Budapest, 1988. (26. évfolyam)

4. szám április - PESTI TÜKÖR

bői, illetve a Fővárosi Tanácstól kapott céltámogatásból. A III. kerületben már a korábbi években is összefogtak a lakók, igaz nem aszfaltos, csak murvaterítéses utak építésére. Hagyományai vannak az ilyen útépítésnek a XVI. kerületben is. Itt a közelmúltban négy utcában, körülbelül másfél kilométer hosszúságban a földmunkákat és az ide szállított kavics nagy részének elterítését végezték el a környékbeliek. Most a kerület több útszakasz aszfaltozásához igényelt 6 millió forintos támogatást a Fővárosi Tanácstól. A többször tízmilliós útépítési költségekhez főként itt is a kerületi tanács, illetve a lakosság járul hozzá. Nem egy utcából jelezték már a lakók, hogy vállalják építőközösség megalakítását, a tanács viszont csak ott vállalja és támogatja ilyen társulás szervezését, ahol a közműkiépítettségen kívül a forgalom is indokolja a szilárd útfelület kialakítását. A tanácsok a kisebb igénybevételű utaknál, ahol vékonyabb alapozóbeton- és aszfaltréteg is elegendő, gazdaságosabb kivitelezési megoldásokat keresnek. Az Aszfaltútépítő Vállalat kísérletképpen több XVI. kerületi utcában is kipróbálta már a viszonylag olcsó, bontott aszfaltgranulátumot hasznosító burkolatot. A nemrég elkészített útszőnyegek még nem vizsgáztak minden szempontból, az eddigi teherpróbák azonban már hoztak kedvező, hasznosítható tapasztalatokat. A tanácsok munkáját segíti a Közlekedési Minisztérium két tájékoztató kiadványa: ezekből az ismertetőkből könnyen kiválasztható az igényekhez és a rendelkezésre álló talajmechanikai adottságokhoz képest legolcsóbb útszerkezeti megoldás. (müller) HHHflHHHHMHHHHHHHHI Környezetvédők és városszépítök A települések környezetvédelmében több közös feladata van a Hazafias Népfront Országos Elnökségéhez tartozó környezetvédelmi bizottságnak, valamint a Város-Község Védő és Szépítő Egyesületek Szövetségének. Kiemelt feladat, például, a vízműtelepek védelme. A lakosság vízfogyasztása néhány évtized alatt a tízszeresére növekedett, a lakások csaknem kilencven százalékában vízvezeték van. Csatorna viszont csak Etz otthonok negyven százalékából szállítja el a szennyvizet. Napont több millió köbméter szennyvíz kerül a talajba. A csatorna hiányán kívül nagy gondot jelent az ipari és a mezőgazdasági termelésből adódó szennyezés. Holott megfelelő kezeléssel a mezőgazdaság is hasznosíthatná a szennyvizeket, s a viszonylag kis költségű, egyszerű tisztítók, közömbösítők építése szintén nagyobb figyelmet érdemelne. A két szervezet egyaránt szorgalmazza e megoldások általánosabb alkalmazását. Javaslataikat eljuttatják az illetékes országos hatóságoknak. -r-r •BBHHHH••••••• Abakanowicz Magdalena Abakanowicz műveit mindenütt a világon a legnagyobbaknak kijáró tisztelettel fogadják, tálalják, ismertetik. Ezt mi sem érzékelteti jobban, mint az, hogy a Magyar Televízió is, amely pedig egyáltalán nem vádolható azzal, hogy a modern képzőművészet propagátora, már a megnyitó előtt foglalkozott a művész pesti kiállításával. Ennek is köszönhető talán, ha tömegek nézik meg ezt a tárlatot, gyanítom azonban, hogy a televízió nélkül sem lenne kicsi az érdeklődés — és valószínű, hogy kevesen csalódnak várakozásukban. A Műcsarnok összes termét „berendezte" a lengyel alkotó, egyes művei egyetlen hatalmas kompozíció részévé válnak, s a néző, aki beléphet a gyakran négy-öt méter magas tárgyakkal körülhatárolt térbe, mozgás, tér- és időbeli változások érzékelése közben ismerkedhet meg az Abakánokkal — így nevezi az alkotó műveinek egy részét —, az arctalan testekkel és test nélküli arcokkal, a textilből, rostokból, fából, fémből készült munkákkal. De hát kicsoda is Abakanowicz? — kérdezi, aki végignézi a sok száz négyzetméteren megvalósuló művet, a hosszú sorokba rendezett ülő figurákat, az alaktalan halmokba dobált rongybálákat, óriásokat idéző köpenyszerű textilformákat. Végzettsége szerint festő — 1954-ben a Varsói Képzőművészeti Akadémián diplomázott —, aki a hatvanas évek közepe óta foglalkozik textillel. Textiles tehát — aki azonban egyáltalán nem iparművész, hiszen nem alkalmazott, hanem autonóm művészetet művel, szakít a hagyományos megoldásokkal, kategóriákkal, úgy véli, az ismétlés ellentétben áll a szellem törvényeivel, akadályozza annak előrehaladását. Ezért minden műve egy-egy izgalmas kísérlet, valamilyen fontos mondandó hordozója. A Lausanne-i Textilbiennálén tűnt fel 1962-ben tértextiljeivel, s mondhatni, forradalmasította ezt a korábban kifejezetten síkbeli kifejezésmódot használó műfajt. 1965-ben elnyerte a Sáo Paulo-i Biennálé aranyérmét, 1980-ban a Velencei Biennálén, 1982-85 között az USA legjelentősebb városaiban mutatkozott be — igen nagy sikerrel. Térbeli textil, a textil kivitele a szabadba, különböző anyagok ötvözése — nos egy pályát egy-egy eredeti megoldás is fontossá tehet, Abakanowicz azonban a fentiek mellé társította sajátos maszkjait, testlenyomatait is, amelyek a huszadik századi ember sorsának titokzatos, néma tanúi vagy éppen emlékművei. Egyiptomi múmiák, halotti maszkok, megégett, deformálódott arcok — a szorongást, az idő könyörtelenségét kifejező művek — mutatják, hogy Abakanowicz valóban a háborút megélt lengyel nemzedékhez tartozik. Ahogyan Néray Katalin fogalmaz: „Középeurópai sorssal telített environement-jai számunkra borzongatóan ismerősek, nálunk itthon vannak". Persze, mint sikerei jelzik, munkái egyetemes érvényűek — éppen azért, mert alkotójuk semmi másra nem törekedett, mint az őt foglalkoztató kérdések kifejezésére. P. Szabó Ernő 3