Budapest, 1987. (25. évfolyam)

10. szám október - PESTI TÜKÖR

\ pesti tükör Események, hírek, képek a főváros életéből Nagy, budapesti frizsider Megkezdődött a hűtőrészlegek rekonst­rukciója a főváros egyik fontos élelmiszer­kereskedelmi központjában a Soroksári úton. A Budapesti Húskereskedelmi Közös Vállalat — amely 19 állami húsipari vállalat, továbbá állami gazdasági és termelőszövet­kezeti feldolgozók szállítmányait fogadja, tárolja, majd továbbítja a megrendelőkhöz — mintegy 15 millió forintot fordít raktárai­nak átalakítására, korszerűsítésére. Összesen 350 tonna befogadóképességű létesítményei­ben új szigetelést helyeznek el, és korszerű hűtőtechnikát szerelnek föl. A fejlesztés lehetővé teszi, hogy az idény­jellegű termékek kínálata a továbbiakban za­vartalanabb legyen. A vállalat már most gondol a téli szezonra, amikor is, karácsony táján ugrásszerűen nő a kereslet, például, a kocsonyahús iránt. Ahhoz, hogy a megren­deléseket akkor kielégíthessék, jó előre gon­doskodni kell készletről, hiszen nagy mennyiségű kocsonyahúst egyik napról a másikra nem lehet beszerezni. Ezért a válla­latoktól folyamatosan átvett árut mínusz húsz fokos hőmérsékleten, jól kiépített hűtő­raktárakban tárolják majd. A készletet rövid idő alatt „fölszabadíthatják", s így az idei év végén várhatóan nem lesz gond a kocsonya­hús beszerzésével. Egyéb termékeket, példá­ul virslit is tartanak majd a raktárakban, és azt tervezik, hogy itt helyezik el a borjúhús egy részét is. (M.) Swierkiewicz Róbert kiállítása A korszak, mondjuk, amelyben élünk, a változandóság korszaka. A tér és az idő fo­galmával együtt az érték, s minőség fogalma is viszonylagos, s miközben látszólag minden eddigi kor emberénél gyorsabban élünk, egy­re gyakrabban kérdőjeleződik meg a gyorsa­ság, a technikai tökéletesség értelme. Vala­hogyan a művészettel is úgy van, hogy mi­közben egyre több az alkotó, a mű — és egy­re több szó hangzik el róluk —, éppen az a kapcsolatrendszer hiányzik, amelyet a mű­veknek kellene megteremteniük az emberek között. A különböző művészeti ágak képvi­selői többnyire olyan mélyen merülnek a sa­ját szakmai problémáik megoldásába, hogy elfelejtődik: a művészet ott kezdődik, ahol a szakmai kérdések befejeződnek. Kétségtelen, persze, hogy a részproblémák felé fordulásnak objektív okai vannak. Ke­vés olyan formátumú művész él közöttünk, aki elmondhatja, amit Swierkiewicz Róbert: „Nekem már nincs művészi problémám. A hold felkel ...-kor. A nap nyugszik ...-kor. Leikeink parázslanak a halovány fényben." Az Ernst Múzeumban rendezett kiállításon katartikus erejű művekkel találkoztak a láto­gatók. Swierkiewicz képgrafikusnak nevezi magát, munkái azonban különböző műfa­jokban készültek, jó néhány közülük csak addig él, amíg a kiállítás, majd elemeire bontva várja a feltámadást. A pillanatnyi sáj> és az állandóság, a nemes és hétköznapi anyagok, a festetlen felület és az intenzív szí­nek, a harmonikus természet és a feszültsé­gekkel teli emberi világ ellentéteiből építke­zik Swierkiewicz, s válik műve a mai magyar művészet egyik legértékesebb, művészettör­téneti fogalmakkal alig-alig jellemezhető tel­jesítményévé. Mintha olyan alkotóval áll­nánk szemben, aki nem művészetet akar csi­nálni, hanem valami olyasmit, ami a min­dennapi élet része. Ezért abszurd, groteszk, megrendítő, amit látunk. (p. sz. e.) Boráros téri termálvíz Termálvizet hoznak felszínre a szivattyúk a Boráros tér Közraktár utcai részén fúrt 660 méter mély kútból. Az ország nagy részére kiterjedő, a karszt­vízkészlet nyomás- és áramlási viszonyainak megfigyelésére szolgáló több mint száz mérő­helyes hálózat továbbfejlesztésekor, Buda­pesten is újabb észlelőkutakat fúrtak a hetve­nes évek végén, nyolcvanas évek elején. Ezek sorába tartozik a Közraktár utcai kút is. Ere­detileg a bányászattal összefüggő vízkiterme­lésnek és más tényezőknek a karsztvízszintre gyakorolt hatását mérték az itt használt mű­szerekkel is, ugyanúgy, mint az Engels térnél vagy a Kvassay-zsilipnél levő kutaknál. Ké­sőbb döntöttek arról, hogy a IX. kerületi Dandár utcai fürdőt látják majd el az innen előtörő termálvízzel. A pesti Duna-parton talált 43 Celsius fo­kos víz szinte teljesen azonos összetételű a Gellért fürdőben használt hévízzel. A Fővá­rosi Fürdőigazgatóság a kút kitisztíttatásá­val, a termálvíz korrodáló hatásának ellenál­ló, új védőcső beépíttetésével kezdett hozzá néhány éve a víz hasznosításához. Ez év ele­jén került sor szivattyúház telepítésére, s az automatika beszabályozását követően meg­kezdődhet a kút próbaüzeme. A Dandár utcai fürdő megfelelő vízellátá­sa régóta megoldatlan. A Fővárosi Fürdő­igazgatóság eredetileg azt tervezte, hogy táv­vezetéket építtet a Gellért fürdőig, s innen csövön érkezhet majd a víz a IX. kerületbe. 1984-ben a környék átépítésével együtt elké­szült ez a vezeték a Dandár utcai fürdő és a Boráros tér között. A megfigyelőkút terme­lőkúttá való átalakításával feleslegessé vált a távvezeték továbbépítése, a már meglévő szakaszt használják majd a Dandár utcai fürdő vízellátására. Az 1930-as évektől kezdve a Dandár utcai létesítményt felmelegített városi vízzel üze­meltették, s csak az 1978-as felújítás után nyitották meg mint gyógyfürdőt. Naponként 8-10 tartálykocsi gyógyvizet szállítottak ide a fürdőigazgatóság XIV. kerületi Paszkal­telepéről. A szállító járművek elhasználódá­sa miatt nehezebb lett a vízellátás. Az épület tetőszerkezetének egy része korrodált, ennek következtében 1984-ben be kellett zárni a gőzosztályt, s csak a kádfürdőrész üzemelt tovább. A szivattyúrendszer sikeres próbaüzemét, a vízvezetékrendszer átmosását, fertőtleníté­sét követően, a Közraktár utcából láthatják el termálvízzel a Dandár utcai fürdőt. M. T. Együttműködési szerződés a meddőség kezelésére Együttműködési szerződést kötött az I. számú Női Klinika keretén belül működő Meddőségvizsgáló Intézet és a Jahn Ferenc Kórház. A szerződés jelentőségéről dr. Csép-U Józseftől, a kórház osztályvezető főorvo­sától kaptunk tájékoztatást: — A nő, a házaspár számára a legtermé­szetesebb vágy a gyermek. A teherbeesés azonban különféle okok miatt nem mindig következik be. Bizonyos fajta meddőség ke­zelésének egyik, külföldön elég nagy sikerrel alkalmazott módja az úgynevezett IVF. Ez három angol szó rövidítése: in vitro fertiliza­tion, ami magyarul annyit tesz, mint megter­mékenyítés üvegben, tehát laboratóriumi kö­rülmények között. Ennek eredménye a „lombikbébi". Az eljárás korszerű laborató­riumi technikát igényel. — Osztályunk eddig nem próbálkozott in vitro fertilizationnal. Hat éve, a kórház mű­ködésének kezdete óta foglalkozunk a kürt mikrosebészetével. Műtéteink eredményessé­ge, azt hiszem, nyugodtan mondhatom, eléri a világszínvonalat. A petevezetéket próbál­juk átjárhatóvá tenni. Mikrosebészeti gya­korlatunk megfelelő a tüsző kinyeréséhez. A manuális gyakorlat és tapasztalat a magas szintű elméleti és gyakorlati klinikai munká­val társulva, növeli a siker lehetőségét. Ezt a célt szolgálja a szerződés. — Az eredményességet, természetesen, az anyagi lehetőségek is behatárolják. Érdekes­ségként említem, hogy 1986-os melbourne-i adatok szerint, egy ilyen beavatkozásért álta­lában 900-1300 dollárt kell fizetni. Nálunk minden áldozatot megér az eredmény, me­lyet a klinika és a kórház szakembereinek együttműködésétől várunk. Mint olyan szak­ember, aki régen foglalkozik meddőségkeze­léssel, tapasztalatból tudom, hogy nincs nagyobb öröm sem a páciens, sem az orvos számára, mint amikor a teherbeesés tényét megállapítjuk, illetve a szülőszobában felsír a csecsemő. Az egész világon számtalan kutató és gya­korló orvos fárad ezért. Széles körben terjed­nek a meddőség kezelésére vonatkozó új el­járások. A tapasztalatok kicserélésére nem­zetközi szinten rendszeresen sor kerül. A leg­utóbbi ilyen konferenciának Budapest volt a színhelye szeptember 27-30.-a között. Dobos Marianne 2

Next

/
Thumbnails
Contents