Budapest, 1987. (25. évfolyam)

11. szám november - Kiss Károly: Leningrád

Hány neve van Leningrádnak? A különböző útikönyvek és hangulatos beszámolók gyakran emlegetik észak Velencéjeként, de olykor északi Palmyrának is nevezik. S ki tudja, hányféleképpen? Nem szeretem a más városok nevével minősítő hasonlító megjelöléseket, kivált lelket számláló Leningrád méltóságteljes nyugalma. Ehhez foghatót más metropolisok kőtömege láttán soha nem éreztem. Jártamban-keltemben elég sok olyan települést láttam, kisebbeket és nagyobbakat, ódonakat és egészen újakat, amelyeket mérnöki vonalzóval szerkesztettek; azokat is egyazon építészeti elvek sugallot-A Néva sugárúton barangolva elengedtem magam, hagytam, hadd sodorjon a hömpölygő tömeg. Itt még a legsűrűbb emberáradatban sem éreztem azt a riasztó szorongást, ami egyébként mindig fojtogat, ha sokadalomban járok. Leningrád pezsgő, eleven város, s nemcsak a Nyevszkij porszpekten van tumultus, a mellékutha a semmi más településsel nem azonosítható Leningrád méltatására szánják. A dicsérő bóknak képzelt hasonlító jelző a Néva-parti metropolis esetében különösképp csikorog. A szépségét és harmóniáját idéző ezernyi leírást fölülmúlni nem tudhatom, meglehet, hiába is szaporítanám a nevéhez fűződő jelzők özönét, olyat úgysem találhatni, ami pontosan kifejezné a város lényegét. Amióta ott jártam, mindegyre foglalkoztat a több mint négy és fél millió A Nyevszkij proszpekt ták, de szemléletük egységében és eredményében nem sok nyugalmat leltem. Inkább fölzaklattak. Leningrád emberléptékű arányai a megnyugvást sugározzák, annak ellenére, hogy a kilométerek hosszán futó merész sugárutak látványa, akárcsak a belőlük nyíló széles, áttekinthetetlenül nagy mellékutcáké, először szokatlannak tetszik. De a Leningrádban lépten-nyomon tapasztalt nyitottság és szellemi frissesség ugyancsak ritka a mai világvárosokban. cák is forgalmasak; a vendéglők, boltok, múzeumok pedig túlságosan is zsúfoltak. Máskor a kisebb csoportosulásoktól is riadozom, kivált külországokban. De idehaza sem szívlelhetem a sokaságot. Leningrád köveit járva mérhetetlen nyugalom fogott el. Láttam a forradalmak fővárosát. Köznapi életét élte, mint mindig. De valahogy mégis másképpen. KISS KÁROLY 9