Budapest, 1988. (26. évfolyam)

6. szám június - Nyíri Éva: A tőke, amely szépen kamatozik

BELVÁROSI BÉRLAKÁSOK A tőke, amely szépen kamatozik „Elcserélném 160 nm-es belvárosi, III. emeleti, lift nélküli, tanácsi, telefonos, 2 lakássá alakítható lakásomat zöldövezeti 90-100 nm-es déli fekvésű, erkélyes, telefonos tanácsira, vagy rossz állapotban lévő házra..." Az V. kerületet szokás Belvárosnak, a város szívének „kormányzati negyednek" emlegetni. A Belváros neve hallatán az ember magas házakkal szegélyezett, keskeny utcákat, csillogó kirakatokat, zsúfolt utcai presszóteraszokat, Buchwald-székekben napozókat, gótikus tornyocskákkal, kőerkélyekkel díszített palotákat képzel maga elé. Meg magas mennyezetű, sokszobás lakásokat, amelyeknek idős, magukra maradt lakói 5-6 albérlőtől inkasszálnak lakbért havonta. Ezt mondja az előítélet — és mit mondanak a tények? A kerület alig több mint 2,5 négyzetkilométernyi területén 42 ezer ember él. Az IKV kezelésében lévő tanácsi bérlakások száma 18925, ebből egyszobás 7425, másfél szobás 1498, kétszobás 6108, két és fél szobás 1718, háromszobás 1253, háromnál több szobás 923. A társbérletek száma 1336, a szükséglakásoké 517. A kerületi tanácsnál nyilvántartott érvényes lakáskérelmek száma: 1524; ebből cserekérelem 152, egyáltalán nem rendelkezik lakással 1372 igénylő. A lakások műszaki állapota — tanácsi szóhasználattal — erősen lelakott. A kerületben lévő épületek átlagéletkora 120 év. A tanácsi bérlakásoknak csupán 14,1 százaléka épült 1955 után, túlnyomó többségük 1955 előtt került tető alá. A felújított bérlakások száma 8912, a felújítatlanoké ennél több: 9746. A lakásállomány csaknem egynegyede — mintegy 23 százaléka — műemlék, műemlék jellegű, illetve városképileg védett lakóépületben található. A bérlakások 35,1 százaléka összkomfortos, 53,8 százaléka komfortos, 3,8 százaléka félkomfortos, 4,6 százaléka komfort nélküli, 2,7 százaléka szükséglakás. „Keresek belvárosi 80-100 nm-es, telefonos tanácsi lakást értékkülönbözettel vagy Kárpát utcai, 55 nm-es, tehermentes öröklakáscserével..." — Miért van az, hogy alig látni olyan hirdetést, amelyik belvárosi lakást cserélne más kerületben levőért? Ha mégis, akkor csak tehermentes öröklakásért,, Bel-Budán" vagy zöldövezetben?! — A Belvárosban lakni régebben csak „sikk" volt, ma már helyzeti előny is — mondja az illetékes előadó az V. Kerületi Tanács V.B. lakásügyi osztályán. — Igen, egy belvárosi bérlakás ma tőke, amely jól megforgatva szépen kamatozik. Sok minden kapható érte: cserelakás ráfizetéssel, garázzsal; öröklakás, családi Az utóbbi években gyakorta felbukkan beszédünkben a kifejezés: lakásgazdálkodás. Az embernek az az érzése, annál gyakrabban használjuk, minél kevesebb a rendelkezésre álló lakás. Egyáltalán: hogy lehet gazdálkodni valamivel, amiből sosincs elég? Például úgy, ahogy az NDK-ban, ahol legfeljebb két éven belül minden jogosult lakáshoz jut. Vagy ahogy Győrben, ahol a városi tanács vállalta, hogy minden állami gondozottat önálló lakáshoz juttat, ha elmúlt 24 éves. De lehet úgy, ahogy az egyik Veszprém megyei településen, ahol a Balaton környéki földrengéskor megrongált lakásokat a helyreállítás után nem a szükséglakásokban elhelyezett károsultaknak utalták ki, hanem másoknak. Vagy úgy, mint Zuglóban, ahol lakótelepi toronyházunkban 1987. december 1-je óta üresen áll egy másfél szobás, összkomfortos lakás, várva a szerencsést, aki majd fészket rakhat frissen festett-tapétázott falai között... ház; felújításra szoruló budai villa; vízparti telek egész évben lakható nyaralóval és így tovább. Félfogadás lévén, hatan várakoznak kinn a folyosón. Nem akarok hinni a szememnek: Hogy-hogy csak hatan?! — Osztályunkon — velem együtt — heten dolgozunk. Elég régen csináljuk ahhoz, hogy ha szükséges, egy-két jó szóval, célratörő kérdéssel lecsillapítsuk a kedélyeket, a lényegre tereljük a szót. Ha ennek ellenére torlódás fenyeget, minden esetben számíthatunk a lakásügyi társadalmi bizottság közelben lakó tagjaira. Akiknek, persze, nem ez a legfontosabb feladatuk, hanem a részvétel a lakáskérelmek valódiságának ellenőrzésében, a névjegyzék előkészítésében, a végrehajtás ellenőrzésében, a hatósági ügyek intézésében, a helyszínelésekben stb. — Hányan kaptak lakást tavaly a kerületben? — Száztizenöten; a névjegyzéken ugyan 149-en szerepeltek, de 34-nek még nem tudtuk kielégíteni az igényeit. Ők vagy átmeneti elhelyezésre, vagy OTP-lakásra várnak. — Késik az OTP-lakások átadása? —- Az is megesik, de olyan is van, hogy a gyerekes családok az egyszobás lakásokat nem fogadják el... — A többszobást pedig egyszerűen nem bírják megfizetni — segítek befejezni a mondatot. Néhány hete az építésügyi és városfejlesztési miniszter nyilatkozott a televízióban. Egyebek között elmondta, hogy egy év alatt átlagosan 71 ezer forinttal nőtt a lakásvásárláshoz szükséges saját tőke öszszege és 5 százalékkal az OTP-kölcsönök kamata. A kérdésre, hogyan tovább, a miniszter azt válaszolta: a lakásárakban a piac értékítéletének kell érvényesülnie. Nem vagyok közgazdász, nem ismerem a piac értékítéletét. Annál jobban ismerem a hazai kereseti viszonyokat, a lakásra váró fiatalok anyagi helyzetét. Attól tartok, az utóbbi olyan messze van a lakásáraktól, mint Makó Jeruzsálemtől. Szó esett az interjúban arról is, nem lehetne-e a magán- és a banktőkét bérlakások építésére mozgósítani. A miniszter szerint ez is, az is elképzelhető, ám megfontolandó, politikai kérdés, hogy építsünk-e magántőkéből bérlakásokat. És a fiatalok már-már kilátástalan lakáshelyzete? ! 1980-ban még 1900 társbérlet volt az V. kerületben. Ha semmi másért, csupán azért kitüntetést érdemelnek a tanács illetékes vezetői, hogy ezt a számot mára sikerült 1300-ra csökkenteniük. Óriási dolog, ha tudjuk, hogy ehhez a kerületi tanács senkitől sem kap lakásfedezetet, ezt — hogy úgy mondjam — magának kell „kigazdálkodnia". Budapesten összesen 24 hivatal gazdálkodik a lakásokkal: a Fővárosi Tanács Lakásügyi Főosztálya, a Budapesti Lakáscsere Osztály — ismertebb nevén: a BLO — és a 22 kerületi tanács lakásügyi osztálya. Nem sok kissé ennyi bába ahhoz a néhány ezer gyerekhez? Talán érdemes lenne megvizsgálni egy egységes fővárosi lakásalap megteremtésének lehetőségét. Meghagyva, persze, a kerületi testületek döntési jogát... A lakásgazdálkodás viszonylag új módszere az úgynevezett elidegenítés, az állami tulajdonban lévő lakások eladása. Mit mond erről a szakember, dr. Holló Zsuzsanna, az V. kerületi IKV vezető jogtanácsosa? — A tanácsi bérlakások megvásárlására 1982 óta van lehetőség: eleinte olyan, többlakásos épületekben, ahol a bérlők 75 százaléka kérte, ma már ehhez 50 százalék egyetértése is elég. Kerületünkben 1987. december 31-ig 129 lakást értékesítettünk ily módon. — Kinek mi ebben az üzlet? Ki bolond ebben gubát cserélni, és még rá is fizetni? — Mindkét félnek jó üzlet! Az eladó is jól jár, hiszen másik lakást, plusz pénzt kap egy olyan lakásért, ami nem az övé, és nem is tudná megvenni. A vevő is jól jár, mert sokkal olcsóbban jut egy belvárosi öröklakáshoz, mintha a privát forgalomban venné. Esetenként még feleannyiba sem kerül, s azt is részletre törlesztheti. * 14