Budapest, 1987. (25. évfolyam)

2. szám február - Pethes Sándor: Sport a majorban

SPORT A MAJORBAN Sport és major? Alighanem furcsa fogalompárosítás, hiszen a major — a hivatalos megfogalmazás szerint — ma sem egyéb, mint,,határban lévő gazdaság vagy mezőgazdasági üzemegység". Ám az a major, amelyről az alábbiakban szó lesz, kereken kétszáz esztendeje nem határban lévő gazdaság, hanem a főváros egyik legszebb — ha nem a legeslegszebb — parkja, ligete. A város majorja: a Városmajor. Márpedig egy parktól soha nem lehet idegen a sport, a mozgás, a játék. Nem is az. A Városmajor sportmúltját kutatva utam először Radó Dezsőhöz, az európai hírű szaktekintélyhez, a főváros parkjainak és tereinek legjobb ismerőjéhez vezetett. A Kertészeti Vállalat nyugalmazott igazgatója, akinek a közelmúltban jelent meg Budapesti parkok és terek című kötete, megerősít abban, hogy sport és park szorosan összekapcsolódó fogalmak. — Ön mégis azt írja könyvében, a Városmajorról szóló fejezetben, hogy a major életében kellemetlen fejezet volt az a döntés, amikor a parkból nagyobb területet szakítottak ki az ottani sportegyesület és a szabadtéri színpad számára. — Nem hiszem, hogy ellentmondásban lennék önmagammal, igenis állítom: minden park egyben sportpark is, és minden olyan döntés, ami egy park megnyirbálásához vezet, az valamennyiünk egészét veszélyezteti. Ha egy parkból, mondjuk, 50-100 fát ki kell vágni csak azért, hogy ott egy sportcsarnok épülhessen, szívem szerint a fákért kardoskodom. Más kérdés, hogy józan és okos kompromisszumokra én is partner vagyok. Tehát egy pillanatig sem elleneztem azt, hogy a Városmajorban két és fél évtized alatt két sportcsarnok is épült, hiszen jó cél érdekében építették mindkettőt. Azonban azt is tudomásul kell venni, hogy a területkihasítások milyen veszélyekkel fenyegetnek valamennyiünket. — Sokszor publikált már ezekről a veszélyekről, több alkalommal lapunk hasábjain is. Mégis úgy vélem, érdemes ezekről újra és újra beszélni, akkor is, ha egy kicsit elkanyarodunk az eredeti témától. — Maradjunk akkor a Városmajornál, amely egyik legsűrűbben fásított parkunk. Alig valamivel több mint tízhektáros területén 1846 fa áll, hozzátéve azt is, hogy közöttük nem egy famatuzsálem található még ma is. Igen jók a természeti adottságai, valamikor árterületnek számított, és elsősorban ezzel magyarázható, hogy a környezetszennyeződés nem tett komoly károkat a fákban. Nem kívánok olyan részletekbe bocsátkozni, hogy egy lombköbméter mennyi oxigént termel, és mennyi széndioxidot köt le, inkább arról beszélnék, például, hogy két 75 éves fa fedezi egy ember oxigénszükségletét, ám 60 ilyen fa szükséges egy gépkocsi oxigénszükségletéhez. Ez az adat önmagáért beszél. A Városmajort, szerencsére, nem szabdalják fel közutak, azonban közismert, hogy a park tőszomszédságában milyen fantasztikus arányú a gépjárműforgalom. S ha azt akarjuk, miért is akarnánk mást, hogy a Városmajor igazi pihenő- és sportpark maradjon, akkor az elkövetkező években minden egyes fára úgy kell ott vigyáznunk, mint a szemünk világára. — Azt leszögezhetjük, hogy a Városmajorban kedvezőek a sportolási lehetőségek? — Jelenleg még igen. Futásra, kocogásra, egyéb mozgásra és játékra feltétlenül a Városmajort javallanám. Ezt azért is érdemes külön megemlíteni, mert sétáim során sok embert láttam futni a környező utcákban. Kedvem lett volna valamennyiüket megszólítani: miért nem teszik ugyanezt a parkban? Óriási tévedés azt hinni, hogy hasznos dolog a benzingőzös utcákban futkározni, sőt, kifejezetten káros. Többet ér negyedannyit futni a parkban, mert ott tiszta a levegő. — Tudna adatokkal vagy történetekkel szolgálni a Városmajor sportmúltjáról? — Elenyészővel, ha a régmúltra gondol. A felszabadulás előtt egyedül a tenisz kapott itt otthont, más sportágak létezéséről nincsenek feljegyzések, adatok. És a felszabadulás után is a tenisz maradt meg, leszámítva azt a néhány esztendőt, amikor nem volt ajánlatos ennek a sportágnak hódolni. Ma a BSE két remek csarnoka jelképezi, hogy a Városmajor az évek múlásával a sport egyik kis fellegvára lett. — Tegye szívére a kezét, örül ennek vagy nem? — Szavamra, örülök, de azt is hozzá kell tennem: eddig, és ne tovább! Ennyi hely legyen elég, és a sportvezetők ne lépjenek fel további követeléssel. És mások se! Ugyanis tudomásom van arról, hogy a Városmajor csücskében, a nyugati sarokban általános iskolát kívánnak építtetni a főváros illetékesei. Éppen ott, ahol az úgynevezett szélcsatorna van, ami nemcsak Buda belső részeinek, hanem az egész városnak az átszellőzését biztosítja. Bármilyen épületet is terveznek ide, komoly veszéllyel jár. — Könyvében kiemeli a városmajori játszóteret, miért? — Nem tagadom, lehet elfogultsággal vádolni, hisz van némi közöm ehhez a játszótérhez. Amikor épült, a Kertészeti Vállalatnál dolgoztam. A Fővárosi Kertészet 100 éves fennállása alkalmából mintajátszóteret létesítettünk itt Dalányi László és Mester Je-12