Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - Gyarmati Szabó Éva: Családsegítő központ Kőbányán

A lakáshelyzet, a lakáselosztás fontos összetevője a lakásmobilitás. A fővárosi tanács évek óta igyekezett a mobilitást elősegíteni, eddig meglehetősen szerény sikerrel. 1988. január 31-én azonban — módosítva korábbi vonatkozó rendeletét — leszögezte: ha a bérlő lemond a tanácsi bérlakásra határozatlan időre létesített bérleti jogviszonyáról a lakásügyi hatóság javára, s helyette nem kér és nem kap másik állami lakást, a lakásra megállapított használatbavételi díj tízszeresét kell számára megtéríteni. — Mit várnak ettől a rendelettől? — Nagyobb mozgást, az önerő, a magántőke mobilizálását a minőségi lakásigények kielégítésére — mondja dr. Rikli Erzsébet, Budapest Főváros Tanácsa Lakásügyi Főosztályának vezetője. — A múlt évben összesen 860 lakást ajánlottak fel a bérlők a tanácsoknak a fővárosban, négyszeres-ötszörös térítési díj ellenében; 1988-ban viszont már az első 3 hónapban 681 lakás bérletéről mondtak le a lakók; 317-en azonnali kiköltözéssel, a többiek — mert erre is van lehetőség — 1-2 évig még benne maradnak, saját házuk vagy öröklakásuk felépültéig. Külön öröm, hogy a 681 lakásnak csaknem a fele kétvagy több szobás. Valami megmozdult az V. kerületben is. A tavalyi 22-vel szemben már az első negyedévben 15 bérlő ajánlotta fel lakását a kerületi tanácsnak. A Fővárosi Tanács januári rendelete jelentősen módosította a lakásépítés és -vásárlás tanácsi (helyi) támogatásának szabályait is. Ez a szociális rászorultságtól függő, differenciált támogatás adható személyi tulajdonú lakásvásárláshoz, -cseréhez, lakásépítéshez, -bővítéshez, -korszerűsítéshez; önerőből megvalósuló emeletráépítéshez, tetőtérbeépítéshez, állami tulajdonban lévő lakásépítési telek vásárlásához és... —...a fenti célokra felvett bankkölcsönök törlesztő részleteinek megfizetéséhez — egészíti ki a képet dr. Rikli Erzsébet. — Ez a legfontosabb változás a helyi támogatásra vonatkozó rendelkezésben. Törlesztési támogatás akkor adható, ha a család átmenetileg olyan kedvezőtlen szociális helyzetbe kerül, hogy fizetési kötelezettségeinek nem tudna eleget tenni. E-gyébként helyi támogatás az arra rászoruló, saját megtakarítással rendelkező kérelmezőnek akkor adható, az egy főre jutó átlagos havi nettó jövedelemtől függő összegben, ha forgalomképes ingó- és ingatlanvagyonának értéke nem haladja meg a 200 ezer forintot. Az V. kerületben tavaly is, ez évben is 13,2 millió forint áll e célra a tanács rendelkezésére. Az elmúlt évben 77-en részesültek — köztük 48 fiatal — ilyen, 50-400 ezer forintig terjedő támogatásban, a családvédelmi csoport és a lakásügyi társadalmi bizottság javaslata alapján. Az idén a támogatás alsó határát 100 ezer forintra emelték. NYÍRI ÉVA FÓRUM Családsegítő központ Kőbányán A családsegítő központ napjainkra fogalommá vált Kőbányán, amit talán a leghívebben az tükröz, hogy egyre többen keresik fel. Mindenekelőtt önként, mert bíznak abban, hogy közreműködésükkel gyorsabban megoldódnak a gondok, s tudják, a központ munkatársai csak velük együtt segíthetnek rajtuk. A főváros két kerületében: a Terézvárosban és Kőbányán 1985-ben alakult meg — kísérleti jelleggel — a családsegítő központ. A szükség hívta életre őket. Az utóbbi évtizedben sokat romlott az ország gazdasági helyzete, nem valósultak meg teljesen a VI. ötéves terv életszínvonal-politikai célkitűzései, s mindez különösen azokat a családokat sújtja, amelyek korábban is nehéz körülmények között éltek. Az állami és társadalmi szervek rákényszerültek, hogy keressék azokat a megoldásokat, amelyeknek révén ellensúlyozhatják a gazdasági problémákat. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ebben nemcsak a pénz játszik szerepet. Ha az emberek érzik a törődést, a megbecsülést, ha látják az értelmes célokért végzett munkát, nem törvényszerű befeléfordulásuk, rossz közérzetük, képesek tenni önmaguk és környezetük érdekében. Erre épült a családsegítő központok létrehozásának gondolata. A cél: a családok kiegyensúlyozottabb életvitelének elősegítése, mindennapi gondjaik enyhítése, konfliktusaik feloldása, az egységes családgondozás megteremtése volt. Nem véletlenül jelentkezett a kísérlet a X. kerületben. A főváros egyik legnagyobb ipari központjában az öröklött nehézségek miatt súlyos gondokkal kell szembenéznie a tanácsnak. Lehetetlen, például, egyik napról a másikra fölszámolni a rossz lakáskörülményeket. Kőbánya több mint 35 ezer lakásából 20231 tanácsi, amelyeknek csaknem fele egyszobás, s közülük minden harmadik meglehetősen rossz állapotban van és komfort nélküli. A kerület jellegéből adódik, hogy a 105 ezer lakos zöme fizikai munkás, sok az alacsony iskolai végzettségű betanított, illetve segédmunkás. Jelentős az időskorúak száma, lényegében minden ötödik lakos nyugdíjas, sokuk kis jövedelmű, megélhetési gondokkal küszködik. A gyerekek és a fiatalok aránya is magas, az itt élőknek csaknem egynegyede tartozik közéjük. Aggasztó, hogy sok közöttük a veszélyeztetett, számuk megközelíti a kétezret. Az előző évekhez képest megnövekedett az állami gondozásba vett gyerekek száma, ez azonban a családsegítő központ időbeni közbelépésének köszönhető. Miként az is, hogy egyre több iszákos, durva szülőt utalnak kötelező alkoholelvonó kezelésre. Volt és van is mit tennie a családsegítő központoknak, hiszen időközben további kettő alakult a kerületben: az 1. számú a városközpontban, a 2-es az újhegyi lakótelepen (kezdetben itt folyt a kísérlet), a 3-as pedig a kerület többi részét látja el, így Kőbánya egyetlen rászoruló családja sem marad ki az intézményes segítés lehetőségéből. A segítség sokrétű, kiterjed az élet valamennyi területére: a jogi, orvosi tanácsadásra, konkrét közbenjárásra, kezelésre éppúgy, mint pszichológiai segítségnyújtásra, a betegápolás megszervezésére, gyermeknevelési problémák megbeszélésére, segélyezésre vagy más jellegű anyagi támogatásra. Az utóbbi évben alakult ki, például, a kinőtt gyermek- és megunt felnőttruhák, jó állapotban levő használt bútorok összegyűjtésének, illetve elosztásának a gyakorlata. A családsegítő központok irányítása, felügyelete a kerületi tanács művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztályához tartozik, azon belül a családvédelmi csoporthoz, amely minden segítséget megad a központok minél jobb működéséhez. Tavaly például több mint 13 millió forintot nyújtottak segélyezésre. Volt, ahol az elmaradt lakbért s a közüzemi szolgáltatást fizették ki, volt, ahol a gyerekek iskoláztatásához, ruházkodásához járultak hozzá, másutt haláleset vagy hosszan tartó betegség miatt utaltak ki nagyobb összeget a családoknak. Ezenkívül más módon is igyekeznek segíteni, munkájukat kiterjeszteni. Például az ÁISH kezdeményezésére, a 2. számű családsegítő központ munkatársainak szorgalmazására májusban megalakul a X. kerületi ifjúsági információs és tanácsadó iroda, amely a tizen- és a huszonévesek segítő központja lesz. Hivatalos ügyekben (munkakönyvkiváltás, továbbtanulásra jelentkezés, jogosítványszerzés, -érvényesítés, munkavállalás, önképzési lehetőségek stb.), a szabadidő hasznos eltöltése vagy egyéni gondok megoldásában áll a fiatalok szolgálatára. Jelszavaik talán azokba is bátorságot öntenek, akik úgy érzik, magukra maradtak gondjaikkal: „Mindenki bejöhet! Minden kérdést fel lehet tenni! Személyes ügyekben titoktartás! A problémák megoldásában szakember segít, ha ez nem sikerül, útbaigazítást adunk, hová kell fordulni! Szolgáltatásaink díjtalanok"! A kőbányai tapasztalatok azt sejtetik, hogy a felnőttek után a fiatalok is megtalálják az utat — ha szükségét érzik — a családsegítő központokba. GYARMATI SZABÓ ÉVA 15