Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - TÉKA

Folyóiratszemle MERÉNYI FERENC: AZ ALAPOKTÓL A NEMZETKÖZI HÍRNÉVIG. A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM (Társadalmi Szemle, 1987. 2. sz. 84-86. I.J. A millenniumi ünnepségek után tíz évvel készült el a Hősök tere utolsó épülete, a Szépművészeti Múzeum. Alapítását 1906-ban foglalták törvénybe, kapuit pedig 1906 december 1-én nyitották meg. Schikedanz Albert és Herzog Fülöp tervei alapján épült. Gyűjteményeinek alapjául a Magyar Nemzeti Múzeum képtára és az Esterházy-gyűjtemény megvásárlásával 1871-ben alakult Országos Képtár szolgált. Országos hatáskörű intézménnyé az 1934. évi múzeumi törvény alapján vált. így újabb gyűjtőkörök is létrejöhettek: az egyiptomi és a régi magyarországi művészeté. További jelentős gyarapodást jelentett a Fővárosi Képtár anyagának beolvadása 1953-ban. Az 1957-ben megalakult Magyar Nemzeti Galéria először a 19-20. századi magyar alkotásokat vette át a múzeumtól és építette gyűjteményébe, majd 1973-ban, a mai helyére, a Várba költözés után, a magyar művészet teljes anyagát átvette tőle, azáltal alakult ki végleges profilja. Gyűjtőköre ma felöleli a régészeten belül a nem magyarországi lelőhelyű közel-keleti, egyiptomi és görög-római emlékeket és műtárgyakat, az egyetemes művészeten belül pedig — a középkortól napjainkig — az európai festészeti, szobrászati és grafikai alkotásokat, beleértve a modern kortárs művészetet is. A múzeum ma a világ legjelentősebb közgyűjteményei közé tartozik. Hat gyűjteményében jelenleg mintegy 125 ezer műtárgyat őriznek. Feladatköre hármas: az őrzés-gyarapítás, a tudományos feldolgozás és a közkinccsé tétel, ezenfelül pedig felügyeleti és hatósági feladatok ellátása. Olvashatunk gyűjteményéről, kiadványairól, kiemelkedő jelentőségű külföldi vendégkiállításairól, az 1983. évi képlopás következményeiről, az épület történetéről és halaszthatatlan rekonstrukciójáról is. MOLNÁR GYULÁNÉ—FEIR SÁNDORNÉ: IDŐSKORÚAK GERONTOPSZICHIÁTRIAI ÉS SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATA KERÜLETÜNKBEN (Népegészségügy, 1987. 2.sz. 107-111. l.j. A IX. kerületben végzett sokoldalú vizsgálat célja az eddigi területi kapcsolatok kiterjesztése a különböző szociális intézményekkel, az időskorúak napközi otthonában gondozott emberek szociális és egészségügyi problémáinak alaposabb megismerése, a halálozási adatok feltárása mellett a szociálpszichológiai és pszichiátriai, orvosi segítség igényének felmérése a kerület idős, túlnyomórészt teljesen magányos, rendszeres szociális gondozásra vagy szociális otthoni elhelyezésre szoruló lakosainak jobb ellátása érdekében. A vizsgálat tapasztalatai fontos támpontokat szolgáltatnak a gondozási tevékenység szakmai tervezéséhez és hatékony megszervezéséhez. GÁBOR PÉTER: MAGYAR GYÁRTMÁNYÚ VONATEGYSÉG A BUDAPESTI METRÓ RÉSZÉRE (Városi Közlekedés, 1987. 2. sz. 57-72. I.J. A budapesti metró két vonalán közlekedő szovjet gyártmányú motorkocsik a 30 évvel ezelőtti tervezési szintnek felelnek meg, szerkezeti, hajtási és villamos berendezésük ma már nagyrészt elavult, korszerűtlen. Nehezek és nagy az áramfogyasztásuk. A generációváltás a budapesti metrón is időszerű, annál is inkább, mert az észak-déli metró továbbépítéséhez és a délbudai vonal megindításához bővíteni kell a kocsiállományt, s ezt csak modern, könnyű, nagy teljesítményű kocsikkal érdemes. A Ganz-MAVAG és villamos partnere, a Ganz Electric (Ganz Villamossági Művek) kapott megbízást az új típus kifejlesztésére. Ők tervezték és készítették azt a hatkocsis vonatot, amely 1987 márciusában került kipróbálásra a BKV metróhálózatán. A megrendelő Metrober és az üzemeltető BKV feltételül szabta, hogy a szerelvény zajszintje jelentősen csökkenjen, az utastér mesterségesen szellőztethető legyen, alkalmas legyen szabadtéri, illetve fűtetlen helyiségben való tárolásra, csökkenjen a karbantartási igény, olyan anyagokat alkalmazzanak, amelyek tűz esetén nem fejlesztenek mérgező gázokat és nagy füstöt, széles körben alkalmazzák a teljesítmény- és vezérlő elektronika legfejlettebb módszereit, energiatakarékos üzemet vezessenek be. Megismerhetjük a fenti feltételeknek megfelelni igyekvő ikermotorkocsi általános elrendezését, főbb műszaki adatait, a kocsiszekrényt, a forgóvázat és más berendezéseket, a belső terek kiképzését. Az esztétikailag is szép kivitelű metrószerelvény jelentős műszaki fejlesztés eredménye. A BKV előreláthatólag további kilenc szerelvényre tart igényt a jövőben. A gyártók remélik, hogy exportra is alkalmas járművet fejlesztettek ki. SZABÓ DEZSŐ: A VÁROSI TÖMEGKÖZLEKEDÉS VÉGÁLLOMÁSAI (Városi Közlekedés, 1987. 2. sz. 72-77. I.J. A végállomások városon belüli elhelyezésének, telepítésének megoldásai. A végállomásokkal szemben támasztott követelmények a forgalom, az utazóközönség, a városépítés és a gazdaságosság szempontjából. Az autóbusz-és trolibuszvégállomások, a városi és város környéki vasutak végállomásai és létesítményei. BARSINÉ PATAKY ETELKA: A MÓRICZ ZSIGMOND KÖRTÉR ÉS KÖRNYÉKE FORGALMI RENDEZÉSÉRE KIÍRT TERVPÁLYÁZAT EREDMÉNYE (Városi Közlekedés, 1987. 2. sz. 78-81. I.J. A dél-budai városrészközpont jelenlegi közlekedési, kereskedelmi és városrendezési kialakítása kedvezőtlen, és a jövőben tervezett közlekedésfejlesztés megvalósításáig nem tartható fenn. Elodázhatatlanná vált a Móricz Zsigmond körtérnek és környékének rendezésére olyan közlekedési, építészeti, kereskedelmi és környezetvédelmi javaslatok kidolgozása, melyek ütemezetten, a fejlesztési elképzelések figyelembevételével gazdaságosan megvalósíthatók. A tervezés során figyelemmel kellett lenni arra, hogy a városrészközpontban számottevő a lakóterület, amely a távlatban is megmarad. A Móricz Zsigmond körtér építészeti szempontból kialakult, a pályázók mindössze a Kőrösy József utca—Váli utca—Bercsényi utca és a Skála Áruház parkolója által határolt terület szanálásával számolhatnak. Fontos tényező továbbá, hogy a tervek szerint 2000-ig ebben a körzetben jelentős közlekedésépítés várható, egyrészt a lágymányosi Duna-híd és folytatása, az elsőrendű út szerepkörű Hamzsabégi út, másrészt a Dél-Buda—Rákospalota irányú metróvonal első szakaszának kiépítése. A továbbiakban megismerhetjük a 17 értékelhető pályázat elbírálásának főbb szempontjait, a tervpályázat eredményét, kiemelve a közlekedésre vonatkozó javaslatokat, melyeknek közös vonása a térség forgalmi tehermentesítésének megoldása. RÓZSA LÁSZLÓ: NEGYEDIK METRÓVONALUNK (Élet és Tudomány, 1987. 14. sz. 425-426. I.J. A tervek szerint még 1990., az észak-déli metró teljes kiépítése előtt hozzákezdenek a negyedik, Dél-Budát Újpalotával összekötő vonal megépítéséhez. Útvonalvezetése még nem alakult ki teljesen, de nem vitatott, hogy elsőként a Bocskai út—Móricz Zsigmond körtér—Keleti pályaudvar közötti középső szakaszt kell megépíteni. Ezt két részletben helyezik üzembe: először a Bocskai út—Kálvin tér közötti vonalat adják át a forgalomnak, tekintettel arra, hogy az utasforgalom e két tér között a legnagyobb, s a Duna alatt átvezető metróvonal tehermentesíti a budapesti hidakat, főként a Szabadsághidat. Megismerhetjük a legelőször épülő szakasz állomásainak terveit, a Duna alatti átvezetés bonyolult geológiai körülményeit, majd a további szakaszok főbb jellemzőit. LOVAS GYÖRGY: A BUDAPESTI METRÓ (Élet és Tudomány, 1987. 14. sz. 426-428. I.J. Történeti visszatekintés a metró külföldi előzményeire, a hazai tervezés és építés első nekirugaszkodására a felszabadulást követő években, 1949-1954 között, majd 1963-tól újraindítására és fejlesztésére, építésének és műszaki megoldásainak jellegzetességeire. HORVÁTH GÁBOR—SZENTIMREY BÉLA: IVÓVIZÜNK MINŐSÉGE (Természet Világa, 1987. 3. sz. 112-115. I.J. Sokoldalú áttekintés azokról a környezeti ártalmakról, amelyek a hazánkban működő vízművek és vízellátási rendszerek vízbázisát veszélyeztetik, súlyosabb esetben tönkre is teszik. Városaink — beleértve a fővárost is —, valamint a kisebb-nagyobb települések vízellátását károsan érintik azok a különböző tényezők, melyek jelentős része a megváltozott életformából, gazdasági nehézségekből, nem utolsósorban emberi gondatlanságból adódnak — állapítják meg a szerzők. Szólnak a felszíni és felszín alatti vízkészleteket veszélyeztető kezeletlen kommunális szennyvizekről, a nem megfelelően vagy egyáltalán nem semlegesített ipari szennyvizekről, a nem megfelelően végzett szerves vagy szervetlen trágyázásról, a vízellátási és csatornázási ellátottság között egyre nagyobbra nyíló „közműollóról", a nitráttal szennyezett vizek gondjairól, a hulladékok és az ún. veszélyes hulladékok okozta veszélyeztetésről. Részletesen foglalkoznak a fővárosi vízigények kielégítésének vízminőségvédelmi kérdéseivel, a Szentendrei- és a Csepel-szigeti vízkészlettel, a parti szűrésű kutakkal, a nitrátosodás és egyéb szennyeződés veszélyeivel és a vízminőség-védelem legfontosabb s immár halaszthatatlan teendőivel kétmillió ember ivóvízellátásának biztosítása érdekében. CSOMOR TIBOR 47