Budapest, 1988. (26. évfolyam)

5. szám május - Kiss Károly: Újlak is élni akar

- ' * Kolosy-tér / - £ gyár. Ám a helyébe fölépített Mérőműszerek Gyára nemcsak az itt élő népességnek kínál jobb megélhetést. Újlak történetének említésre méltó mozzanata az a jó hetven évig tartó perlekedés, amit Óbuda földesura, gróf Zichy László indított a budai magisztrátus ellen. Pest vármegyéhez benyújtott panaszlevelében látszólag csak néhány négyszögölnyi területről volt szó, ám a határviszály igazi okát, tehát a Zichy család és az óbudaiak sérelmét is mindjárt másképp látjuk, ha tekintetbe vesszük a körülményeket. A határperben vitatott területen, föltehetőleg a Kecske-hegyen, szinte Óbuda fölött állt Buda város vesztőhelye. Az akkor oly gyakori bűnözés megfékezésének reményében a budai bírák kisebb vétkekért is bitófára juttatták a tetteseket; az akasztás művelete nem éppen szívderítő látvány, de a véres esemény mindig sok érdeklődőt vonzott. Az óbudaiak ízlését és önérzetét joggal sértette, hogy ilyen borzalmas látványosság akaratlan szemlélői lehettek, hogy éppen a tőlük elkanyarított magaslaton — „Neustiften felyül, szőlőkhöz közel" — ilyen kellmetlen összejöveteleket rendez a budai bakó. Tehát csupán az erélyes óbudai polgárok erkölcsi fölháborodását tolmácsolták a Zichy család beadványai és panaszlevelei. Mindazonáltal a táj középkori, majd újkori határvitái, egy-egy domb vagy dűlő hovatartozásának kérdései mindmáig tisztázásra várnak, megoldásuk azonban már csak a korszak kutatóit foglalkoztatják. A Pest-Buda és Óbuda egyesítését szentesítő törvény jelentősen módosította a városrészek — kerületek — határait. A hivatalosan III. kerületnek nevezett Óbuda déli határa a Lukács fürdőnél volt, tehát nemcsak Újlak, de a hajdani Felhévíz is Óbudához került. A Nagy-Budapestet megteremtő közigazgatási átszervezés 1949-ben kettészelte az újlaki tájat: a falusias hangulatú lakónegyed területén a főváros II. és III. kerülete osztozkodik. Határvonaluk jó darabon a Szépvölgyi út. MAGYAR GRINZING, MAGYAR MONTMARTRE? Újlakon változások érlelődnek. A III. Kerületi Tanács kezdeményezésére — amelyhez all. kerület vezetői is csatlakoztak — tanulmányterv született a városrész megújhodása érdekében. A tervező, Kévés György és munkatársai építészeti látomását, szerencsétlen szóhasználattal egyelőre revitalizációnak nevezik a hivatalok. Az újlaki föladat nem restaurálás, nem rekonstrukció, ugyanakkor a rehabilitáció gyakorlatától is különbözik. Kévés alapeszméje szerint a város szerkezetileg és történeti szempontból egyaránt értékes terület, eredeti jellegét megőrizve kell elvégezni a megújítás munkálatait. A föladat abban is eltér a korábbi hasonló vállalkozásoktól, hogy az érintett városrész, vagyis Újlak, a főváros II. és III. kerületéhez tartozik, tehát az érdekelt kerületi tanácsokra vár a közös tervezés és a pénzügyek összefogása és irányítása. Módosító javaslataikat a tervezők ugyancsak hasznosították, a nagyvonalú terv egy-egy része még most is átalakul, árgus szemek figyelik, és parázsló viták kísérik már az előkészületeket is. A Fővárosi Tanács elfogadta az Újlak megújítására készített terveket, s olyannyira pártolja a városrész újjáteremtését, hogy magára vállalta a közművek bővítését és korszerűsítését, csakúgy a lebontásra ítélt házak lakóinak elhelyezését, valamint a tervezett ABC-áruház és orvosi rendelő építési költségeit is. A vállalkozás szervezete is lassan testet ölt, fővállalkozóként a munkálatok elvégzésére, összefogására a Coopinvest Szövetkezet kapott megbízást. Az újlaki revitalizáció mai árakon számítva mintegy hatmilliárd forintba kerül. Ez az összeg részben a telkek kiárusításából teremtődik elő, ennek okos forgatásával kívánják elővarázsolni a tőkét, amely fedezné a kerületi tanácsra háruló kiadásokat. Vállalatok és intézmények jelentkeztek vásárlóként és építtetőként. Az újlaki városrészt megújító elképzelés számos érdekes elemet tartalmaz. Szerzői okultak az Óbudai rekonstrukció városrendezési és építési kudarcaiból. A tanulmányterv hangsúlyozza: ,,A Bécsi út és Lajos utca közötti terület beépítésének hangulati értéke az elsődleges. A vidékies — külvárosias — Óbuda építészeti eszközökkel való megőrzése itt lehetséges utoljára nagyobb lép-19