Budapest, 1988. (26. évfolyam)

1. szám január - Kabdebó Lóránt: Elveszett otthonok

LEGSZŰKEBB HAZÁM is megtanultuk ezt az egyetemes költészet legszebb darabjainak sorába tartozó alkotást. Ma is fülemben cseng — hányszor idézte Nyusztay Byron híres szava­it: „Mindnyájan görögök vagyunk!" S az idézet nyo­mán Arany Jánostól citált, egy-egy Homéroszra visszacsengő sort. Például az ismert balladából ezt: „Kettős pohár mézízű nedvvel, forog, forog." A Lónyay utcai gimnázium a 20-as években, ami­kor ott tanultam, liberális légkörű iskola volt. Nem is egy olyan tanár tanított bennünket, akik 1918-ban, 1919-ben — mai szóval élve — flekkesek lettek. Álla­mi iskolában nem kaptak helyet, de a református gimnáziumban aktív tanárként működhettek. Ezek a pedagógusok másként beszéltek a közelmúltról, de a távolabbiról is. K. L. Ebben a lónyaysta gimnáziumi időszakban merre laktál? Milyen hangulatok gyűltek beléd a vá­rosból? T. G. Amikor a gimnáziumba beírattak, még a Ne­felejcs utcában laktunk. Később különböző budai vá­rosrészekben volt a lakásunk. Albérletben éltünk a Gellérthegy utcában, majd a Kis-Svábhegy oldalába költöztünk. Akkor Hieronymi út volt a neve, ma Ha­tárőr útnak hívják. Miként a Kis-Svábhegynek sem ez már a neve. Kis-Szabadság-hegy furcsa név lett volna; ezért — ki tudja miért — Martinovics-hegynek nevez­ték el. Buda lett végül is igazi, kedves hely ifjúságom­nak. Budának egy, mindkét említettnél ősibb városré­sze, a Víziváros épült belém legmélyebben. A régi Ví­zivárosból mára nagyon kevés maradt meg. Ha nem is tűnt el teljesen, mint ahogy eltűnt a Tabán, de ősi vonásait, régiségét néhány utcanév őrzi elsősorban. Mint Medve utca, Csalogány utca, Kapás utca, Vitéz utca, Gyorskocsi utca. Kanyargós, keskeny utcák voltak ezek, földszintes ósdi házakkal. Krúdy Gyula világa. Az egyetem elvégzése után laktam itt, a Szász Károly utcában. Előbb szüleimmel egy kicsi, kétszo­bás lakásban. Az előszobából faalkotmánnyal elvá­lasztott, úgynevezett cselédszoba volt a szobám. Már a Nyugat munkatársaként itt írtam egy sor korai ta­nulmányomat, kritikámat. Azután albérletbe költöz­tem a szomszédos házba. Ebben az udvarra nyíló szo­bában olvastam először Proustot, és itt készült a Régi magyar főurak című, Baumgarten-jutalomban része­sült könyvem. A Szász Károly utcából csatangoltam esténként a Vízivárosban. Kerestem, kutattam a vá­rosrész múltját. Hiszen története a régi időkbe nyúlik vissza. A török kiűzése után németek telepedtek le itt. Magyar neve a német Wasserstadt fordítása. Régtől tudtam, hogy a Batthyány téri barokk templomban német nyelvű lelkészként működött Faludy Ferenc, a költő. És megtudtam, hogy a templom közelében vol­tak fogságban Martinovics Ignác és társai. A Víziváros számomra a romantikus ifjúság világát jelentette. Cs. Szabó László a 30-as években írta azo­kat a munkáit, amelyeket úgy szoktunk emlegetni, hogy szerelmes földrajz. Tartozom emlékének azzal, hogy elmondjam: az ő írásainak hatására írtam 1936-ban egy esszét; a címe ez volt: A Víziváros holdfény­nél. Nem egyedül én írtam Cs. Szabó indíttatása nyo­mán ilyen jellegű esszét. Nemzedékének két olyan je­les tagja, mint Halász Gábor és Szerb Antal is. Halász a napjainkra ugyancsak szinte teljességgel eltűnt, rö­vid életének színterét örökítette meg, Vázlat Óbudá­ról címen. És hát szintén e kategóriába tartozik Szerb Antal ironikus és önironikus stílusban fogant írása, a Budapesti kalauz Marslakók számára. K. L. Beszéltél szűkebb környezetedről. Most foly­tassuk azzal a szellemi környezettel, azzal a szellemi otthonnal, amely az időben, de csak az időben szintén elveszett. T. G. Amikor a fővárosba kerültem, a Széchényi Könyvtárban lettem 75 pengő 62 filléres fizetéssel úgynevezett ÁDOB-os gyakornok. A Széchényi Könyvtárban dolgozott ez időben Halász Gábor is. Elsősorban neki köszönhettem, hogy bekerültem 1934. március 15-én az ország első könyvtárába. Ha­lász Gábor otthonos volt egy családnál, akikről már­már kezdünk megfeledkezni. A család tagjai a követ­kezők voltak: Hoffmann Edith, a kiváló művészet­történész, a nővére Hoffmann Mária, aki Rédey Má­ria néven könyveket is írt, és az ő férje, Rédey Tiva­dar, a színikritikus és színháztörténész. Ők hárman belső jó viszonyban voltak Babitsékkal. Babits Mi­hállyal — mint szerkesztővel — már korábban kap­csolatban voltam. De hogy Babitséknál otthonos le­hettem, azt Halász Gábornak, Hoffmann Edithnek és Máriának, valamint Rédey Tivadarnak, első főnö­kömnek, a Széchényi Könyvtár Hírlaptára vezetőjé­nek köszönhettem. K. L. Hoffmann Edithről annyi közismert, hogy árnyképeket készített Szabó Lőrincről és feleségéről, Babitsról és feleségéről és a nyugatosok legtöbbjéről. Köztük Tolnai Gáborról. T. G. Nagyon jóleső érzés erről beszélnem. Hoff­mann Edith nemcsak kiváló művészettörténész volt, hanem nagy műveltségű, rokonszenves egyéniség is. Első mestere minden idők legnagyobb irodalomtaná­ra, Riedl Frigyes volt. Edithnek valóságos hobbija volt az árnyékrajzkészítés. Több mint ötven árnyék­rajza maradt fenn. Az árnyékrajzok között szinte egészében ott található a két világháború közti ma­gyar kultúrtörténet minden jelentős alakja, élen Ba­bits Mihály nemzedékével. De nemcsak írók és köl­tők, hanem festők, szobrászok, mint Beck Ö. Fülöp, Pátzay Pál, Bernáth Aurél. Az utóbbinak a felesége is, a kitűnő reumaorvos, Pártos Alice. De a követke­ző nemzedék tagjai úgyszintén. Szabó Lőrincet emlí­tetted. Árnyékrajz készült Illyés Gyuláról és Halász Gáborról, Szerb Antalról és Ignotus Pálról. És az ak­kor legfiatalabbak sorából, rajtam kívül, Jékely Zol­tánról és Ortutay Gyuláról. K. L. Úgy tudom, készülsz kiadni ezeket az árnyék­rajzokat egy kötetben, kísérő tanulmánnyal. Elmon­danád, hogyan készültek ezek a képek? T. G. Létrejöttük színhelye a Buday László utca 14. II. emelet 2. alatti lakásban volt. Együtt élt itt az egész Hoffmann család. Hoffmann Frigyes, a papa, aki az Eötvös Kollégium első némettanára volt, aki funkciója folytán a kor sok kiválóságával barátság­ban volt. Ugyanitt — e nagy lakásban — lakott Hoff­mann Edith, valamint nővére Hoffmann Mária, fér­jével, Rédey Tivadarral. Az árnyképek Edith dolgo­zószobájában készültek, mégpedig a következőkép­pen: A háziasszony a falra helyezett egy rajzlapot. A modellnek a rajzlap elé kellett ülnie profilban. A má­sik oldalon egy íróasztallámpa helyeztetett el, amely­nek fénye folytán az árnyék rávetült a rajzlapra. A rajzlapon csupán az árnyék körvonalát kellett tussal megrajzolni. A körvonal belsejét később ugyancsak tussal töltötte ki. A Buday László utcában zajló délu­táni, esti és szilveszteri összejövetelek szellemiségének inspirálója a századelő tudós irodalomtanára, Riedl Frigyes volt. Az ő tanítványaival zajlott híres teázá­sok, kirándulások és az ezek mögött lévő törekvés nélkül nem jöttek volna létre a Hoffmann Edithék rendezte összejövetelek sem. Riedl fölismerte, hogy hazánkban a műveltség szűk kiterjedésű. Hogy vidé­ken művelt emberrel alig lehet találkozni. És társalog­ni sem tudunk. Együttléteinket a lakmározások és ve­le a szónoklatok töltik ki. Ezért igényelte és propagál­ta a francia értelemben vett zsúrfixeket; nem kis mér-

Next

/
Thumbnails
Contents