Budapest, 1988. (26. évfolyam)

7. szám július - PESTI TÜKÖR

Az első fővárosi Kossuth-szobor A Budapest márciusi számában cikk jelent meg Kossuth Lajos elfogatása címmel. A szerző, Diószegi György részletesen leírja, hogy 1837. május 5-re virradó éjszaka miért, hol és hogyan fogták el Kossuth Lajost, majd vetették börtönbe. Történelmünk eme epizódjához kapcsolódik egy 75 évvel ezelőtti esemény. Közel az Istenszeme nyaralóhoz, melyben hosszabb ideje a Kossuth Lajos Nevelőotthon működik, a zugligeti Disznófő feletti tisztáson 1913. június 22-én avatták fel Kossuth másfélszeres nagyságú, sziklás mészkő talapzaton álló bronz mellszobrát. Az avatóünnepség megnyitójaként a Budapesti Munkásdalárda elénekelte a Himnuszt, majd dr. Szebeny Antal országgyűlési képviselő, a Szabad Polgári Kör elnöke mondta el megnyitó beszédét. Ezt követően Bátori 'Sigray Pál székesfővárosi bizottsági tag, a Zugligeti Egyesület elnöke méltatta Kossuth munkásságát, visszaemlékezett az elfogatás indokára, a bíróság által kirótt négyéves börtönbüntetésre, melyből az általános közkegyelmi rendelet szabadította ki Kossuthot. Az emlékmű alkotója, Tóth István szobrászművész (1861-1934) a talapzaton elhelyezett bronz domborművön az elfogatás jelenetét örökítette meg. Ez a dombormű a II. világháború alatt eltűnt, helyébe márványtáblát helyeztek a történetre utaló szöveggel. A háromnegyed évszázaddal ezelőtti ünnepségen, melyen részt vett Kossuth Lajos fia is, Bárczy István, Budapest székesfőváros polgármestere vette át az emlékművet, az első fővárosi Kossuth-szobrot, majd Ábrányi Emlil (1851-1920), a neves költő, műfordító és újságíró elszavalta Kossuth-szobor a hegyen című versét. Kachlich Endre Ki a tanköteles? A Fővárosi Tanács Művelődési Főosztályán elmondták, hogy az oktatási törvény és a tankötelezettségi rendelet értelmében azok a gyerekek tankötelesek, akik 1988. május 31-ig betöltötték hatodik életévüket, s az iskolába lépéshez elég fejlettek. A szülő kérésére vagy beleegyezésével — az óvoda kezdeményezésével — tankötelessé válhat a hatodik életévét 1988. június 1. és szeptember 30. között betöltő gyermek is. Kivételesen indokolt esetben — a nevelési tanácsadó szakvéleménye alapján — a hatodik életévüket 1988. október 1. és december 31. között betöltő gyermekek is felvehetők az első osztályba. A szülő vagy a gondviselő a tankötelessé váló gyermeket a meghirdetett időpontban köteles beíratni a lakóhely szerinti körzeti, illetve kijelölt vagy választott általános iskola első évfolyamára. A gyermeket a körzeti vagy a kijelölt általános iskolába fel kell venni. Amennyiben a szülő a gyermekét más iskolába kívánja átíratni, ezt köteles a körzeti iskolában bejelenteni. A választott intézménybe kerülésről az adott iskola igazgatója, a létszámhelyzettől függően dönt. A beiratkozáskor az adatokat a szülőnek vagy a gondviselőnek a személyi igazolvánnyal, illetve a gyermek születési anyakönyvi kivonatával kell igazolnia, s be kell nyújtani a gyermek fejlettségéről szóló szakvéleményt is. Ha a szülő nem tesz eleget a behatási kötelezettségnek, ellene a lakóhely szerinti tanács művelődési osztálya szabálysértési eljárást kezdeményez. A szülő egyébként — kedvezőtlen döntés esetén — a tanintézeti határozat közlésétől számított tizenöt napon belül, fellebbezést nyújthat be az iskola igazgatójánál. A Művelődési Főosztályon elmondták azt is, hogy az új tanévben, az elmúlt évinél valamivel kevesebb, összesen 21 200 elsős kisdiákot várnak. Az első osztályokban 23-24 lesz az átlaglétszám. A Fővárosi Tanács intézkedése alapján oktatásukra, illetve a napköziben való foglalkozásra képesítés nélküli pedagógus nem osztható be. Fővárosi beruházásban a káposztásmegyeri lakótelepen 24, a XIII. kerületi Béke út—Tatai úti lakótelepen 16, a III. kerületi Bécsi úti—Bojtár utcai lakótelepen 12 tantermes általános iskolát adnak át. Kerületi fejlesztésben 36 tantermet létesítenek. (M. T.) Dalnokok és muzsikusok A Váci utcából és az aluljárókból kiparancsolt zenészek és énekesek eleinte csoportostul lepték el a számukra kijelölt Vörösmarty teret, a „placcok" közelisége miatt áthallásokkal súlyosbított zenebonát keltve az egykor előkelően csendes téren. Az utóbbi időben azonban mintha megcsappant volna az önkéntes utcai zenészek és énekesek száma. Megkérdeztem az egyik — IIBMHIBIMMWW—11 régebbi és újabb nótákat éneklő — gitárost a zenei apály okairól. — Hát hogyan is bírna az ember a rekedt hangjával és ezzel az egy szál gitárjával ezen a tágas térségen érvényesülni? — ütött mérgesen kopott hangszerére. — Meg aztán, ha egymás hegyén-hátán állunk, a szomszéd zenéje, pláne, ha trombitál, agyonüti a művészi hatást... — De azért csak összejön valami? — vetettem közbe, az előttünk heverő hangszertokban fénylő pénzdarabokra mutatva. — Ugyan kérem, nézze csak meg jobban, az egész nem lehet több, mint harminc forint, és ezért kiordítottam már a tüdőmet. A művész cigarettaszünete befejeződött, odébb lépett, és rákezdett a Yesterday örökzöld dallamára. Az interjú véget ért. Néha meglepetés is éri az embert a Vörösmarty téren. A múltkor egy reverendás pap dirigált ott egy csupa fiatalból álló fúvószenekart. Könnyűzenét és pattogó indulókat játszottak a közönség nagy örömére. Megkérdeztem a vezénylő Roman Bannwartot — akiről kiderült, hogy einsiedelni (Svájc) Szt. Benedek-rendi szerzetes —, hogyan kerültek ide a Vörösmarty térre. Elmondta, hogy Szennay András pannonhalmi főapát tavaly nyáron meglátogatta az einsiedelni Benedekrendi apátságot és megemlítette, hogy a bencés gimnázium híres fúvószenekara megismételhetné kilenc év előtti pannonhalmi látogatását. így jött el a zenekar Magyarországra; előbb Pannonhalmán adtak koncertet, majd amikor Budapestre is ellátogattak, úgy gondolták, hogy a pestieket is megörvendeztetik néhány dallammal. Roman Bannwart atya egyébként a gregorián zene tudósa, de a fúvószene a hobbija. Szerinte ez a két dolog nagyon is jól összefér, sőt, jól kiegészíti egymást. (t. 1.) 3