Budapest, 1988. (26. évfolyam)

8. szám augusztus - P. Szabó Ernő: István király Budapesten

íogyan haladunk a századforduló felé, úgy lőnek a művek méretei, szaporodnak a ciklu;ok darabjai, megjelennek az épületen vagy epületeken végighúzódó együttesek. A művek étrehozására részben az új nemzeti intézmé.iyek, épületek (Nemzeti Múzeum, Bazilika, Magyar Tudományos Akadémia, Országház), részben restaurálás-újraalkotás (Mátyás-templom, Ferences templom), részben pedig a millenniumi ünnepségek adnak alkalmat. Az ország növekvő gazdasági erejét, a reprezentáció iránti igényt jelzi, hogy az Országház díszítésére nagyszabású tervet készítettek, az ornamentális szobrászatra 1 393 892 koronát, a figurális szobrászatra 287 560 koronát, festményekre és további szobrokra 696 978 koronát fordítottak. A szellemiséget jellemezheti az egyik legnagyszerűbb ide tartozó ciklus, a Nemzeti Múzeumba készült képsor alkotóinak, Lotz Károlynak és Than Mórnak a vallomása. „Azon cél lebegett szemünk előtt, melynek megvalósítására ezen nemzeti intézet feladatául szolgál, s mely nem egyéb, mint az általános emberi s különösen a magyar szellemi műveltség régi és újabb látható nyomait gyűjteni, fenntartani s általok a jelenlegi s későbbi nemzedékek további képzésére hatni." A körülbelül a kiegyezés után kezdődött virágzás a XX. század első két évtizedéig tartott, néhány korábbi megbízás teljesítése pedig a két világháború közötti időszakba is áthúzódott. Ekkor azonban már a művészet számára igen szűkös esztendők következtek — a többi között a Szent István-ábrázolások esztétikai színvonala is jelzi ezt. Pedig olyan évfordulókra került sor ekkoriban, mint az 1930-as Szent Imre- és az 1938-as Szent István-év. A Műcsarnokban rendezett kiállítást 1938-ban az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat. 448 művet mutattak be, 50-féle díjat osztottak ki. Kállai Ernő beszámolójában a többi között ezt írta: „Egyház és állam bőkezűen gondoskodott, hogy a művészeket serkentse, de a sok harmadrendűség még a szokottnál is kínosabb. A szerencsétlen előkészítés miatt nem szerepelnek a legjobbak: Kernstock, Czóbel, Egry, Barcsay, Márffy festők, Vedres, Medgyessy, Pátzay, Vilt szobrászok, Ferenczy Noémi gobelinszövő stb. Kerek 260 kiállító! Holott reprezentatív nemzeti kiállításra méltó talán 50-60 akad és ezek fele még csak ki sem állított. Eredmény: álszent képek és szobrok özöne. Történeti kompozíciók fércelve, dagadozás a monumentális felé. Aba-Novák freskótervei? Fecsegő bőbeszédüség, sörcsarnok falára való! — Molnár C. Pál és Kontuly Béla templomi kupolafestménytervei a barokkot utánozzák, de csak külső csavarulatait anélkül, hogy nagy lélegzetű, ihletes lendülete szárnyára kapná őket. Szőnyi István pedig csak a szabad természetben érzi jól magát. — Tehát 448 tárgy, ezek kilenctized része festői és szobrászi közhelyekből áll. Rossz festőn és képfaragón Szent István sem segíthet..." Példaszerű ez az írás. Részben mert érzékelteti, hogyan kellene ma bírálnunk a mai rosszat, részben mert a lényegre is rávilágít: valódi művészi mondandó nélkül a magyar történelem legnagyszerűbb alakjait is lehetetlen fölidézni. Márpedig, ahogyan a reprodukciók is jelzik, a militarista, emberfeletti és egyben embertelen figurák, az álnépiség, ősmagyarkodás jellemezte a Műcsarnokban bemutatott művek jelentős részét. E kiállítás annak a tragikus történelmi helyzetnek egy mozzanata volt, amelybe az ország a Trianon után került. stván királyunk ábrázolásának története nem ért véget a harmincas-negyvenes évekkel. A következő fejezet talán éppen mostanában íródik: István király halálának 950. évfordulója legalábbis újra alkalmat ad alakjának fölidézesere. Nagyon hiányzik — évszázados adósság — a hiteles kép Szent István királyról. Megteremtéséhez az elmúlt évtizedekben hiányzott a kellő mélységű nemzeti önvizsgálat, a kellő önkritika és a jogos öntudat megfelelő ötvözete. Az önfeladás és a nagybirodalmi álmok közötti útra való rátalálás. Mostanában mintha újra esély kínálkozna leszámolni az illúziókkal: István király arcának méltó felidézéséhez is csak a jelen torzításmentes feltárásán keresztül juthatunk el. p §zABÓ ERNŐ A Millenniumi emlékmű uralkodószobrai között természetesen ott van István király alakja is. Senyei Károly plasztikáját 1911-ben helyezték el. Sok mű született az 1938-as évforduló alkalmából. Ezek közül azonban kevés bizonyult érdemesnek arra, hogy első királyunk emlékét őrizze. Csúcs Ferenc domborműve a Margit híd pesti hídfőjénél a Szent István körút kezdetét jelzi. 10 ISTVÁN KIRÁLY