Budapest, 1987. (25. évfolyam)
12. szám december - Müller Tibor: Sok vagy kevés 45 milliárd forint
le magatartásváltozással is jár mindez. Kis túlzással: közterületi felügyelők leszünk valamennyien. Nem megyünk el szó nélkül, vállrándítva a telefonrongáló, szemetelő, falfirkáló mellett. Az adófizető polgárnak ugyanis rangja van. Akkor is, ha nem díszíti váll-lap s rajta valamilyen csillag. Hiszen az ő pénzéből, hozzájárulásával, véleményének meghallgatása után létesült, épült, alakult úgy a környezet, hogy azt magáénak mondhatja. Nem hiszem, hogy különösebb agitációra lenne szükség ahhoz, hogy a közös ügyekben hangját hallassa, beleszóljon, megvitassa és egyetértsen kerületének fejlesztésével. Valószínűleg naprakészen kívánja majd megtudni, mennyit és mire költöttek választott képviselői. Ebbe az irányba hat majd az is, ha a gazdasági élet minden területén egyre nagyobb figyelmet szentelnek a ráfordítások alakulásának, és ez megfelelő nyilvánosságot is kap. A lakosság értő ellenőrzése segítséget nyújthat a rendelkezésre álló pénz mind hatékonyabb, a közösséget legjobban szolgáló felhasználásához. Nem haszontlan tehát azt is tudni, most már részletezve, hogy miként alakult az idén a fővárosi költségvetés. Eddig a legnagyobb felosztást ismertük meg. A „kisebbek" pedig az alábbiak szerint mutatkoznak. Vállalati támogatásra, alapvetően a főváros tömegközlekedésére, lakóház-fenntartásra és fürdőszolgáltatásra 9,6 milliárd forintot fordítottak. Ezen belül, például, a Budapesti Közlekedési Vállalat csak a szintentartáshoz, létesítményei műszaki állagának megőrzéséhez, a budapesti forgalom zavartalan lebonyolításának megszervezéséhez négymilliárd 895 millió forintban részesült. De nemcsak ennyiben. A közlekedési tarifában érvényesülő szociálpolitikai szempontok alapján, további 4159 millió ártámogatást, árkiegészítést kapott az állami költségvetésből. Hogy jobban értsük: a fővárosi lakosság minden forint közlekedési kiadásához 4,68 forint állami támogatás kapcsolódik. A növekvő lakbérbevételek mellett is jelentős mértékű, négymilliárd 426 millió forint vállalati támogatást kell adni a lakóházfenntartás tevékenységre. A lakóépületek folyamatos javítása érdekében összesen 19 550 lakás felújítását tervezték az ingatlankezelő szervek 1987-ben. Ehhez tartozik még 9700 lakás korszerűsítése. A lakóházfenntartás támogatását figyelembe véve, minden egy forint lakossági kiadáshoz 1,67 forint állami támogatás járult. Az intézményhálózat üzemeltetésére és a kommunális ellátás finanszírozására 23,4 milliárd forint jutott. Ennek negyven százaléka, 9,2 milliárd csak a főváros „bérköltsége". Tehát azok fizetése, akik állami alkalmazottként az intézményben dolgoznak. Már ebből az összegből is látszik, milyen óriási intézményrendszer van a tanácsok felügyeletére, gondjaira bízva. A több mint százezer köztisztviselő hivatott arra, hogy két és fél millió budapesti, ha kisebb-nagyobb idegeskedés, mérgelődés árán is, de kényelmesnek érezze a fő-Nem tűnik, mindezeket ismerve, tehát nagy összegnek az a másfél milliárd forint, amit ilyen célokra költhettünk el az idén. Mint ahogy az egymilliárdnál alig valamivel több sem, ami hóeltakarításra, szemétszállításra, úttisztításra, síkosságmentesítésrejutott. Hiszen egyre drágább az üzemanyag, magasabb a gépek ára, többe kerül a szerszám. Érdekes adat, bár nemcsak a kuriozitása miatt említjük, hogy a főváros sírkertjeire, temetőire évente 84 millió forintot költenek. 215 millióba kerül a csaknem tizennyolcmillió négyzetméteres parkterület gondozása. Egy négyzetméter budapesti fűre, bokorra alig 12 forint jut. Nagyon kevés. Az ötszöröse sem volna sok. Különösen, minthogy ez a nagyváros tüdeje, s az egyre szennyezettebb levegő tisztítását, a kritikus érték alatt tartását, egyebek között, a fáknak, a zöldterületeknek köszönhetjük. A budapesti lakosság gyógyítására az idén 5,5 milliárd forintot jegyzett elő a tanácsi költségvetés. Ebből működtette a 18300 kórházi ágyat, ebből fedezte az 1227 felnőtt- és gyermekorvosi körzetben, mintegy napi 15 ezer szakorvosi óraszámmal dolgozó rendelőintézetek, valamint a gondozói és üzemegészségügyi hálózat, a csecsemőotthonok, a vérellátás költségeit. Ebből az összegből sikerült, ha szerény mértékben is, javítani a megelőző egészségügyi tevékenységet és az utógondozást. Sajnos mindezek ellenére megállapítható: csekély mértékben sem javult a főváros lakosságának egészségi állapota. De ez elvárost. Igaz kell legyen ez akkor is, ha netán valamilyen betegség zökkenti ki az embert a megszokott kerékvágásból. Hiszen minden magára valamit is adó nagyváros alapvető feladata és fejlettségének fokmérője az orvosi ellátás, a mentőszervezet, a polgárok egészségügyi szolgálatának színvonala. Az egészségügyben a felnőtt- és gyermekorvosi ellátástól, a szakorvosi és gondozói hálózaton át a kórházi kezelésig; az oktatásban a gyermekintézményektől, az alsó és középfokú iskolákig szervezetek egész sora szolgálja a főváros életét. (A Fővárosi Tanács és a kerületi tanácsok közötti munkamegosztás rendező elve, hogy a legalapvetőbb és helyileg szuverén módon ellátható lakossági szolgáltatás a kerületi, a többi a Fővárosi Tanács hatáskörébe tartozik.) Budapestnek mintegy 4100 kilométer közúthálózata, 400 hídja, alul- és fölüljárója van. Mindez leginkább olyankor látszik soknak, amikor a tél okozta károk helyreállítása következtében egyre gyakrabban találkozunk útelzárásokkal, többször kényszerülünk munkagépeket kerülgetni, nagyokat zökkenünk egy-egy kátyúban, gödörben. Nos, az ilyen és ehhez hasonló kommunális feladatokra az idén hárommilliárd forintot költhettünk el. Ebben benne van az a pénz is, amely a köztisztaságra, a parkok, közterek és a temetők rendben tartására kellett. És akkor még nem esett szó Budapest földútjairól, hiszen a főváros teljes úthálózatának egynegyede még ma sem szilárd burkolatú. A lakosság minden 1 forintos közlekedési kiadását 4,68 forint állami támogatás egészíti ki 7
