Budapest, 1987. (25. évfolyam)

9. szám szeptember - Somfai Péter: Mi lesz veled, BNV?

VÁSÁRVÁROS, BUDAPEST hőskorban a Fővárosi Kereskedők Egyesülete kezdeményezett. Nevezték eleinte Márciusi vásárnak, Keleti vásárnak, Budapesti Áruminta Vásárnak — majd 1925 óta Budapesti Nemzetközi Vásárként hirdetjük. A szervezéskor abból indultak ki a lelkes hazafiak, hogy a magyar iparnak az osztrák és a cseh konkurencia mellett önállóan is fejlődnie kell. A vásár, a bemutató lökést, inspirációt adott a hazai iparnak és a hazai kereskedelemnek. Alapítója Szénássy Béla volt. Az első tavaszi vásár még az önálló vámterületért folyó elővédharc jegyében telt el. Ilyenfajta vásárt 1906-ban rendeztek először a Vigadóban. A másodikon, 1907-ben, már szerepelt külföldi kiállító is (a nürnbergi játékvásár első csírái Pesten keltek ki). Ekkor a városligeti Iparcsarnokban kapott helyet a bemutató, de a későbbi BNV-ket még sokáig a Városligetben tartották. Az ötödik vásár előtt a Fővárosi Kereskedők Egyesülete kimondta az intézmény állandósítását. 1912-ben a rendezés jogát átruházták a budapesti Kereskedelmi és Iparkamarára, amelynek Lánczy Leó lett a védnöke. 1920-ban a XI. Árumintavásárt Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg, és sok egymást követő vásáron ott szerepel még a korabeli fotókon a lovas tengerész és neje. 1925 az első vásári év Budapesti Nemzetközi Vásár néven. Óriási reklám előzte meg, szórólapok angolul, németül, franciául. Katalógusok, vásári, városi térképek, kedvezményes jegyek, sőt 1926-ban Cook-rendszerű jegyfüzetet bocsátottak ki egymillió koronáért: három napig szórakozás, vásár, teljes ellátás, városnézés, éjjeli lokál, utazási kedvezmény. De a székesfőváros polgárai az Iparcsarnokon kívül egy talpalatnyi pázsitot sem voltak hajlandók adni a Ligetből. (1925-ben!!!) A rendezők kénytelenek voltak többször is bérbe venni a Műcsarnok egy részét. A vásárok ideje alatt kirakatverseny, szimfonikus hangversenyek, exkluzív opera-és Nemzeti színházi előadásokat rendeztek a publikumnak. 1929-ben egy képes magazin szerint a vásáron részt vett a Magyar Királyi Dohányjövedék, a Lehel Cipőtermelő Szövetkezet, a Meinl Gyula RT, a Magyar Ruggyanta RT, az Excellent Habselyem, a Győri Vagon- és Gépgyár, az AJS Harley Davidson motorkerékpárgyár, a Thonet-Mundus fabútorgyár és Lingel Sándor a könyvszekrényeivel. 1941-ben a Szovjetunió is jelen volt a BNV-n. Kimenni, megnézni és írm a vendégkönyvbe politikai állásfoglalásnak számított. A csendőri és rendőri jelentések részletesen beszámoltak a látogatókról. 1944-ben a háború miatt a vásár elmaradt. 1945-ben egy buszgarázsban tartották meg a vásárt, valahol az Ajtósi Dürer sor környékén. 1949-ben a Szovjetunió ismét részt vett a kiállításon. SESZTÁK ÁGNES MI LESZ VELED, BNV? — Azt gondolom, hogy mindent meg kell tennünk az előrehaladás érdekében, külön-külön és együttesen a kormány akcióprogramja alapján egyensúlyi gondjaink megoldásáért. Ebben egy-egy sikeres vásár is közrejátszhat, hiszen meggyőzheti partnereinket arról, hogy vannak tartalékaink, korszerű termékeink, tudunk jó minőséget is kínálni. — Ha jól értem, ön tehát vásárpárti. De mikor és mitől lesz igazán sikeres egy nemzetközi vásár? — Véleményem szerint a mai világban egyetlen ország sem folytathat sikeres külkereskedelmet, rangos nemzeti szakvásárok nélkül. Mindez feltételezi az élénk belső piaci viszonyokat és a megfelelő háttérgazdaság létét is, ami egyben az adott gazdaság legfontosabb referenciája. Elképzelhetetlennek tartom, hogy enélkül bárki bármilyen piacon sikeresen felléphetne, úgymond, jó üzleteket köthetne. S ha már itt tartunk, hadd mondjam el a BNV „külcsíne" sem az igazi: sok a gyenge épületünk, a könnyűszerkezetek gyakran beáznak, ha meleg van, a hőség teszi elviselhetetlenné a munkát, a szűk, rosszul szigetelt tárgyalók pedig kényelmetlenek. A Budapesti Nemzetközi Vásárok az 50-es évek második felétől számítják újkori történelmüket. Vannak közgazdászok, akik állítják, hogy ez a felívelő korszak szorosan kötődik a népgazdaság gyors ütemű fejlődéséhez, amikor is az ipar vitathatatlan eredményei a magyar árukra irányították a világ figyelmét. A nemzetközi érdeklődés növekedése emelte a BNV-k rangját. Más „vásárológusok" viszont amellett voksolnak, hogy csakis a nyitottabbá lett gazdaság, a megélénkülő külkereskedelem s az ezt demonstráló budapesti áruseregszemle hatott serkentőleg az iparra. Pro és kontra lehetne érveket sorolni, de nem e vitát eldöntendő kerestem fel Szabó Imrét, az Ipari Minisztérium államtitkárát. Elsősorban arról kérdeztem: gazdasági nehézségeink közepette, a kilábalás útját keresve, milyen szerepük lehet a sikeres vásároknak? 8