Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - TÉKA

Folyóiratszemle SCHREFFEL JÁNOS: AZ ÉPÍTÉSI­GAZGATÁS FELADATAI AZ ÚJ BVSZ UTÁN (Városépítés, 1987. 2. sz. 15-17. I.). „Budapesten az elmúlt években jelentősen megnőtt az igény a környezet esztétikusabb kialakítására, a városképet meghatározó épületegyüttesek színvonalasabb megjelené­sére és összességében az egész építési kultúra javítására. Ezt nemcsak az utca embere, ha­nem társadalmi, szakmai, sőt politikai és tö­megszervezetek is jelezték, és a fórumokon egyre türelmetlenebbé, sürgetőbbé vált az új­raszabályozás kérdése" — állapítja meg a szerző, majd összefoglalja az 1986-ban alko­tott új Budapesti Városépítési Szabályzat tartalmát s azt, milyen főbb alapelveket vet­tek figyelembe a jogszabály készítői. A to­vábbiakban az építési engedélyezési eljárás módosulásáról, az építésügyi igazgatás és tervezés munkájáról, feladatiról, gondjairól s az új szabályzat nyomán keletkezett néhány újabb problémáról olvashatunk. Összességé­ben megállapítható, hogy nagy szükség volt a szabályozás szigorítására, hiszen a rendel­kezésre álló építési terültek rohamos beépíté­sével egyre több zöld folt szűnt meg a budai domboldalakon. Pontosan nyomon követhe­tő, hogy a korábbi szabályozások is minden esetben szigorúbb feltételeket teremtettek, és egyre csökkentették a beépítés intenzitását, pl. a beépítési százalék és az épülettömeg te­kintetében. Sajnos, azonban megállapítható az is, hogy a szabálymódosítás közzététele kissé megkésett intézkedésnek bizonyult. A látható eredmények ugyanis sokkal markán­sabban érvényesülhettek volna, ha ez a szi­gor már az 1981-es BVSZ életbelépésekor megjelenhetett volna. A „VÁROSÉPÍTÉS" SZERKESZTŐSÉ­GÉNEK KÉRDÉSEI (Városépítés, 1987. 2. sz. 11-14. l.J. A csepeli, a zuglói és a pester­zsébeti tanács illetékes vezetői válaszoltak a szerkesztőség alábbi kérdéseire: 1. Mit tehet az önök tanácsa a lakásépítés és lakáshoz ju­tás elősegítése érdekében? Várható-e, hogy a nehezedő gazdasági helyzetben a kerületi tanács segítséget tud nyújtani azoknak, akik nem kevés anyagi áldozatot vállalva, saját maguk is keresik lakáshelyzetük megoldását. 2. Milyen központi segítséget, illetve intézke­déseket tartanának szükségesnek, hogy nő­jön a lakáshoz jutás lehetősége elsősorban a pályakezdők számára, másodsorban a már lakással rendelkezők, de igényüknek nem megfelelő körülmények között élők számá­ra? A válaszok képet adnak a XXI., XIV. és a XX. kerület lakáshelyzetéről, az igényekről és igénylésekről, a kerületek egymástól eltérő körülményeiről, a lakáshoz jutás feltételei­ről, lehetőségeiről, a megoldás különböző módjairól és a kerületek sok más mai jellem­zőjéről. VUKOVICH GYÖRGY: A FŐBB TÁR­SADALMI FOLYAMATOK 1981-1985. 1-2. (Statisztikai Szemle, 1986. 11. sz. 1053-1064. /., 12. sz. 1165-1181.1.). A tanulmány első része a társadalmi struktúra változásait tekinti át, ezen belül a munkaerőhelyzet, a településszerkezet változásai, a társadalmi mobilitás, a népesedési folyamatok alakulá­sa és az oktatás társadalmi szerepe témaköré­ben vizsgálódik. A második részben az élet­körülményekkel foglalkozik. Ezen belül té­makörei: a környezeti ártalmak alakulása és határa, a háztartások jövedelmi helyzete, a szabadidő eltöltése, a közművelődési viszo­nyok, a lakáshelyzet, egyes kiemelt rétegek lakáshoz jutása, a társadalombiztosítási jut­tatások; a fiatalok, valamint a nyugdíjasok és időskorúak életkörülményei. Végül a tár­sadalmi beilleszkedési zavarokkal (alkoholiz­mus, bűnözés, öngyilkosságok) foglalkozik. PÉNZES JÁNOS: A FŐVÁROS LAKOS­SÁGA 1986. ÉVI ELLÁTÁSI TERVEINEK TELJESÍTÉSE, 1987. ÉVI FELADATOK (Pénzügyi Szemle, 1987. 3. sz. 159-166. l.J. Áttekinti a városfejlesztés 1986. évi eredmé­nyeit a legfontosabb ágazatokban, majd is­merteti a főváros 1987. évi tervének célkitű­zéseit és megvalósításának feltételeit, az 1987. évi fejlesztési és költségvetési terv anyagi alapjait, majd a főváros fejlesztésé­nek programját az alábbi ágazatokban: la­kásellátás, telekellátás, közoktatás, egészség­ügyi és szociális ellátás, közmű- és közleke­désfejlesztés, kereskedelmi és szolgáltatásfej­lesztés, kiemelten a sütőipar fejlesztése. RÁTONYI JÁNOS: SZÁZ ÉVE CSEN­GET A BUDAPESTI VILLAMOS (Évfor­dulók, 1987. Bp. 1986, 396-402. l.J Fejlődés­történeti áttekintés az omnibusztól napjain­kig annak kapcsán, hogy 1887. november 28-án indult meg Budapesten az első keskeny nyomtávú villamos próbajárata a Nyugati pályaudvartól a Király (a mai Majakovszkij) utcáig. Megismerteti a többi fővárosi közle­kedési ágazat fejlődését és a mai BKV-t, mely már közel 4000 járművet tart forgalom­ban, és 24 ezer dolgozót foglalkoztat. BENDA KÁLMÁN: EMLÉKBESZÉD A BUDAPESTI REFORMÁTUS GIMNÁZI­UM ALAPÍTÁSÁNAK 125. ÉVES ÉVFOR­DULÓJÁN (A Ráday Gyűjtemény évkönyve IV- V. 1984-85. Bp. 1986, 318-320. l.j. Elöl­járóban a pesti református gyülekezet 18-19. századi történetét, helyzetét vázolja fel az is­kolaalapítás szempontjából, megismerteti az iskola iránti igény és az alapítás feltételeinek kialakulását. Török Pál, a pesti református gyülekezet akkori lelkipásztorának, későbbi püspöknek sikerült is országos támogatással és erőfeszítéssel létrehoznia 1855-ben a refor­mátus teológiát, majd a kezdetben hat-, ké­sőbb nyolcosztályos gimnáziumot, mely 1859. október 16-án nyílt meg. „Az új isko­lát nem a hatalom hozta létre, nem a bécsi abszolutizmus érdekeit szolgálta, éppen el­lenkezőleg, a nemzeti eszme és a magyar kul­túra őrállója volt" — állapította meg a szer­ző, aki a továbbiakban megemlékezett az is­kola kimagasló nevelőiről. Felelevenítette a korabeli jellemző tréfás mondást: „A Tudo­mányos Akadémia üléseit felváltva a nagy­kőrösi és a pesti református gimnáziumban kellene tartani, hiszen tagjainak jó része itt található." Megemlékezik az iskola oktatási és nevelőmunkájáról, szelleméről, diákságá­nak összetételéről, liberális és demokratikus légköréről. Az iskola sohasem rendelkezett gazdag anyagi háttérrel. Évtizedes gyűjtés te­remtette meg az 1943-ban megnyílt, interná­tussal is felszerelt új iskola építésének alapja­it is. Fél százezer diákja közül számosan ve­zető szerepet töltenek be a tudományban és a közéletben itthon és a nagyvilágban egya­ránt. Fennállásának 93. évében, 1952-ben szűnt meg az iskola. KUTI VILMA—MOLNÁR JÁ­NOS—KÁROLY ERZSÉBET ÉS MÁSOK: JELENTŐSEBB VÍZJÁRVÁNYOK PEST MEGYÉBEN 1970-1985-BEN (Egész­ségtudomány, 1987. 1. sz. 10-15. l.j. A vizs­gált időszakban az ivóvíz terjesztette járvá­nyokkal kapcsolatos megbetegedések száma 100 000 lakosra számítva évi átlagban Ma­gyarországon, Pest megye nélkül, 6,4, Pest megyében 14,5 volt. Ez az eltérés abból adó­dik, hogy az ivóvízjárványok száma Magyar­országon csökkent, Pest megyében azonban emelkedett. Az országossal ellenkező tenden­ciát alapvetően az első vízadó rétegre telepí­tett kutak fertőződésével, szennyeződésével kapcsolatos vízjárványok számának emelke­dése határozta meg, amelyre a település­egészségügyi helyzet ad magyarázatot. Is­mertetik a járványok típusait, főbb adatait, jellemzőit, lefolyását, körülményeit. FERENCZI ISTVÁN: ÚJPESTI MŰVE­LŐDÉSI KÖZPONT, BUDAPEST (Magyar Építőművészet, 1986. 6. sz. 23-28. l.J. Szer­kesztőségi beszélgetés a jelentős kulturális lé­tesítmény tervezésének előzményeiről, a ter­vezés programjáról, problémáiról, az épület építészeti-tervezési sajátosságairól, megoldá­sairól. SIMON ISTVÁN: TÜZOLTÓPA­RANCSNOKSÁG 1., II. ÉS XII. KERÜ­LET, BUDAPEST (Magyar Építőművészet, 1986. 6. sz. 35-37. l.J. A középső budai kerü­letek tűzvédelmét ellátó, a II., Budakeszi út—Kuruclesi út—Labanc utca által határolt területen épült modern létesítmény építészeti ismertetése. BAKONYI FERENCNÉ: KÉTSZÁZ ÉVES EGYETEM (Múzsák. Múzeumi Ma­gazin. 1987. 1. sz. 3-4. l.J. Az állatorvoskép­zés kezdetei a legfejlettebb európai államok­ban a XVIII. század második felére nyúlnak vissza. A hadseregek és a fejlődő mezőgaz­daság és állattenyésztés igényei egyaránt szükségessé tették az átfogó állategészségü­gyi rendszer és oktatás kiépítését. 1776-ban merült fel egy budai állatorvosképző intézet létesítésének gondolata, de végül mégis Bécs­ben nyílt főiskola. 1787-ben az akkori böl­csészeti kar orvosi fakultása keretében ala­kult meg az Institutum Veterinarium, a mai Állatorvostudományi Egyetem őse. Az állat­gyógyászati tanszéken 1787 nyarán, kétszáz évvel ezelőtt kezdődött meg az oktatás Tol­nay Sándor, az intézmény első, alapító pro­fesszora, a jeles tudományszervező és euró­pai hírű szakkönyvíró vezetésével. Megis­merhetjük legkiemelkedőbb utódait, az 1962-ben egyetemmé nyilvánított budapesti intézmény fejlődésének legfontosabb mozza­natait, központi könyvtára különgyűjtemé­nyeinek és Állatorvostörténeti Múzeumának ritkaságait. CSOMOR TIBOR 47

Next

/
Thumbnails
Contents