Budapest, 1988. (26. évfolyam)

3. szám március - Müller Tibor: Beszélgetés Budapestről Iványi Pál tanácselnökkel

intenzív felújítási munka. Óriási összegeket, több milliárd forintot költünk erre évente, de nagy az elmaradás. — A szociális gondoskodást nagyon fontosnak vélem. Úgy tudom, hogy még a nehéz körülmények között is e téren mutatkozik a legnagyobb lehetőség. — Kétségtelen, hogy ma lényegesen többet törődünk a szociálpolitikával. Ez részben a gazdasági nehézségekből származik, de emellett a szociálpolitikának a mindenkori gazdasági helyzettől függetlenül is van funkciója. Ennek az a lényege, hogy azokat az embereket, akik valamilyen okból nehéz körülmények közé kerültek, megélhetési gondjaik vannak — nem feltétlenül gazdasági „A tanács és a lakosság kapcsolatának elsősorban nem azért kell átalakulnia, mert a lakosság adót fizet, ennek akkor is be kellett volna következnie, ha a jövedelemadó nem közvetlenül a tanácsok pénztárába folyik be. A demokratizálódás jogos társadalmi igény" okok miatt — felkutassa és segítse problémájuk megoldásában. A szociálpolitikának is mindenkori időszerűsége van. Ez az időszerűség most, sajnos, a romló életszínvonallal függ össze. E két meghatározó tényező együttes hatása az, hogy fölértékelődött a szociálpolitika. Jelenleg ez a tanácsi munkának egyetlen olyan területe, ahol valóságos értékben is több pénzzel kell rendelkeznünk, mint korábban. így volt ez már tavaly is, mert a szociális segélyezésre szánt összeget 50 százalékkal megemeltük. Azt azonban még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy itt nem pusztán több pénzről és — tüneti kezelésként — több szociális segély kiosztásáról van szó, hanem ezen túlmenően egy, hosszú távon is, kedvezőbb gazdasági körülmények között is jól működő rendszer kialakítását tervezzük. — Valószínűleg számtalan nagyon fontos és most nem érintett kérdés van, amelyet önnek még fel kellene tennem. Inkább kényszerűségből, mintsem az érdeklődés hiánya miatt kérem, válassza ki azt a témát, ami most, 1988 márciusában a leginkább foglalkoztatja önt. — Lényegében két ilyen dolog van. Az első: ebben az évben milyen szinten vagyunk képesek a város alapintézményeit, alapellátását biztosítani. Ez a leglényegesebb pont, mert — már biztosan tudjuk — fejlesztési lehetőségeink beszűkültek. A második: az imént vázolt szociálpolitikának a próbája a gyakorlatban. Ami azt jelenti, hogy egyetlenegy budapesti polgárnak sem lehetnek létét fenyegető, megélhetési gondjai. Elégedett leszek, ha ebben a két dologban nem lesz okom csalódni. — Nem nevezhető éppen derűlátónak. — Realista vagyok. A tanácsi apparátus a társadalom nem termelő, hanem a nemzeti jövedelemből táplálkozó területe. A termelő szférát kell rendbe tennünk ahhoz, hogy azon a területen is fejlődés következzen be, amely nem termeli, hanem fogyasztja a nemzeti jövedelmet. — Világos beszéd. Végül, lazításként, mennyit lehet megtudni Iványi Pál budapesti lakosról? — Ha ez egyáltalán érdekes, az elmúlt évben nem sok időm maradt a munkán kívül másra. Moziban egyetlenegyszer sem voltam, színházban is kevesebbszer, nyolcszor-tízszer, mint ahogy szerettem volna. Főiskolás fiam és hetedikes lányom joggal kifogásolja, hogy kevés időt töltök együtt a családdal. Feleségem már edzettebb, ha nem is békélt meg ezzel a helyzettel. — Szemre ön remek kondícióban van. — Egész életemben, egy időben versenyszerűen is, sportoltam. Ma is vigyázok arra, hogy hetente legalább kétszer, háromszor ott legyek a teniszpályán. Alighanem ez a szellemi kondíció karbantartásához is elengedhetetlen. Valamikor jó eredménnyel ütöttem a labdát, ma már inkább csak felejtek. De mozogni kell. A legfontosabb: az alapellátás biztosítása A kereskedelmi ágazat 1988. évi tervében — az elmúlt évekhez hasonlóan — a lakásépítéshez kapcsolódó, alapellátást biztosító áruházak, boltok építése kapott jelentős hangsúlyt, ezt jelzi, hogy a 300 millió forintos fejlesztésből 242 milliót fordítanak erre a célra. Az idén Gazdagréten, Káposztásmegyeren, a Római úti és a Pesterzsébeti I1I/B lakótelepen nyílik 750-1200 négyzetméter alapterületű ABC-áruház; ezek építése tavaly kezdődött. Az újpesti városközpontban folytatódik a Sugár áruház kivitelezése, jelentős fővárosi támogatással vállalati beruházásban épül, s a tervek szerint 1989-ben elkészül. A főváros 60 millió forint céltámogatást ad tíz, a kerületi tanácsok beruházásában épülő bolt létesítéséhez. Ezeket a kereskedelmileg rosszul ellátott területeken építik. Közülük legnagyobb lesz az I., Alagút utcai élemiszerüzlet 1500 négyzetméteres alapterülettel, kisebb ABC-k épülnek — többek között — a II., Nagybányai úton, a XII., Béla király úton, a XIII., Róbert Károly körúton, a XIV., Erzsébet királyné úton. Településfejlesztési hozzájárulásból építik fel az Albertfalvai piacot. Vállalati fejlesztésként mintegy 5 ezer négyzetméternyi üzlet építésével számol a Kereskedelmi Főosztály. E kategóriában jelentősebb vállalkozások: a XIII., Béke úton 1900 négyzetméteres papír-írószer áruházat épít az Ápisz, Káposztásmegyer központjában pedig az Észak-pesti Vendéglátó Vállalat 800 négyzetméter alapterületű vendéglátó kombinátot. Kevesebb lesz az új létesítmény, inkább a meglévő, leromlott állagú, korszerűtlen üzletek felújítására és bővítésére kerül sor. Ezekhez, valamint a peremkerületekben lévő boltjaik rekonstrukciójához a vállalatok — a főosztály javaslatára — támogatást kérhetnek a minisztériumtól is, mely az idén 8,2 millió forintot biztosított e célra. A fejlesztések eredményeként összesen több mint 16 ezer négyzetméternyivel nő Budapesten az üzlethálózat, a tervezett és várható megszűnéseket figyelembe véve azonban csak 13 ezer négyzetméter a növekedés. A csökkenő beruházások következtében különösen fontos, hogy a kerületi tanácsok a kereskedelmi vállalatokkal együtt keressenek megoldást arra, hogy a veszteséges, de az adott területen az alapellátás körébe tartozó, egy-két személyes boltokat ne kelljen bezárni, továbbá, hogy a rosszul ellátott városrészekben meg az új lakótelepeken segítsék elő a magánkereskedők és kisiparosok tevékenységét. — Ön tehát sportember. Ez látszik is. Abból talán kevésbé, hogy a kezében ott füstöl a cigaretta. — Nem örülök, hogy ezt megemlítette. Kapok eleget érte otthon és itt a munkatársaimtól is. Igazuk van. — Otthon még csak értem. De itt ön a főnök! Milyen főnöknek tartja magát? — Hát ezt elsősorban a munkatársaimtól kellene megkérdeznie. Úgy gondolom, nem nehéz velem együtt dolgozni. Azt hiszem, elég fegyelmezett és kiszámítható vagyok. Nem szoktam pánikba esni, nem vagyok hisztériás alkat, tán a hangomat sem emelem gyakran magasabb régiókba. Megpróbálok mindig tárgyszerű lenni, és szűkebb környezetemben meglehetősen szívós embernek ismernek. — Köszönöm az interjút. MÜLLER TIBOR 10