Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Gyarmati Szabó Éva: Közműépítés társadalmi összefogással

Alikőrgyártás nem tartozik a látványos iparágak közé. Sikereit nem közli és kommentálja kiemelt helyeken a sajtó, termékei viszont ott vannak az üzletek kirakataiban, a szépen terített asztalokon, meghitt családi és társadalmi ünnepek velejárója az otthonokban és közösségekben, egyszóval mindenütt, ahol a kulturált és civilizált emberi kapcsolatok hangulata ezt indokolja és megkívánja. Ugyanakkor —• sajnos — sokan egyenlőségjelet tesznek alkoholizmus és likőrgyártás közé. Tudjuk, hogy ez nagyrészt tájékozatlanságból ered. Tény, hogy ivási kultúránk és szokásaink valóban nagyon sokszor bírálhatók. De bármilyen furcsán hangzik is, ezek felszámolásán munkálkodunk. Termékeink összetétele, egyre igényesebb megjelenése, mind ezt a célt kívánják szolgálni. Ezzel egyre inkább arra törekszünk, hogy a kulturált italfogyasztás része legyen a gasztronómiai élvezeteknek, hogy az ital emelje az étkezés élményét és igazodjék ahhoz. Ez a mottónak beillő program vezérelte a múltban a gyárat, és ennek igyekszünk eleget tenni ma is, célkitűzéseink megvalósítása során. Hogyan kezdődött? Az ajtón belépve kívülreked a gyári zaj, a gépzúgás, üvegcsörömpölés, a sárgás fényű, hangulatos teremben egyedül maradunk a múlttal. A falak mentén húzódó vitrinekben évtizedekre „felparcellázva" a gyár története. A bejáratnál öreg óra áll, több mint ötven évig szolgált a portán. Fáradtan csenget még ugyan, de mutatói valamikor negyedszázada, egy szomorú napon, fél hatkor örökre megálltak. Felette cégtábla: „Hazai Likőr-, Rum és Szeszárugyár R.T. Budapest VI. Forgách u. 9/b". És az üveg mögött egy életrajz seregnyi dokumentuma. Birtokállási lap, adásvétel: Engl Bernát és Tsa., Eisele József és még néhány telektulajdonos elidegeníti földterületét a Singer és Reichsfeld cég javára. A hatalmas, fél asztallapnyi főkönyv első bejegyzése: 1910. október 24. Az építkezések megkezdésének dátuma. Az üzembe helyezést a cégbírósági bejegyzés igazolja: 1911. Új gyár született Angyalföldön, s ahogy múltak az évek, egyre inkább elismert, jónevű likőrgyárrá fejlődött. A gyökeret eresztett, sikeres vállakózás aztán további földterületeket igényelt. A vevőkapcsolatok ápolása, a jó minőségű termékek, a választékos csomagolás, az előnyös fizetési feltételek szé-ANGYALFÖLDI LIKORGYAR Gyár a Váci ú Alapításának 75. évfordulóját ünnepelte a közelmúltban — 1986. év végén — az Angyalföldi Likőrgyár. A jubileum alkalmából a jelenkor egy kis kiállítással tisztelgett az elmúlt évtizedek, régenvolt kollégák, valamint a ma is itt dolgozók előtt, egyszersmind megköszönve az iparnak azt a sok-sok munkát, amellyel a gyár mai arculatának kialakításához hozzájárultak. les körű alkalmazása mihamarabb egyenrangú partnerévé emelte a céget a meglévő, markáns konkurenciának. A tablón látszanak az egyre nagyobbodó gyártelep kontúrjai. No és a lényeg: néhány példány az évtizedek hosszú során át így-úgy át-, illetve megmentett korabeli sikeres termékekből. Gömbölyű palackban hires Millenniumi keserű, kocka alakú üvegben Mocca likőr, füles kancsóban Gourmand likőr, kőkorsóban pedig Allasch. Sárgult fényképek a gyárról, dokumentumok, a mai szemnek kezdetlegesnek tűnő gépekről, technológiákról. Oklevelek, reklámok és, mert ilyen is volt, a gyár Szolgálati és Fegyelmi Szabályzata, benne pontosan rögzítve a kötelességek, de a jogok is. Ne feledjük, az 1910-es években bizony rangot és biztonságot jelentett a gyárban dolgozni. A munka, a fegyelmezett, jó munka egy nagy családdá olvasztotta a mindenkori közösséget. A termelés, természetesen eltörpült a mai mennyiség mellett. Az I. világháborút követő konjunktúra idején a cég rentábilisan működött, de a húszas évek végén az egész világot megrendítő válság nyomán mégis nehéz helyzetbe került. A gazdasági kényszer szülte szorításból elsősorban a szakmát szerető, kiváló szakemberek leleménye segített kiszabadulni. A piaci igények kutatása, azok magas színvonalú kielégítése, a kor ízlésének megfelelő, kiváló minőségű termékek gyártása, s nem utolsósorban az akkori időnek megfelelő elsőrendű technika alkalmazása segített úrrá lenni a nehézségeken. Annyira, hogy a két világháború közötti időben a gyárnak sikerült megerősíteni pozícióját. Egy sor jó minőségű, újfajta asztali, szalon- és krémlikőrt készítettek, ezen felül néhányféle finom rumot és brandyt is gyártottak. Ezekből is — szerencsére — több üveggel be tudunk mutatni az utókornak. Továbbsétálunk néhány métert, és a vitrinben újabb évtized következik. Hazánk felett egyre több a sötét felhő, egyre nehezebb minden. A munkavégzés technikai feltételei szintúgy, mint az emberi kapcsolattartás becsületes normáinak betartása. A háború lassan Angyalföldre ért. 1945 januárjában több belövés érte a gyárat, épületkárok keletkeztek. Február első napjaiban átvonult a front, a készletek nagy része, menthetetlen. A likőrpince két alkalommal is kigyulladt — a tűz nyomai még ma is láthatók a hordókon —, víz nem lévén, még az volt a szerencse, hogy hó viszont bőven akadt, azzal oltottak. Károk számbavételével indult a munka. Ravaszul elrejtett néhány vagon málnaszörp és néhány vagon finomszesz az induló vagyon. A termelés csak nagyon lassan normalizálódott. Létszámokok miatt a gyár államosítására csak az utolsó hullámban került sor. A gyár új neve ekkor: Angyalföldi Likőrgyár Nemzeti Vállalat. A vitrinben megtekinthetők az államosítás dokumentumai, helyesebben az erre az alkalomra készült leltár. Itt vannak az infláció pénzkarikatúrái is. Az állapotok érzékeltetésére talán elég annyi, hogy valamikor 1946 júliusában negyvenötbillió adópengőbe került egy liter rum — egy fél óráig. Majd szinte percenként drágult. Aztán ismét felülkerekedtek a szakmai szempontok. A gyárban előállítottak olyan kiváló — részben ma is forgalomban lévő — termékeket, mint az Altvater, a Chartreuse, a Borbolett, a Zöldnarancs likőr és a Paprika pálinka. S ha most megfordulunk, a terem másik oldalán megláthatjuk azt a kis laboratóriumrészietet, amely a gyár pincéjéből való. Ezek között az állványok, üvegek, vegyszerek között dolgozott évtizedekig Kupai Sándor a gyár és az ipar nagy egyénisége. Sokféle termék gyártása fűződik nevéhez. Többek között az előbb felsoroltak is. Legendás alakját még nagyon sokáig együtt fogják emlegetni a gyárral. Az akkori időszak gazdaságpolitikai elképzeléseinek megfelelően a gyár a további egy-két évtizedben — néhány összevonást követően — különböző nagyvállalat irányítása alatt végezte munkáját. Mindinkább a mennyiségi szempontok kerültek előtérbe. A vezetés minden igyekezete ezeknek az igényeknek a kielégítésére irányult. A falakon látható fényképek, tervrajzok, elképzelések, létrejött és meghiúsult álmok egyaránt ezt, és az egyre nehezebben megvalósítható minőségvédést célzó igyekezetet reprezentálják. A tablókon kiállított, ezekből az időkből származó díjak, oklevelek, elismerések bizonyítják, hogy az erőfeszítés nem volt hiábavaló. A sorozatos beruházások nyomán a gyár fejlődött. A hetvenes években jelentős exporttevékenységet is folytatott, és a kiállított palackok tanúsága szerint kooperációs kapcsolatot is tartott külföldi — az olaszországi Isolabella — céggel. 1971-ben került a Forgách utcai épületre egy új, minden igényt kielégítő szociális létesítmény. Ugyanez év tavaszán pedig elkezdődött és 1972 végén befejeződött egy vasvázas palackozócsarnok építése. Egyik polcon lát-42