Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Keresztury Dezső: Bartók Béla köszöntése

Bartók Béla nyilatkozata a MAGYAR JÖVŐNEK A forrongásban kavargó, drámai pillanatok felé száguldó történelem tarajos hullámai átcsaptak Európából, s egy nagy zeneköltő New York-i lakásának ajtaján dobogtak: hír érkezett arról, hogy Bartók Bélát, a magyar kultúra élő legnagyobb alakját, Magyarországon az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjének választották meg. A Magyar Föld, amely Bartókot kitermelte, a sok gizgaztól tisztálkodó Magyar Föld visszaköveteli nemes virágát, s a visszahívásban benne a reményteljes ígéret is, hogy az idegen és a belföldi gaz, dudva és muhar nem fogja ezután megfojtással fenyegetni a nemes virágot: a magyar kultúra ismét neki virágozhatik az ősellenség, a német összeroppanásával. A mester felesége, Bartókné Pásztory Ditta, a kiváló zongoraművésznő társaságában szívélyesen fogad, és első, általános kérdezősködésemre ünnepélyes komolysággal válaszol: — Természetesen jólesik és örülök a hírnek. Mindazonáltal — teszi hozzá a maga pedáns gondolkodásmódjának megfelelően — csak akkor fogadhatom el MOÓR PÉTER RIPORTJA hitelesnek, miután személyesen hivatalos értesítést kaptam. Régebbi beszélgetéseinkből is tudomásom van róla, hogy vissza akart térni Magyarországra, mindazonáltal felteszem a kérdést: — Feltéve, hogy a hír „hivatalos, s hiteles", mint ahogy nincs kétkednivalónk benne, szándékszik-e hazamenni, Bartók mester? — Igen. Szeretnék hazautazni, amennyiben az otthoni külső körülmények olyanok volnának, hogy számomra működési lehetőségek nyílnának. Magyarország teljes felszabadításával kapcsolatosan ráterelődött a beszéd a régi és „megrögzött" németellenes magatartására. A többek között a következőkről is említést tett Bartók: — 1938-ban volt, hogy a kultuszminisztérium jóváhagyásával a Magyar Tudományos Akadémián dolgoztam a magyar népdalok kiadása ügyében. Egy Varga nevezetű egyetemi tanárféle, a keresztnevét már elfelejtettem, rá akart beszélni, hogy egy akkor megalakítandó Magyar-Német Egyesületbe lépjek be tagnak. Én az egész dolgot helytelennek tartottam és a legmerevebben elzárkóztam a meghívás elől. Az egyesület meg is alakult, s a legnagyobb bosszúságomra az Akadémia helyiségét használták gyűlésekre. Egy ízben egy Darré nevű náci betyár, azt hiszem, az akkori német közgazdasági miniszter tartott előadást, s ez a Varga lefordította az előadást, s nem tudom, kinek-minek a pénzén, ki is adták, s bosszúságomra, ott éktelenkedtek a füzetek a Magyar Tudományos Akadémia egyik termében. Visszataszítónak és szégyenteljesnek tartottam ezt. Egy, a Magyar Rádióval kötött szerződésről meg így emlékezett meg: — A szerződési blanketták egy olyan pontot is tartalmaztak, amelynek értelmében a vállalat az előadók teljesítményeit a külföldi rádiók bármelyikének átengedheti. Ezt a pontot csak Olaszország és Németország kizárásával fogadtam el. — Németellenes érzéseimet — folytatta ezt a témát Bartók Béla — a következőkkel is magyarázhatom: a német náciknak Magyarországot illető tervei eleitől kezdve a legnagyobb aggodalmakkal töltöttek el. Mert meggyőződésemmé vált, hogy végeredményében, egypár évtized múlva, a magyarságnak nemcsak kultúráját, hanem magát a magyarságot, a magyar népet is elpusztították volna a föld felszínéről a nácik győzelmük esetén. Képviselővé választását a demokratikus erők kultúrtiszteletének minősítve, megkérdeztem a mestertől, mi a véleménye és reménye a magyar kultúra, a magyar művészetek jövendőjét illetőleg. Erre azon az alapon, hogy túl kevés adat áll rendelkezésre a hazai állapotokat illetőleg, úgy tartotta helyesnek, hogy ne alkosson egyelőre véleményt. A Magyarország felsegítésére irányuló mozgalmat meleg szavakkal dicsérte, s őszinte örömét fejezte ki afölött, hogy a segélymozgalom egységesen magába foglalja az amerikai magyarság minden egyes rétegét. Azzal fejezte be, hogy voltaképpen ez a leglényegesebb, a legtöbb, amit az itteni magyarság tehet az óhaza érdekében, vagyis az, hogy anyagi segítséget nyújt. Ekkor egy szebb és jobb jövő reményében, az új magyar képviselőnek és feleségének szerencsekívánataimat tolmácsolva búcsúztam el szeretetre méltó vendéglátóimtól. Szombat este 8 óra volt. Lent az utcán az izgatott emberek a nácik feltétel nélküli kapitulációjáról vitatkoztak. Bartók Béla feleségével, 1936 34