Budapest, 1988. (26. évfolyam)

9. szám szeptember - Az új nyugati városkapu

hogy itt van karnyújtásnyira, Törökbálint határában a budapesti nagykemping. — Ugyancsak előnyös, hogy Gazdagrét túlnyomórészt szabad terület, — az itt lévő zártkertek tulajdonosait kártalanítani fogjuk —, s különös szerencsénk, hogy a VAV Gyár, melynek kiépített telephelye van a térségben, elköltözik, hátrahagyva az irodaépületeket, raktárakat — tehát nem kell felvonulási telepről gondoskodnunk, ha elkezdődik a munka. S mi több, az alkalmasabb épületeket esetleg kiállítási pavilonként is felhasználhatjuk. Mindezekkel korábban még nein számoltunk, viszont azt eldöntöttük, hogy valahol felállítjuk a világharangot. A Dobogó-domb erre kiválóan alkalmas. A brisbane-i világkiállításon debütáló harangot állítjuk fel. A kilencméteres, negyventonnás alumíniumharang magyar ,.hangszer" — Jeney Tibor—Oborzil Edit találmánya —, naponta nyitáskor megkongatnánk, szép hangját a fél város hallaná. — Elveheti még valaki Gazdagréttől a győzelmet? — Csak ha nikkelbányát vagy olajmezőt találunk, netán egy barlangrendszer avagy kitörni készülő v ulkán lenne alatta. Komolyra fordítva a szót. Gazdagrét B területét a tárcaközi bizottság sorolta az első helyre, mint a kiviteli költségek, látványosságok tekintetében, a meglévő és a kiépíthető közlekedési kapcsolatok szempontjából a legkedvezőbb helyszínt. A világkiállítással összefüggő beruházások, főként idegenforgalmi fejlesztések során nem feledkezünk meg Budapest más városrészeiről, igy Aquincumról sem, ahol szálloda és jachtkikötő épül soron kívül. Fél esztendeig az egész város kiállítási területté válik. Tízmillió embert várunk, legalábbis ennyire becsülik a szakemberek az ide látogatók számát. Budapest egyébként is kikerülhetetlen a hazai idegenforgalomban. De a vendégeknek el kell jutniuk Szentendréig, Visegrádig, Esztergomig, sőt. olyan programokat ajánlunk a látogatóknak, amelyekben szerepelnek a keleti és déli országrész látványosságai is. — Ön ,,készre" tervezte a világkiállítást, most már megértem, miért bízik abban, hogy megkapjuk a rendezés jogát. De akik majd építik, vajon nincsenek-e máris késésben ? — Ha a Bechtel-féle hálóterv alapján dolgozunk, akkor nem. E szerint öt esztendőre van szükség, hogy az első kapavágástól 1994. december 31-ig minden nyitásra készen álljon. Ez is a B1E előírásai közé tartozik. Nem fordulhat elő, hogy Bécs vagy Budapest „elúszik". A kiviteli munkát irányító közös vállalatnak kell majd biztosítania a feltételeket, hogy mindkét város idejében elkészüljön. Mert — hadd hangsúlyozzam én is — ez világkiállítás lesz. 1995-ben az osztrák-magyar határon a kiállítási belépő szinte útlevélként szolgál, bárhol vette meg a látogató. — Mikor szólal meg először a nyitást jelző világharang? — A világkiállítás fél esztendeig, 1995. április 1-től október l-ig lesz nyitva. Ebben az időszakban szeretnénk megrendezni a magyarok világtalálkozóját is, ennek még nincs kitűzött időpontja. Célszerűnek tetszik, ha erre a kiállítás befejező szakaszában kerülne sor. — Jelenlegi gazdasági helyzetünkben a világkiállítás nem túl merész vállalkozás? — Amikor a munka megkezdődik, mozgásba hozza a kisebb-nagyobb gazdasági szervezeteket, illetve olyan hazai és nemzetközi kapcsolatokat, vállalkozásokat hív életre — gazdasági és kulturális téren egyaránt —, amelyek egyébként lassabban jöttek volna létre. A világkiállítás tehát mintegy katalizátora lehet a városfejlesztésnek. Igaz, vontatókötélre vesszük magunkat, de elszántan biztatjuk a velünk menetelőket: ezt meg kell csinálni. Hozzáteszem: ha keményen dolgozunk, meg tudjuk csinálni. Az új nyugati városkapu Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter július első hetében Bécsben a két ország területfejlesztési bizottsága ülésén vett részt, ahol szó esett azokról a feladatokról is, amelyeket a közösen rendezeti világkiállításhoz kapcsolódva a határ menti területeken meg kell oldani. — Miniszter úr, az 1995-ös eseményt budapesti szak világkiállítás, pontosabban Budapest-Bécs szakvilágkiállítás címen örökítik meg az almanachokban, ám azt aligha mondhatjuk majd. hogy csak a fővárosé volt az érdem. — A világkiállítás hivatalos rendezője a főváros, Budapest, de a vállalkozás — és megvalósítása is — országos ügy. Egyrészt: itt nemcsak Budapest mutatkozik be, hanem Magyarország. Másrészt: ide várjuk a világ minden nemzetének kiállítóit. és minden földrész lakóit. Tehát a felkészülés és a látogatók fogadása dolgaiban minden magyar táj érdekelt. S nemcsak a felvezető utakkal átszelt vidékek, hiszen például a várható idegenforgalmi áramlás sokirányú. — Tehát a világkiállítással kapcsolatos munkák nem érnek véget Budapest határán. Hogyan osztanak meg a Jeladatok, mit vállal a Főváros és mit a kormányzat, illetve az állami költségvetés? — E pillanatban — július közepén — sem összegében, sem arányaiban nem határolhatók el a feladatok. A beruházási igényekről és a becsült költségekről várhatóan szeptember végére készül kimutatás. Amit részletezni lehet: a fővárosnak, mint ismeretes, infrastrukturális gondjai vannak. A beruházások egy része eleve szerepel a közép- és hosszú távú tervekben, vagyis számos, a világkiállítással kapcsolatos feladat megvalósítása egyúttal előrehozott beruházás. Ez valójában Budapest ügye, terhét valószínűleg a fővárosnak kell vállalnia. Ezen túlmenően a többi, „fővároson kívüli" feladatot más módon kell megoldani, részben állami pénzeszközökből. Ilyen például a Budapest-Bécs közötti autópálya, a két város közötti gyorsvasút létesítése, hiszen 1995-ben már anakronizmus volna — igaz, ma is az — a döcögés. A két fővárost a Duna köti össze, de nem mondható teljesnek a kapcsolat, ha nincs megfelelő vízi közlekedés. Erre az időre elkészül a nagy vízi létesítmény, a bős-nagymarosi vízlépcső, és, remélhetőleg, kész lesz két hajókikötő is, s a Duna mint vízi út is számításba jön. Központi forrásból kell bővíteni a Ferihegyi repülőteret, de a Budaörsit is korszerűsíteni kellene. Ilyen jellegű és arányú lesz tehát a munka- és a költségmegosztás a főváros és a kormányzat között. Ezeknek a beruházásoknak elsőbbséget kell biztosítani. A kiadásokat, persze, nemcsak az állami és fővárosi költségvetésből fedezzük, szó van a külföldi tőke bevonásáról, kül- és belföldi vállalatok részvételéről. Biztató jelenség, hogy jelentős nyugati cégek érdeklődnek, mert jól jövedelmező vállalkozásnak tartják a világkiállítást. Természetesen szükség lesz külön költségkeretre is, amit nyilvánvalóan a kormány biztosít. — Úgy tudom, a közlekedési tárcának már vannak konkrét elképzelései a nagyobb beruházásokról. — A Közlekedési Minisztérium kidolgozott egy előzetes tervet a világkiállítás közlekedési vonzatairól, figyelembe véve, hogy a forgalom döntő hányada a Bécs-Budapest zónára esik, persze minden égtáj felől jönnek látogatók. A leglényegesebb a két főváros közötti gyors és kulturált közlekedés megteremtése, hiszen a közös jegy birtokában akár egy fél napra is idejöhet vagy odamehet bárki. A szakemberek naponta átlag 80 ezerre becsülik a látogatók számát, ez csúcsidőben jóval meghaladhatja a százezret is. Készülőben van egy szállodafejlesztési program is. Most van, aki nyolc, van aki 20 ezerre becsüli a hiányzó szállodai férőhelyet. Ám a tervezésben óvatosnak kell lenni, csupán akkora kapacitásfejlesztés indokolt, amekkorát később gazdaságosan működtetni tudunk. A vendégek elhelyezésénél, értelemszerűen, nemcsak a fővárosi szálláslehetőségekről van szó; be kell vonni a meglévő penziókat, moteleket, a fizetővendégszobákat, a magánlakások egy részét is. Érdekes tervet javasol egy magyar építész: béreljünk úszó szállodahajókat, és állomásoztassuk őket a Dunán a kiállítás magasságában. 11 HIDAK A JÖVŐBE