Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - Kelecsényi Gábor: Literáti Nemes

Literati Nemes Egy magyar Old Curio­sity Shop bemutatásával találkozhattak a Jelenkor 1835. július 1-i számának olvasói. Értesülhettek ar­ról, hogy Literati Nemes Sámuel ,,régiségi mű-áru boltot" nyitott Budán, amelynek ,, tárgyazati csu­pa régiségek, pénzek, fegy­verek, ó művek, hártyára írt könyvek, oklevelek, kéziratok, föstvények és több efféle, melyeknek ela­dására, megvételére vagy becslésére a kereskedés mindenkor nyitva áll, anél­kül, hogy szükség lenne ezentúl ily holmik megszer­zésére hosszabb utazásokat tenni". Ki is volt a múlt századi könyv- és régiséggyűjtésnek ez a jellegzetes mellékalakja, akinek nevét főleg hamisításai tették híressé vagy inkább hírhedtté? Marosvásárhelyt született 1794-ben. A nevéhez tapadó Literáti, nemesi előnevet imitáló jelző a latin literátus szóból ered, amellyel régi századok­ban az írástudó, latin nyelvben járatos embereket jelölték (ké­sőbb, főként Erdélyben, használták vezetéknévként). A szemfü­les régiségkereskedő büszke volt igazában nem horatiusi latin tu­dására. Külföldi útjain azonban inkább a némettel boldogult, amelyet talán az erdélyi szászok között sajátított el. Iskolázásáról semmit sem tudunk ennek az örmény ősöket is felmutató székely góbénak. A szakmájához szükséges ismereteket nyilván autodi­dakta módon szerezte meg. Mint a múlt század egyik legjelesebb műgyűjtőjéhez, Jankovich Miklóshoz intézett egyik levelében ír­ta: ,,Sok hálával tartozom Nagyságodnak, midőn nemcsak kevés históriai esméretemet, de gondolkodni tudásomat is Nagyságod kegyes hazafiságának, bölcsességének és jószívűségének köszön­hetem. " Mi indíthatta az antikváriusi pályára? Egyik hosszabb beszerző útjáról készült naplójából kiderül, hogy a napóleoni háborúk so­rán, huszadik életéve körül, Eszéken is szolgált, ahol az egykori római város, Mursa környékén végzett ásatások sok emberben felébresztették a régiséggyűjtő kedvet. Jankovich Miklóssal 1828 elején vette fel a kapcsolatot: levelé­ben hivatkozott Jankovich egyik ügynökére, bizonyos Lőwy úr­ra, aki ugyanúgy a nagy műgyűjtő megbízottjai közé tartozott, mint az óbudai Totis (Totes) Izsák vagy a pozsonyi Stern Márk. Megtudta, ,,hogy ők a Tekintetes Uraságtól és más nagyérdemű Literáti 1841-es gyűjtőútja tudós férfiaktól három és négy annyit nyernek, mint amint tő­lünk, szegény székelyektől veszik, holott bizonyosan minket illet­ne jobbacska jutalom". Felajánlotta tehát Jankovichnak szolgá­latait, és elősorolta, mi mindennel rendelkezik: „Kutsuk basa tö­rök levele", továbbá „Kemény János fejedelemnek egész élete le­írása magyarul a maga keze után", egy Bártfán 1628-ban nyom­tatott magyar könyv, amely „Lórándfi Zsuzsannáé vala", ezen­kívül különféle magyar írások, római csákányok, pecsétnyomók, gyűrűk, Rudolf-tallér, Bocskai portréja és hasonlók. Végül is be­került Jankovich ügynökeinek sorába. Literáti ekkor még Erdélyben élt, de beszerző körútjain bejárta az egész országot. Mi volt a módszere? Megtudjuk egyik levelé­ből, amelyet Egerből írt Jankovichnak: ,,Egy pajzsra nagy betűk­kel írtam fel, hogy én kész vagyok akár micsoda nyelven lévő kéz­iratokat, habár dirib-darabra vannak is szaggatva, csak régiek le­gyenek, igen jó áron megfizetni. De csak annyit értem vele, hogy némely rác vagy görög contókat hoztak, s azokat is gavalléri mó­don fizettem meg, azon szokott politikai tekintetből, hogy híre futamodjék bőkezűségemnek." Különös figura lehetett Literáti, nem mindennapi megjelenés­sel. Úti lapuja, vagyis kabátja tele volt zsebekkel, „nekem, ha út­ban vagyok, sok zsebeim vannak". Ennek a tetejében egy juhász­bunda, amely alighanem a célszerű kempingfelszerelés szerepét töltötte be. így kutatgatott, kereskedett fogadók, csárdák, neme­si kúriák, lelkészi lakok vagy barátklastromok vendéglátását él­vezve. Műgyűjtő ügynök, aki nemcsak megfelelő üzleti érzékkel rendelkezett, hanem értett ahhoz is, hogy „szakértelmét" fitog­tassa, amelyet „menet közben" némileg el is sajátított. Egyszer aztán elérkezettnek vélte az időt, hogy az ország szelle­mi központjában telepedjen le. Kolozsvárról 1835 elején költö-36

Next

/
Thumbnails
Contents