Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Kelecsényi Gábor: Az utolsó szeladon

TÖRTÉNELEM Az utolsó szeladon mát rendelni a főtthús mellé, pedig erről a szokásáról nemigen szokott lemondani." Krúdy Gyulát tökéletesen elandalította az érdekes báró Jókai-regénybe illő alakja. Az Országos Széchényi Könyvtárra hagyományozott Podmaniczky-emlékiratok szálkás betűit olvasgatva — száz évvel ezelőtt Napló-töredékek címmel négy kötete nyomtatásban is megjelent — összeszedegette a kockás báróhoz hasonló soksok elnevezést. A régi Frici... Ezt a nevet kapta húsz-egynéhány éves korában Széchenyi Istvántól, amikor visszagondolt a kedves és lelkes 12 éves fiúcskával való találkozására: Es ist doch immer der alte Fritz, vom Jahre 1836. Ezen azt a lelkes szolgálatkészséget értette, amely miatt felsőbb körökben a Báron Gibitz, vagyis a gibic báró névvel illették. E vonását a gyöngébb nem finomabban így emlegette: semmi jónak elrontója. Mert egész agglegény élete során — Krúdy szavaival — a nők örök, szolgálatkész bolygója, a szép nem tántoríthatatlan lovagja maradt. Éppen ezért már fiatalon megkapta a korunk hőse díszítő jelzőt is tőlük. Ez idő tájt volt a pesti ifjúság vezére, amikor Széchenyinek csalódást okozva 1847-ben sikerrel — és 16 ezer forint készpénz feláldozásával — korteskedett Kossuth országgyűlési követté való választása mellett. A diadalmas Kossuth-tábor élén táncoló paripán lovagolt Pest utcáin, cifraszűrben, árvalányhajas kalappal. Ekkor lett arisztokrata körökben liberális báró, majd pokol báró, mivel a pozsonyi diétán elhangzott felsőházi beszédében a poklot emlegette. Gazdasszonya kedves bárómnak titulálta, magamagát egyre inkább öreg bárónak csúfolta a Közmunkák Tanácsánál, ahol a beosztottaknak Frici báró volt a háta mögött. Folytathatnánk a sort. Literátus körökben a gordonkázó író nevet kapta, amikor még forgatgatták szépírói alkotásait. Krúdy még ízlelte műveiben a gordonkázó írót, közel érezte magához. Nem is fukarkodott a császárszakállas előd, a szinte még életében szép emlékké vált úriember megjelenítésénél a jelzőkkel: a század utolsó szeladonja, aki regényhős volt a maga írt regényekben; Budapest alapítójának is tehetne mondani, bár nem hívták sem Romulusnak, sem Remusnak. De szik, gúnynévvel illették. Talán mint kockás bárót vagy pepita bárót ismerték a legtöbben. Az elnevezés pályakezdő éveiben keletkezett. Pest megyei aljegyző korában — e hivatallal indult általában a dzsentrik életpályája — egy éjjel ismeretlen tettesek ellopták egész ruhatárát, úgyhogy reggelre kelve nem volt mibe öltöznie. Az eset annál inkább bosszantotta, mert szűk anyagi viszonyok között élt. Elhatározta, ezentúl olyan ruhában fog járni, amelyet senki sem mer ellopni. Félig Báró Podmaniczky Frigyes lengyel, félig angol szabású kockás öltönyét még a Budapesten többször megforduló walesi herceg is megmosolyogta. Figulus figulum odit — a fazekas gyűlöli a fazekast, jegyezte meg ezzel kapcsolatban az egykorú tudósító. VII. Eduárd angol királyt ugyanis trónörökös korában a divat irányítójának — arbiter elegantiarum — tekinették. A báró e különös viseletét találóan jellemezte Krúdy Gyula egy vendéglői leírásának zárójeles mondatában: ,,A legenda szerint a nagyehető Szűcs úgy elbámészkodott Podmaniczky Frigyesnek egy tarka kockás kabátján, melynek a mintáját külön szőtték Csehországban a báró számára, hogy elfelejtett fiatal hagy-Eredetileg nem róla nevezték el az azóta átkeresztelt Podmaniczky utcát. Amikor 1870-ben — londoni mintára — megalakult a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, a város nagyszabású rendezéséhez készített térképen már ott találjuk a Podmaniczky utcát a Podmaniczky-telkek szomszédságában. Dőreség lenne feltételezni a század legszabályosabb gavallérjáról, hogy első dolga egy utcanév megkaparintása lett volna. Amikor Schmall Lajos századunk elején feldolgozta a budapesti utcák és terek elnevezésének történetét, az 1873-as adatoknál a Podmaniczky utcához nem fűzött semmiféle megjegyzést. Nem sokkal a Közmunkák Tanácsának megalakulása előtt, 1865-ben halt meg Podmaniczky László, akinek apja és Frigyesünk nagyapja testvérek voltak. Az egykorú írások különleges alakként tartják számon — ami nem volt ritkaság a családban. Anyja hivatalnoknak szánta, ezért Napóleon bukását követően Párizsba küldte tanulmányútra. Annyira a szívéhez nőtt a francia főváros, hogy hazatérve ruházkodásában évtizedekig ragaszkodott az ott töltött éveinek divatjához. Nem kis feltűnést keltve vele Pesten, ahol évekig élt, mert nem kellett gazdálkodnia, ami távol állt tőle. A pesti határban — mai térképen a város szíve — lévő birtokait jóformán ingyen bocsátotta a város rendelkezésére. Népszerű is volt a városban, mint aki minden olyasmiből kivette a részét, amit egy pesti birtokostól elvártak. Ezért kapott utcanevet. Amikor aztán jó fél század múltán nevét elhomályosította az unoka-unokaöccsé, a Közmunkák Tanácsa 1929. november 19-én úgy döntött, hogy a Podmaniczky utca keresztneve ne az úgysem használt László, hanem Frigyes legyen. A név a családban maradt. Mindketten rászolgáltak arra, hogy utcát kapjanak. De legfőképpen Frigyes. ,,A régi Frici" és más becenevek Ha e különös, rokonszenves ember élményekben, fordulatokban, megpróbáltatásokban gazdag életét tanulmányozzuk, legelőször az tűnik fel, hogy mennyi becenévvel, ragadványnévvel, vagy ha tet-37