Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - A. Czétényi Piroska dr.: Világörökség

PILLANTÁS AVÁRRA Abudai Várnegyed Magyarország legértékesebb történeti városmagja, a 13. század második felétől épülő, telepített város, mely megőrizte jellegzetes úthálózatát, beépítését, meghatározó rajzolatát a Duna-parti látványban. Jelentős várossá válásában földrajzi adottságai kezdettől fogva döntő szerepet játszottak. Itt volt az a hely, ahol a Duna vízi útját keresztezhette a kelet-nyugati kereskedelmi út, a Pesti Öreghegy (Gellért-hegy) és a Pesti Újhegy (Várhegy) között, a Dunába torkolló Ördögárok környékén. Délen a Duna menti mocsarak, északon a Pilis hegyei miatt átkelésre nem volt lehetőség. A Duna enyhe íve fölé magasodó hegy ellenőrző és jól védhető stratégiai pontjául kínálkozott ennek a természetes átkelőhelynek. A középkori királyi építkezésekről szóló egykorú leírások elragadtatott dicséreteit igazolták az 1946-64 között végzett régészeti feltárások és az 1974-ben napvilágra került gazdag, gótikus szoborlelet. Nem maradtak el a királyi építkezésektől a világiak sem, a főúriak és polgáriak a Várhegy északi részén. A Várnegyed telepített voltát bizonyítja, hogy a háztelkek utcai szélessége többnyire 18 méter, közülük csak néhányat osztottak ketté vagy vontak össze. Valószínűsíthető az a feltevés, hogy a budavári település 1250 körül terv alapján, vállalkozásként épülhetett, mint ahogy az másutt is, például Bécsben történt. Buda azóta is őrzi utcáinak tágas térarányát, s a 18. században a középkori maradványokon maradványokból építkező barokk sok középkori részletet megőrzött: ülőfülkéket, ajtó- és ablakkereteket, boltozatokat. A Várnegyed kiemelkedő értékét már régen felismerték, amint azt Pest, Buda és Óbuda egyesülése, 1873. utáni, egymást követő építési szabályzatok bizonyítják. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1912. évi jelentése megfogalmazta az igényt, hogy a Várnegyed „fejlődésében jellege lehetőleg megőriztessék", s előírta a legfeljebb háromemeletes épület-, illetve párkánymagasságot. Az Építésügyi Szabályzat tovább csökkentette 1928-ban a megengedett épületmagasságot — két emeletben, illetve 15,5 méterben szabta meg —, valamint részletes előírásokkal óvta a Vár történelmi jellegét. A rommá lőtt épületek helyreállítása a második világháború után a Fővárosi Közmunkák Tanácsának intézkedésére azonnal megindult. A munkát külön kormánybizottság vezette. A tevékenység nem csupán az életveszély elhárítására, a törmelék elszállítására szorítkozott, hanem a városkép érdekében a századfordulón emelt, túlzottan magas épületek részbeni vagy teljes lebontására is kiterjedt. Ekkor tűnt el az Országos Levéltár tornya, a Dísz tér 1-2. számú telekről a Külügyminisztérium épülete, a Dísz tér 8. szám alatti ötemeletes bérház, a Dísz tér 17. számú telken álló, egykori Honvédelmi Minisztérium két felső szintje s még további három épület két, illetve egy-egy emelete. Ezek voltak a Várnegyed összképét leginkább zavaró épületek, s eltávolításukban — a háború utáni ínség és óriási lakáshiány közepette — a történeti együttes iránti féltő gondoskodás nyilvánult meg. Ezek az intézkedések, azonkívül, hogy mentették a megrongálódott, kivételes értékű épületek állagát, megoldották a tetők korhű átalakítását, eltüntették az előnytelen kéményseprőjárdákat, rossz formájú tetőablakokat stb. Megtartották — az azóta, sajnos, villanyra cserélt — gázt a közvilágításban. Elismeréssel kell adóznunk ennek a munkának és szemléletnek, amely a Várnegyed építészeti értékeinek felszínre hozatalát tűzte ki célul s érte el, s mi több, helyreállítási módszerét, szakmai generációknak örökítette tovább. Ilyen szemlélet jegyében készült a Várnegyed első, részletes rendezési terve, melyet harminc esztendővel ezelőtt, 1958-ban hagyott jóvá a Fővárosi Tanács. E-lőzménye volt az 1946-48-ban készült vezérszintfelmérés, az 1949-ben kidolgozott 1:720-as léptékű terv, valamint az 1955-ös vezérszint- és homlokzatfelmérés. Az 1958-ban elfogadott részletes rendezési terv alapul szolgált a fővárosi műemlékszakhatósági és építésügyi tevékenységhez, s koncepciója ma is korszerű szemléletű. (Például meghatározta az üres telkeken építhető tömeget, előírta az udvarok szépítését, jó javaslatokat tartalmazott az alapellátást, szolgáltatást nyújtó üzletek elhelyezésére, a terület felhasználásra.) Az épületegyüttes le nem rombolt házainak gyors lakhatóvá tétele után — az említett részletes rendezési terv figyelembevételével — átfogó felújításokat végeztek 1957-67 között, s közülük különösen az 1962 utáni helyreállítások — szerkezeti, lakásalaprajzi korszerűsítésekkel — hosszú távra szóltak. A lakóházak közül 16 teljesen újonnan épült, 59-et pedig romjaiból állítottak helyre. A helyreállítások ebben az időszakben is tudományos vizsgálaton, építészeti feltáráson alapultak, annál is inkább, mert a háború okozta sérülések sok helyütt felszínre hoztak középkori maradványokat. Az épületek használhatóvá tétele, helyreállítása módszeres építészeti feltárást, az építési korszakok tisztázását, s ezzel együtt, a történeti, rajzi anyag gyűjtését, elemzését igényli. Ez a fajta munka a védett épületek helyreállításának elengedhetetlen gyakorlata lett. Az így készülő tudományos dokumentáció szolgáltatja az építtető-tervező-engedélyező hatóság számára az összes szükséges adatot döntésének, beavatkozásának szakszerűségéhez, az építészeti-műemléki értékek érvényre juttatása érdekében. Az így kialakított műemlék-helyreállítási módszert és az új házak régi környezetbe való illesztésének elveit első alkalommal a Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa révén méltányolta nemzetközi elismerés 1972-ben. Sajnos e tevékenység nem lehetett folyamatos, a fenntartás-karbantartás hiánya mindinkább megmutatkozott, előbb az elhanyagoltság jeleiben, majd a műszaki hibák sokasodásában. Ezért a vári lakónegyed átfogó felújításának szükségességével 1977 óta foglalkoztak ismét a főváros tervei. A Várnegyedben 1981-ben kezdődött az épületek műszaki állapotához igazodó, teljes értékű felújítás. A feladat a műemléki jelentőségű terület IKV által kezelt, állami tulajdonú lakóházainak állagvédelme volt. A megújult 128 épület közül tizenkettőn teljes felújítást, 33-on részleges szerkezet-átépítést végeztek, a szakvéleményekben megállapított hibás főszerkezetek javítása, cseréje (födém, tető), az életveszélyes pinceszakaszok megerősítése megtörtént. Mindezekhez a műszaki feladatokhoz sok egyéb társult, amelyek nélkül felújítások el sem végezhetők: a bérlők kihelyezése az átmeneti vagy megszűnő lakásokból végleges otthonba, teljesítve — a lehetőségek keretein belül — egyes emberi kívánságokat. A Várnegyed legutóbbi helyreállítása az épületek jó állapotba helyezésén, építészeti értékeinek érvényre juttatásán kívül javította a lakások minőségi összetételét, megszüntette a korszerűtlen lakásokat, a megmaradó lakások bővültek, korszerűsödtek. Készültek tervek, követhető megoldások a kertek, udvarok, ka-pualjak esztétikus kialakítására is. S nem felejtkeztek el a lámpákról, felcsengetőkről, levélszekrényekről, hirdetőtáblákról stb. sem. A Várnegyed összképének megújulását segítette elő az a hatósági tevékenység, mely nem fővárosi — magán- és egyéb állami — kezelésű épületek felújítását is kezdeményezte és szorgalmazta. Ez az összehangolt együttműködésen alapuló tevékenység, a Várnegyed helyreállítása kivívta a Budapesten 1985-ben rendezett Európai Kulturális 14