nem is volt köze, őszintén és illendően meggyászolta. Temetésén Szendy Károly polgármester mondott beszédet, Budapest hivatalos lapja, a Fővárosi Közlöny pedig június 4-i számának első négy oldalát — gyászkeretben — Bárczy István emlékének szentelte. Nem is lehetne méltóbb szavakat találni e megemlékezés befejezéséhez, mint azokat, amelyeket ez a nekrológ mondott Bárczyról: „Vele egy korszakot temetünk, azt a korszakot, amelyben Budapest megindult az európai fejlődés országútján, hogy azután a számumként érkező világháború minden akarásra, minden törekvésre pontot tegyen. Bárczy István volt a székesfővárosnak első olyan polgármestere, aki fiatal hévvel — 40 éves korában lett polgármester —, kitűnő pénzügyi felkészültséggel, lobogó alkotásra töréssel dolgozott, és kitűzött munkáját teljes siker koronázta... Egy élet távozott el körükből, egy alkotó élet, amely összenőtt az örökké élő és fejlődő Budapesttel." TARR LÁSZLÓ 23 XII., Városmajor utca 59.