Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Fehér Rózsa: Hivatása: műemlékvédelem

FÓRUM Hivatása: műemlékvédelem Kevés embernek jut osztályrészül, hogy egy életen át azt csinálhassa, ami érdekli, amit szeret, amivel már ifjúkorában elkötelezte magát, munkája a szenvedélye, a hobbija, az éltetője és a pihentetője. Dr. Gerő László életébe így férhetett bele — a kutatás és tervezés munkája mellett — a könyvespolcán glédában álló könyvsor, amelynek lapjain munkásságának eredményeit és több száz tanulmányát adta közre. Az igazi műemléki munka megszállottságot, elkötelezettséget, fáradhatatlanságot követel művelőitől; közöttük szép számmal vannak olyanok, akik mesterüknek vallják Gerő tanár urat. Könyvekkel, képekkel, jó ízlésre valló bútorokkal otthonossá tett lakásában kerestük fel a derűs, fiatalos mozgású tudóst, akinek Műemlékről mindenkinek című, széles körű ismeretterjesztésre, a műemlékek iránti érdeklődés felkeltésére igen alkalmas könyve nemrégiben jelent meg. — Művészet, tudomány vagy mesterség a műemlékvédelem? — Mindhárom egyszerre. Művészet, tudomány és mesterség ötvözete, amihez szoros kutatómunkának kell párosulnia — kezdi a beszélgetést Gerő László. — Az épületek anyagaival, szervezeteivel, ezek állékonyságának biztosításával mérve építőmesterség. A meglévő épületmaradványok, az egykori mesterek, oklevelek, metszetek felkutatása és értékelése szerint a műemlékvédelem feltáró és dokumentáló tudomány. Valamennyi szempont helyes mérlegelésén és alkalmazásán múlik a restaurálás mértéke, anyaga, szerkezete. A helyi atmoszféra megmentése mély beleérzést, egyéni érzéket igényel és így elsősorban művészetnek tartom. A műemlékvédő poétikusan fogalmaz, de reálisan gondolkodik. Ezt bizonyítják következő mondatai. — Valakitől egyszer azt hallottam: a városrendezés az utcasepréssel kezdődik. Milyen igaza volt! Amíg önfeledten szemetelünk az utcán, letapossuk a gyepet, rongáljuk (rongálják!) a kerti padokat, amíg a rendezett, tiszta környezet iránti igény legalább a városlakók többségében nem éled fel — nem valósulhat meg az igazi műemlékvédelem. Az új lakótelepek a funkcionalizmus jegyében épültek, a lakók többsége nehezen illeszkedik bele a sivár környezetbe. Újra becsülete lett a réginek, a kézműiparosok kis remekeinek, a régi kilincseknek, öntöttvas lámpáknak, erkélyeknek, kapuknak. Ezek oldják a környezetet, egyénivé teszik, emberléptékűvé, barátságossá a házakat, ahova kerülnek. — Mi különbözteti meg a magyar műemlékvédelmet más nemzetekétől? — Úgy vélem, élen járunk az egyedi műemlék-helyreállítások egyéni módon való alkalmazásában; történt erre nálunk néhány figyelemre méltó, bátor kísérlet. Napjainkban kezdjük a lemaradást behozni a történelmi városmagok helyreállításában, a gyalogos városrészek, sétálóutcák kialakításában. Örömmel fedezzük fel újra meg újra, a hazánkba látogató turistákkal együtt, Óbudát, Budát, a Várnegyedet és a pesti Belvárost, ahol már érvényesül a városmagok építészeti együtteseinek kialakítása. Sopron, Pécs, Kőszeg és Győr ilyen irányú koncepciójának is mutatkozik néhány eredménye. Négy évtizede ez a törekvés kísérte végig munkámat: Meczner Lajos építésszel közösen pontosan most negyven éve, hogy hozzáfogtunk a Várnegyed részletes helyreállításának tervezéséhez. Az egyedi műemlékek helyett világszerte egyre inkább áttolódott a szemlélet a műemlékegyüttesek, történelmi városmagok irányába. Mi is ezt az utat követtük: 1946-tól 1966-ig társszerzőként működtünk közre a budai várpalota és vármaradványok helyreállításának munkálataiban, majd 1948-ban tagja voltam a várbizottságnak is. A magyar műemlékek egyre inkább ismertek lettek határainkon kívül is: ékes bizonyítéka ennek, hogy a Várnegyed és az egyedülálló hollókői együttes két évtizeddel később helyet kapott az UNESCO Világörökséglistáján. A korábbi szépségükben megújult műemlék kastélyok nem egy esetben jól jövedelmeznek. A helyreállított seregélyesi volt Hadik-kastély évi hétmillió forint nyereséget hozott, pedig nyaranként három teljes hónapig nem adják bérbe, hanem a Taurus-vállalat dolgozóinak üdülési programját segíti. A bozsoki Sibrik, sziráki Degenfeld, a hédervári Khuen-Héderváry-kastély, a siklósi, sárvári és szerencsi vár helyreállítása mellett egyre több jeles műemlék talál új gazdára, őrizve nemzeti múltunk emlékét, megmentve azokat az enyészettől. Örvendetes tényként könyvelheti el a műemlékvédelem, hogy a Fővárosi Tanács segítségével elkezdődött a Szent István Bazilika helyreállítása: ez nemcsak az idegenforgalomnak tett jószolgálat, hanem a magyar hívők szívügye is. — Folyamatosan nő az érdeklődés Magyarország iránt, egyre többen látogatnak hazánkba. Van ebben szerepe a műemlékek iránti érdeklődésnek? — Van. Egyre több embert érdekel a meglátogatott ország jelene mellett annak múltja. Köztudott, hogy a nemzetek békés együttélésének, megismerésének egyik alapja a kulturált turizmus. A műemlékek feltárása és idegenforgalmi hasznosítása elősegíti a folklór, a kézművesség fennmaradását, illetve felújítását és olyan népi érdekességek bemutatására ad lehetőséget, amelyek sajátos színükkel enyhítik az idegenforgalom uniformizálásának egyre általánosabbá váló folyamatát. Ehhez kapcsolódik az az észrevételem, hogy hibaként tartom számon az aquincumi rommező megkezdett helyreállításának leállását, ami pedig nemzetközileg is páratlan, érdekes téma. Sajnos, több jelentős műemlékkel kapcsolatban számolhatnánk be hasonló, nem megfelelően kihasznált lehetőségről. — Milyen téren tapasztalható előrelépés? — Véleményem szerint igen fontos szerep jut a műemlék épületek hasznosításában a körülöttük, esetleg bennük létesített szállásoknak, turistaállomásoknak, fogadóknak. Hogy csupán néhányat említsek, ilyen „hatósugara" van Sárospataknak, Siklósnak, Büknek, Noszvajnak, Szigetvárnak, Boldogkő várnak, Várgesztesnek. Ezek számát folyamatosan kell szaporítani, növelni a szálláshelyek számát. Budapest — ezt elfogultság nélkül mondhatom — a világ egyik legszebb fekvésű városa. Boldog és büszke vagyok arra, hogy mai arculatának kialakításában nekem is részem van, hogy a magyar múltból sikerült átmentenünk értékeinket és egy részük ma már közkinccsé ennek a kis országnak. A magyar műemlékvédelem fejlődését, alakulását az utolsó három évtizedben egy képes folyóirat kíséri végig, amely a Műemlékvédelem címet viseli. Főszerkesztője megalakulása óta Gerő László, aki rangos szerkesztőbizottság segítségével végzi munkáját. Fáradhatatlan, ha a műemlékek védelméről, a velük kapcsolatos tennivalókról van szó: a lapot, szakmai körökben egyébként „Gerő-lapként" emlegetik. A fiatalos mozgású és szellemű Gerő László nevét határainkon túl is ismerik, becsülik, a Herder-díj tulajdonosa, a hollandiai Roosedaalban székelő nemzetközi várintézet (IBI) tudományos tanácsának alelnöke, a bécsi műszaki egyetem tiszteletbeli doktora. Hazánkban is sok elismerésben részesült. Állami díjas, a Főváros munkásságáért Pro Urbe-díjjal jutalmazta, az építészettudományok doktora. És Budapestnek, a magyar műemlék ügyének örök szerelmese. Senki sem kérdezhet tőle olyan műemléki eseményt, dátumot, amire „kapásból" nem tudna válaszolni. Személyiség, aki kongresszusokon, konferenciákon, műemléki szimpóziumokon öregbíti hírünket a világban, s híveket szerez a magyar műemlékvédelem ügyének. FEHÉR RÓZSA 33