Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Földesi László: Budaörstől Ferihegy 2.-ig

1986 Knhegy 2

. ^^ több katonai intézmény után vadászrepülő egységeket is telepítettek Ferihegyre, az amerikai légierő katonai objektumnak tekintette, és bombázta. 1944. április 13-án érte Ferihegyet az első, súlyosabb bombatámadás, majd augusztus 9-én betetőzött a repülőtér tragédiája. Összedőlt a 140 méter hosszú hangár, találat érte a forgalmi épületet is, melynek egyik szárnya romba dőlt. Korabeli becslések szerint az épületekben és a berendezésekben esett kár megközelítette a tízmillió aranypengőt. A felszabadulás után gondolni sem lehetett a Ferihegyi repülőtér üzembe helyezésére, így a légi forgalom a viszonylag épen maradt budaörsi repülőtérről indult meg 1946. október 15-én. Itt alakította ki a MASZOVLET (Magyar-Szovjet Légiforgalmi Részvénytársaság) bázisrepülőterét, és ide érkeztek a külföldi légitársaságok gépei is. Ismét a legkorszerűbbek között A Ferihegyi repülőtér újjáépítését természetesen nem lehetett sokáig halogatni. A kormány kiemelt figyelmet szentelt a helyreállítási program készítésekor a légi és korszerű radar-, valamint vakleszállító berendezést telepítettek. A hatvanas években némileg megtorpant Ferihegy fejlődése. Bővítések, korszerűsítések szinte minden évben voltak, de egyre bizonyosabbá vált, hogy csak egy nagyszabású állami beruházás, illetve rekonstrukció révén válhat alkalmassá a repülőtér funkcióinak maradéktalan ellátására. A légi közlekedés várható fejlődését figyelembe véve, 1961-ben kormányhatározat született a nemzetközi színvonal elérésére, 1968-ban pedig az országgyűlés által elfogadott közlekedésfejlesztési koncepció is kijelölte a feladatokat, mégiscsak 1976-ban kerülhetett az Állami Tervbizottság elé Ferihegy fejlesztésének átfogó programja. Az 1977-ben hozott határozatnak megfelelően a kiemelt, állami nagyberuházás első ütemében, 1983 végéig elkészült az új futópálya, a hozzá tartozó gurulóúthálózattal, az irányítótorony, a Malévgépek karbantartására szolgáló hangár és műszaki bázis, valamint egy sor — a repülőtér üzemét szolgáló — járulékos létesítmény. Ez időszak alatt került sor a Magyarország teljes légterét ellenőrző radarberendezések telepítésére, és egy új közeikörzeti irányító központ létesítésére is. A második — úgynevezett 1/B — ütem keretében épült fel Ferihegyen az új utasforgalom fejlesztésének. Ennek szellemében 1947-ben, a hároméves terv keretében, 40 millió forintot irányoztak elő az újjáépítésre. A következő évben megkezdődött a munka, és az 1950. május 7-i megnyitóra már biztosítani tudták a repülés legfontosabb tárgyi feltételeit. Elkészült a 2500 méteres betonpálya, a hangár és a forgalmi épület egy része. Szeretnénk megemlíteni, hogy 1950-es megnyitásakor — számos cikk szerzőjének állításával ellentétben — Ferihegy még nem volt Közép-Európa „legmodernebb repülőtere", csak 1960-ban érte el ezt a szintet, amikor befejeződtek a főépület bővítési munkálatai, elkészült a repülőtéri tranzitszálló, meghosszabbították a futópályát, forgalmi épület, Ferihegy 2. Az 1985. november elsején átadott épületkomplexummal hosszú évekre megoldódott az utazóközönség kulturált kiszolgálása. Budapest nemzetközi repülőterének utasforgalma ugyanis 1968 és 1975 között megduplázódott, 1982-ben pedig az utasszám túllépte a kétmilliót. A le- és felszálló gépek (szaknyelven gépmozgások) száma az elmúlt 25 év alatt kétszeresére, az országot átrepülőké pedig huszonötszörösére nőtt. Budapest Ferihegy 2.. évi kétmillió utas fogadására, illetve indítására képes (ebben a számban nem szerepelnek a látogatók és kísérők), így — miután ezt a létesítményt csak a Malév-gépek utasai használják — a forgalom megosztásával Ferihegyen immár európai színvonalú a kiszolgálás. Ferihegy 2. átadása után született döntés arról, hogy fel kell újítani a régi futópályát (melyet az új átadása után lezártak). Az 1985-ben megkezdődött munkálatok ez év végén befejeződnek. A szakemberek arra számítanak, hogy a repülés biztonsága fokozódik, a zaj pedig jelentősen csökken majd Ferihegy körzetében. A kétpályás üzemmód bevezetésével ugyanis lehetőség nyílik arra, hogy az uralkodó szél irányának megfelelően egyik pályát csak leszállásra, a másikat csak felszállásra — vagy fordítva — használják. Ezáltal a repülőgépek elkerülhetik azokat a lakott övezeteket, ahol korábban sokan panaszkodtak a megnövekedett zaj miatt. Az új pálya átadásával egyelőre lezárul a Ferihegyi repülőtér fejlesztési programja. Természetesen a biztonságos repüléshez elengedhetetlen technikai eszközöket, berendezéseket folyamatosan cserélik, és gondoskodnak a meglévő épületek, objektumok karbantartásáról, de „látványos" változással egy ideig nem számolhatunk. Utaltunk rá, hogy a legfontosabb problémák egyike, a kulturált földi utaskiszolgálás megoldódott. A jelenlegi rendszer a 90-es években is el tudja majd látni a feladatát. Napjainkra tehát Budapest nemzetközi közforgalmi repülőtere — ha nem is a legnagyobb, de — újra a legkorszerűbb létesítmények közé tartozik Európában. * Ami pedig az ötvenéves fennállását ünneplő budaörsi repülőteret illeti, úgy tűnik, ha szerényebb eszközökkel is, de még jó pár évig — évtizedig? — szolgálhatja majd a polgári repülést. A kis motoros gépek meg a helikopterek nem igényelnek költséges repülőtéri beruházásokat. FÖLDESI LÁSZLÓ Irodalom: A magyar polgári légiforgalmi irányítás távlati műszaki fejlesztési irányelvei, Budapest, 1969., OMFB-tanulmány. A magyar légiközlekedés távlati fejlesztése, Budapest, 1974., OMFB-tanulmány. Dr. Buza Péter: A Ferihegyi repülőtér története, Budapest, 1981., RTK-tanulmány. Csanádi-Nagyváradi-Winkler: A magyar repülés története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1977. Dokumentumok a magyar közlekedés történetéből, 1945—1949., Budapest. 1981., KÖZDOK-kiadvány. Légiközlekedés című lap évfolyamai, Budapest, 1973—1987., Hírlapkiadó Válllat. Malév Repülés- és Üzemtörténeti Kör irattára. Rév Pál: Adatok a Maszovlet történetéhez. Tallózás a hazai sajtóban felszabadulás utáni légiközlekedésünk újjászervezéséről. A Közlekedési Múzeum évkönyve, Budapest, 1981, 1983. Uvaterv Műszaki Közlemények, Budapest, 1984. XVI. évfolyam (Ferihegy). Winkler László: A Magyar Légiforgalmi Rt. története 1928-ig, 1928-tól 1945-ig. A Közlekedési Múzeum Évkönyve 1983. 1985. 27