Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - Árpád-kori üzenetek

Kapukeret részlete a Szent Péter és Pál-templomból, XII. század közepe A király vár egyik kapujának lábazata, XIII. század első fele lyet az őt követő királyi utódok tovább építettek és csinosítottak. A részben föltárt hatalmas templom remek faragású kövei lenyűgözik a mai szemlélőt. Hogyan teremtődött itt a pannóniai végeken korai európai színvonalú ízlésvilág? Az Árpád-kori Magyarországon kialakult sajátos művészet lényegében négyféle elemből teremtődött meg. Elsőként említhetjük a honfoglaló magyarság művészi ismeretét; ideplántált ősi formavilága, más idekerült művészi formákkal, stílusjegyekkel elegyedve továbbélt. Nagy jelentősége volt az itt élt népek hagyatékának is; számos régészeti lelet és építéstörténeti vizsgálat tanúsítja, hogy honszerző eleink szívesen választották lakóhelyül, de erősségül is a rómaiak elhagyott városait vagy településeit. Még a romosakat is. Ilyen hajdani római burgus falaira emelték föl például az ispánsági székhelyet és főesperességet a visegrádi Sibrik-dombon. Sopronban az egykori római város falaihoz illesztették az akkor épített ispánsági várat. Egyházi példa is van: Pécsett a keresztényrómai korból való cella trichorát a kegyes lelkű, megtelepedett magyarok isten házaként használták. Ugyanakkor számos, korabeli magyar eredetű építmény kövei azt bizonyítják, hogy a megtelepült magyarság egyszerű anyaglelőhelynek tekintette a romba dőlt antik település falait. Egyes kutatók azt is megfigyelték, hogy például eleink, az államalapítást követő időkben a római falépítés egyik sajátos eljárását, a halszálka falrakást is előszeretettel alkalmazták. Utoljára említjük a legfontosabb alkotóelemet: a nyugatról készen kapott formavilágot, amelynek beáramlása már Szent István országlása előtt megkezdődött; első közvetítői olasz, német, bajor és francia papok, mesteremberek. Ők hozták ide és terjesztették el a Kárpát-medencében a nyugati világ akkori ízlésvilágát, amelyet ma egyszerűen román kori művészetnek nevezünk. Nagyjából Árpád-házi királyaink uralkodásának idejére esik a romantika magyarországi elterjedése és virágzása. Az államalapító Szent István, tudjuk, tíz püspökséget szervezett, ugyanakkor törvénye célul tűzte ki, hogy tíz-tíz falunknak egy-egy közös templomot kell emelnie. Nincsenek megbízható adataink arról, hány falu volt az államalapítás korában, de Szabó István föltételezése szerint: „Magyarország területén a X-XI. századokban 2500-6500 faluval kell számolni". Ennek alapján 250-650 közé tehető az Árpád-kor kezdetén fölépült falusi templomok száma. De nem feledkezhetünk meg az államigazgatás szervezett kereteiről, az ispánsági székhelyek vagy megyék rendszeréről és intézményeiről. Ezek a központok már nagyvonalúbb templomépítésre törekedtek, ugyancsak igényesebb kolostorokat és templomokat építettek maguknak az idetelepült és itt munkálkodó szerzetesek is. Erről vallanak a tihanyi altemplom, Pécsvárad kövei. Erről tanúskodik Feldebrő ránk maradt kéthajós altemploma, nemkülönben a királyi szálláshelyekre épült kápolnák — Veszprém, Esztergom és Óbuda — falmaradványai. A királyi székhely építészete és művészete messzesugárzó hatással volt az ország fejlődésére. Esztergom példáján új templomtípus honosodik meg Magyarországon, s még a díszítő plasztika is vele terjed: erről tanúskodnak Bény, Kalocsa templomai, a vértesszentkereszti és ócsai monostorok, valamint Gyulafehérvár, vagyis Erdély székesegyházának e korszakból megőrzött maradványai. Az esztergomi építkezések hatására számtalan templomot és kolostort emeltek. Az egykori Magyarország területén egyikük-másikuk ma is áll, vagy föllelhetők átépített maradványaik, néhányuk régészeti leletként bukkant elő. Falaik jórészt a tatárjárás idején omlottak le vagy később, a török hódoltság hadi eseményeiben pusztultak el. Az építészeti stílusváltozásokat követő templomátalakítások ugyancsak megtizedelték soraikat, de országos elterjedésükre vall, hogy napjainkban is gyakran elősegíti maradék falaikat a véletlen szerencse vagy a tudatos kutatás. Az elmúlt évtizedekben végzett tudatosabb és nagyvonalú régészeti kutatás Budapest területén számos nagyszerű építészeti emléket tárt föl. Ezek az egyetemes európai művelődés részeként maradtak reánk, noha ugyanakkor okkal tekinthetjük eleink hagyatékának is. Az Árpád-kor hazát és államot teremtő magyarsága örökül hagyta ránk, mai magyarokra, ezeket az olvasható történeti emlékeket. Csak végre becsülnünk is kellene örökségünket, hogy ha nem mi, hát az eljövendő nemzedékek kibogozhassák üzenetük értelmét. 16 ISTVÁN KIRÁLY