Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Nyíri Éva: „Azért a víz az úr?”

terv és a beruházási program elkészülte óta — 1961-1980 között — az árvízvédelemben? Pénz hiányában — netán semmi?! A kérdést Kiss Zoltánhoz intéztük, Budapest Főváros Tanácsa V.B. Közmű-és Mélyépítési Főigazgatósága főelőadójához, az árvízvédelmi ügyek szakértőjéhez: — Bár a szükségesnél mindig kevesebb pénz állt rendelkezésre, a szóban forgó húszéves időszakban is volt fejlődés: 67 kilométeres szakaszon védvonal-erősítést végeztünk, megépült 8,1 kilométernyi új töltés és 2,5 kilométernyi új árvízvédelmi fal — összesen csaknem 450 millió forintos költséggel. — Azt olvastam egy 1980-as összefoglaló jelentésben, hogy mindez elmaradás a húsz évre tervezett fejlesztési célokhoz képest. — Kétségtelen, az új létesítmények építésével elmaradtunk; a védvonal-erősítési előirányzatot viszont több mint négyszeresen túlteljesítettük. Voltak fejlesztési célok, amelyeket menetközben kellett módosítani. Ez történt, például, az egyik legjelentősebb munkánál, a Csillaghegyi öblözetben. Itt útkorszerűsítéssel együtt végrehajtandó új védvonal építését írta elő a terv a Vöröshadsereg útja és a Nánási út között. Szanálási nehézségek miatt a fejlesztésre a tervtől eltérő, új nyomvonalon — a Barát patak—Kossuth Lajos üdülőpart vonalában — került sor. Ez megnövelte ugyan a kivitelezési költségeket, viszont a csillaghegyi öblözetben épülő új lakótelepek mellett egy csaknem 40 hektáros üdülőterület árvízvédelmét is biztosította. Hadd mondjam el, hogy olykor más célokat szolgáló beruházások is fokozzák az árvízvédelmet, tehát jó szolgálatot tesznek az ügynek. — Például? — Például a csepeli gyorsvasút megépítésének az volt a célja, hogy javítsa a közlekedést, közelebb hozza a Belvároshoz ezt a fontos munkáskerületet. Megépült tehát a vasúti töltés, amely „mellékesen" árvízvédelmi feladatokat is ellát. Ugyanez a „mellékterméke" a Váci út megyeri szakasza megemelésének. — A római-parti árvízvédelmi mű 1. szakasza tehát — bizonyos kényszerű módosításokkal — megvalósult. És mi van a II. szakasszal? — Vigyázat: a római-parti árvízvédelmi mű csak egy részét — bár egyik legjelentősebb részét — képezte a fejlesztési programnak. Ezenkívül számos egyéb elképzelés megvalósult, például a Szilaspatak jobb partján, a Mogyoródi-patak jobb és bal partján; új védvonalak épültek a Nagytétényi Sertéshizlalda, a Dunatelep, az Észak-pesti Szennyvíztisztító telep védelmére és így tovább. Ali. szakasz kivitelezésére azonban egyelőre nincs anyagi fedezet. Az árvízvédelem csupán egy a főváros nagyszámú kommunális fejlesztési feladatai közül, és nem élvez elsőbbséget. — Pedig a Duna nemrég megint hallatott magáról. Tavaly karácsonykor aggódva hallgattuk a rádióhíreket a fővárosban levonuló dunai árhullámról... — Semmi ok nem volt az aggodalomra: még a legenyhébb, az I. fokú készültséget sem kellett elrendelni. — Megismétlődhetne ma Budapesten az 1838-ashoz hasonló árvíz? — Soha! Ne feledje, a Dunát azóta szabályozták! — De mi kisebb méretű dunai árvíznek sem tudnánk igazán örülni... — Kisebb méretű dunai árvíz sem fenyeget. Veszélyt ma már csak a Tisza és néhány kisebb, szabályozatlan folyó jelenthet. „Jó" példa volt erre néhány hónapja a Zala folyó megvadulása. A Dunán az utolsó komolyabb árhullám 1975 júliusában jelentkezett 7,76 méterrel; azóta még háromszor emelkedett néhány centivel 7 méter fölé a víz szintje. Ez pedig ma már nem jelent veszélyt. Jó tudni. NYÍRI EVA 27