Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - Deregán Gábor: Üzletváros Budapest?

FÓRUM kertes negyedektől, a hangulatos budai utcácskáktól és terektől, a hivatali negyedtől, hogy nem üzletváros?! Kérjük számon a tágan értelmezett Belvárostól! Az üzleti negyed kifejezés számomra megnyerőbb, elfogadhatóbb, s ha azt kérdezi, hogy erről mi a véleményem, akkor azt mondhatom: egyre jobb. Nemzetközi viszonylatban is szép és elegáns Budapest üzleti negyede. Jól érzékelhető a fejlődés. Viszont ebből, a „fejlődésből" következik, hogy volt és van még mit tenni... Gál József, a Fővárosi Tanács Kereskedelmi Főosztályának vezetője nem idegenkedik az üzletváros kifejezéstől, de ha ezt hallja, lelki szemei előtt egyszerre jelenik meg a kis külvárosi „szatócsbolt" és a fényes belvárosi csemegeüzlet. Ami a kereskedelmi ellátottság mutatóit illeti, arra int, hogy csínján bánjunk velük, mert hát milyen egyszavas ítélet hámozható ki abból, hogy 1984 óta jóval több mint kétszázzal csökkent az átlagosan 50 négyzetméteres állami kisboltok, viszont harminccal nőtt a 600 négyzetméteres ABC-áruházak száma, és hogy 1986-ban 8072 magánkiskereskedő dolgozott Budapesten. Az országos városi átlaghoz viszonyított relatív elmaradást ma is ki lehet mutatni, a zsúfoltságot, a gyakran kedvezőtlen vásárlási körülményeket naponta tapasztalni. Viszont ne feledkezzünk el arról, hogy a budapesti üzletek nyitvatartási ideje lényegesen eltér a vidékiekétől, mármár világvárosi. A főosztályvezető ezt nagyon lényeges szempontnak tartja, annál is inkább, mert a város attól város, ha — él! Persze milyenek a pestiek! Legyen olcsó, hangulatos gyorsétterem, de lehetőleg a „másik" házban, mert a zajt, az ételszagot nehéz elviselni. Legyen a közelben szép kirakatú cipő- vagy ruhaüzlet, de a kenyérért se kelljen a szomszéd utcába menni, mert az messze van. Az élelmiszerüzlet tartson késő estig nyitva, de az áruszállítók ne okozzanak napközben forgalmi dugót. Legyen reggel friss tej a boltban, de azt éjszaka lábujjhegyen szállítsák oda... Lám, él tehát a város kereskedelme, így is meg úgy is. A tanácsi irányításnak sokféle igényt kell kiszolgálnia, miközben nem tévesztheti szem elől az alapellátás elsődlegességét. S nem tekintheti nem létezőnek a gazdasági törvényszerűségeket. Meg a gazdasági helyzet milyenségét. Kevés az üzlet a fővárosban? Kevés. Legyen több? Legyen. De hogyan, miből? Oly módon, például, hogy az eredetileg kereskedelmi célra épült, de évtizedek óta másként hasznosított helyiségek legyenek ismét üzletek! Ezt szolgálja a Minisztertanács 1984 áprilisában alkotott jogszabályához kapcsolódó egyik, ÉVM- és Fővárosi Tanácsi rendelet. Végrehajtásaként a kerületi tanácsok szép sorban összeírták a kiemelt útvonalakon lévő és rendeltetésétől eltérően használt helyiségeket, s felszólították a bérlőket, tegyenek valamit. Nyissanak maguk üzletet, netán cseréljék el a helyiséget, különben fizethetik a drága bért. A főosztályvezető szavaiból azt hallom ki, hogy könnyebb volt mindezt hivatalos papírra fogalmazni, mint végrehajtani. Mert általában mennének, akiknek menni kell — például egyes irodák, tervezővállalatok, raktárak —, de hová? Nyitnának üzletet sokan, de hibádzik a pénz. Talán, ha felépülne a város szélén valahol egy irodaház, vagy a biztató szó mellé valamennyi pénzmag is csordogálna, fellendülne a folyamat. — Valóban, helyes így mondani, hogy: folyamat — jegyzi meg Gál József —, mert a gondok ellenére, jelentős mértékben a rendelkezések hatására, azért megindult valami. S ami történt, nem is kevés. A VI. ötéves terv során Budapesten 20 ezer négyzetméter nem rendeltetésszerűen használt üzlethelyiségből lett ismét bolt, vendéglátó hely. S ebben az ötéves tervben is „összejön" ugyanennyi. Mindebből számottevően részesedik a Belváros. — Kétségtelen — mondja a főosztályvezető —, hogy csupán a belső városrészből hiányzik legalább két, nagy alapterületű, egyenként mintegy 3-3 ezer négyzetméteres élelmiszeráruház. A Baross térről s talán az Astoria környékéről. Azután, jól el tudnék képzelni valahol a fővárosban, és nem is a szélén, egy igazi budapesti nagyáruházat, olyan százezer négyzetméter alapterületűt. Nem hagyományo-20