Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - Seregi László: A Csepel kerékpártól a BMX-csodáig

több lábra állás műszaki feltételei önöknél is megteremtődtek. És mégis veszteségesek? — Jelenleg Ruhaipari Gép- és Kerékpárgvártó Vállalat névre hallgatunk. De ne gondolja, hogy a bennünket érintő kérdések itt dőlnek el! Az biztos, hogy leni a műhelyekben roppant feszült a hangulat. Két éve, amikor idekerültem vezetőnek, még egészen más volt. Akkor még bíztunk-bizakodtunk. Én is abban reménykedtem, hogy olyan csapatot gyűjthetek magam köré, amelynek ugyanaz lesz a szívügye, ami nekem: stabilizálni, majd javítani a magyar kerékpár minőségét. De ilyen hangulatban, ilyen anyagibérezési feltételek között, erre aligha van esély. De nézzen körül lent, győződjön meg róla személyesen is, hogy nem túlzok el semmit.! Nincs út felfelé? Ahogy leérek a szereidébe, egyből megfog a látvány. Soha nem láttam még ennyi kerékpárt. Már mondanám is a szalagon dolgozóknak, tetszenek a körülményeik, öröm lehet ennyi bicikli társaságában tölteni a napot, de megtorpanok. Érzem, nem illik ide a lelkendezés, még lekezelésnek, vagy mit tudom én, minek vennék. Inkább hallgatom, hogyan vélekednek helyzetükről, kilátásaikról. Burger Ferenc, például azt mondja:,,35 éve dolgozom itt, és lehet, hogy el kell mennem. Műszerész vagyok, biztos, hogy lalálok munkát, ha arra kerülne a sor. De ez a megoldás? Tudom, én, hogy korszerűsíteni kell a termékszerkezetet, le kell építeni a gazdaságtalan tevékenységeket, de hát egy bicikli miért korszerűtlen termék? Ha jó az alapanyag, tudunk minőséget produkálni. Példa rá a BMX. A miénk van olyan jó, mint az eredeti. Nem véletlen, hogy még az Egyesült Államokba is szállítunk pár száz bringát. Lieszek Pál műszerész folytatja: „Rengeteg biciklink van, amit készre jelentünk, de nem kerül ki a forgalomba. Megy a félkészáru-raktárba, s várjuk, hogy megérkezzen hozzá a hiányzó alkatrész. A teljesítési százalék meg annyi, amennyi. Ki a hibás, hogy ilyen trükkökhöz kell folyamodni? Kinek a dolga, hogy megoldja a folyamatos alkatrészellátást? Ha az enyém, akkor szóljanak. Tudja, az a szörnyű, hogy mókuskeréken pörgünk körbe és körbe. Mindig reménykedünk, hogy egy kicsit jobb lesz, egy kicsit könnyebb lesz, aztán minden rossz kezdődik élőiről. De eddig még ebből a rosszból is úgyahogy, de meg tudtunk élni. Most átlagosan havi háromezret visz el az adó, ezt így sokáig nem csinálom tovább. És nemcsak mi, melósok járunk rosszul, ezt higgye el! Mivel nem vállaljuk tovább a vgmk-t, már 7 ezer géppel kevesebb készült el, mint kellett volna. Kinek jó ez így?" Újra Tóth Imrét hallgatom: — Azt mondják, nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Ez is egy olyan közmondás, ami jó régen született. Magyarán, nem alkalmazható a mai gazdasági életre. Mondja meg, de őszintén, mit tehetek mint üzemvezető? Ha magasabb bért adok, mint eddig, akkor még többet vonnak el tőlük. És ki jön be dolgozni annak tudatában, hogy itt csak rosszul járhat? Minél többet dolgozik, annál kevesebbet keres? Egy lehetőség maradt a kezemben, de ez sem egészen tiszta ügylet: az igazán fontos embereimnek megelőlegeztem az éves béremelést. — Ideig-óráig ez is egyfajta megoldás lehet, de azután, hogy elmúlt az első öröm, mihez, kezd? — Fogalmam sincs. És sokan már el is mentek innen. Nekem se alapom, se kedvem, hogy erkölcsi prédikációt tartsak nekik a biztató jövőről. — Ennyire fél a jövőtől? — Hát nincs okom rá? — kérdezi, és aláírja a kilépő cédulámat. Megmarad-e a magyar kerékpárgyártás? Szükségszerű-e, hogy eltűnjön a süllyesztőben, mint mostanában annyi, más hagyományos ágazat? Mivel magyarázható a csepeliek felemás teljesítménye: egyik oldalon a legmagasabb színvonal (BMX-profil meghonosítása, USA-export), másik oldalon hiba hibára halmozva?! Nem ezek a hibák nyomják fel a csillagos égig a bicikli árát? Nem e hibák helyrehozatala tartja elképzelhetetlenül magasan az önköltségeket? Nem az a bajok legfőbb forrása, hogy a gyárban még mindig sarkosan elkülönül egymástól a hazai és a külföldi piac követelményrendszere? Nem az a másik baj, hogy beletörődtek a hazai vevő fizetésképtelenségébe, ahelyett, hogy a nemzeti egészségvédő programhoz kapcsolódóan megpróbálnának — akár az illetékes tárca megkeresésével, szponzorok bevonásával — kilábalni a hullámvölgyből? Ha helyben adottak a ruhaipari gépek is, miért nem bővítik profiljukat sportkonfekcióval? Akad Csepelen elég üres, vagy nem kellően kihasznált üzemrész — és munkáskéz is. Mire várnak? Szanálásra? SEREGI LÁSZLÓ Kerékpárgyártás — dióhéjban A hazai kerékpárgyártás története 1929-ben kezdődik. A fokozatos mennyiségi fejlődés a gazdasági válság időszakában jelentősen visszaesett, 1938-ban a termelés azonban már elérte az évi százezret. A felszabadulás után, a műszaki fejlesztések következtében mintegy 230 ezer darab kerékpár kerüli forgalomba. A belföldi igényeken túlmenően elegei teltek a szovjet megrendelésnek is. Az export növelése megkövetelte a meg erőteljesebb műszaki fejlesztést. 1960-61-ben alakult ki a hajlított csöves gépcsalád 20, 24 és 26 collos változatban. Szervizhálózatot hoztak létre, amely behálózza az egész országot. 1962-ben összevonták a Kerékpárgyárat a Golyóscsapágy-gyárral és a Varrógépgyárral. Megindult a konfekcióipari gépgyártás is. A termelés mennyisége ekkorra évenként elérte a 250 ezret. 1970-ben már 300 ezer darabnál lartottak. A műszaki fejlesztés fő iránya a gyermek- és a különlegesebb típusú kerékpárok kialakítása, valamint az alkatrészek tipizálása. 1975-ben újabb összevonás következeti: ezúttal a Motorkerékpárgyár olvadt bea kerékpárgyári s/ervezetbe. Nagyszabású rekonstrukció kezdődött, célja a/ évi 500 ezres termelés feltételeinek megteremtése, amelynek telét exportálnak. A feszítő létszámgondok enyhítésére üzemet telepítettek Jakabszállásra és Sárospatakra. 1977-ben együttműködési megállapodást Írtak alá Indiával, ezentúl onnan érkezett a váz. 1978-ban az ottani sztrájkok miatt a belföldi termelés 100 ezer alá zuhanl. 1980: stabilizálódott a termelés. Az alkatrészek többségét helyben gyártották. 1982-ben decentralizálják a Csepel Vas- és Fémműveket, A gyár új elnevezése Ruhaipari Gép- és Kerékpárgyártó Vállalat. Dolgozóinak létszáma 800. Belépett a BMX-modeli. Ebből is évente 8-10 ezer darabot állítanak elő. Többre valutárís okok miatt nem futja. 8