Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - Oszlay István: Hajrá-középiskolák

szeptemberben teljes létszámmal és a régi tanári karral elkezdődik a tanév: a nyár folyamán ugyanis ide költözik az V. kerü­leti Markó utcából a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola. E sorok megjelenésekor javában folyik a beköltö­zés-berendezkedés, pedig ha volt kritikus helyzet új iskola elkészültében, akkor eb­ben bizonyára a Bécsi útié a „pálma". Barna György építésvezető jó tizenöt év alatt sok mindent megért e poszton, még­is, ha elvonul innen csapatával, ez az épü­let emlékezetes marad számára. Jól halad­tak a munkával, úgy látszott, hogy a ter­vezettnél egy hónappal korábban megkez­dődhet a műszaki átadás-átvétel, amikor a félig kész gazdasági szárny leégett. 1986. október 13-án 13,58-kor riasztották a tűz­oltókat... A helyreállítás, a födémek meg­erősítése, az újbóli szerelés majd négy hó­napra visszavetette a munkát. A helyzet reménytelennek tűnt. A dolog pikantériá­zódni. Anyaghiány, késedelmes szállítás, rossz minőségű építőanyag — unalmasan visszaköszönő panaszok. Kik azok, akik így „betartanak" a 21-esnek? A DUTÉP nyílászáróiról jobb nem beszélni. Ugyan­így „dicsérhetők" a Fémmunkás gyenge minőségű termékei. A befejező munká­hoz hol fehér, kúpos mettlachi hiányzik (az Épületkerámia éppen nem gyártja), hol csemperagasztó nincs, hol csúszásgát­ló pietra burkolólap a kívánt színben és minőségben. Úgy tűnik, képtelenek be­szerezni a főbejárati tető fedésére nagy­méretű, hőszigetelt üveglapokat. Pedig csak 13 tábla kellene... Jelentéktelennek tűnő apróságok? Aligha. Egyszerű és elegáns épületet tervezett Ivády Zoltán a Bécsi űt 134. szám alá, a Remete-hegy aljába. A második szinten lévő nyitott teraszokat beépítették, ezzel húsz tantermes lesz a középiskola. Fő­házási Főosztály vezetője, arra célozva, hogy tavaly az építészeti nívódíjat kapott lőrinci gimnázium készült el legkésőbb. E pillanatban a Bogár Ignác utcai házat illeti e kétes dicsőség. Hogy hagyományt teremt-e a kivitelező Integrál, az másod­rangú kérdés, hiszen a tét: elkészül-e az is­kola tanévkezdésre. Szűcs János igazga­tóhelyettes a június 4-i látogatóknak — a Budapesti Pártbizottság és a Fővárosi Tanács képviselőinek — ez utóbbi kérdés­re határozott igennel válaszolt. Az Integrál már 1984-ben elvégezte az épület alapozását, tehát az elsők közt volt az indulásnál. A tervezés körüli huzavo­nák miatt került aztán a sor végére. A vál­lalat tavaly a Csobánka téri gimnáziumot építette. Énnek tapasztalatai alapján az engedélyezési és a műszaki tervet szolgál­tató Lakótervvel szerette volna megcsi­náltatni a kiviteli terveket is. A Lakóterv azonban három hónap múltán vissza­ja, hogy a tüzet megelőző héten, a Beru­házási Főosztály kérésére vállalták az épület bővítését, további négy tanterem építését, természetesen az eredeti határi­dővel. Hogyan lábaltak ki a bajból? A téliesí­tés mentette meg őket: idejében megépí­tették a végleges kazánházat, s télen fűte­ni — ami azt jelenti, hogy dolgozni — tudtak. Azt talán mondanom sem kell, hogy a 21. sz. ÁÉV presztízskérdést csinál az iskolaépítésből. Dolgoznak is megállás nélkül, szombaton és vasárnap. A tűz, a sok túlóra, persze, „eszi" a nyereséget, de mint az építésvezető mondja, becsület­ből megcsinálják határidőre, s akkor sem kell szégyenkezniük, ha nullszaldóval zár­ják a számlát. Azt írtuk az imént, hogy megállás nél­kül dolgoznak. Azaz, kénytelenek ők is meg-megállni és — jobb híján — szitko-A Röppentyű utcai iskola (tereprendezés) homlokzata jó száz méter hosszan a Bécsi útra néz, mélységben, teraszos kialakítás­sal kéthektáros udvart és parkot építenek, sportpályákkal. A tornaterem már kész; alatta nem töltötték fel a pincét, később, csekély átalakítással, 52x26 méteres tanu­szoda épülhet itt. A legutolsó — a legszebb? A békásmegyeri lakótelep Duna felőli szélén, az egykori paneltemető helyén épül a második „forduló" legszebb kö­zépiskolája. Az illetékes szakemberek vé­lekednek így, akik időről időre azt is kénytelenek (voltak) regisztrálni, hogy ennél az épületnél a legnagyobb a lemara­dás. Úgy látszik, immár hagyomány lesz, hogy a legszebb épület készül el legutoljá­ra — mondta dr. Kelemen János, a Beru­mondta a megbízást. A nagy tervezőválla­latok nem kapkodtak az immár sürgős munka után, az élelmes Coopinvest kis­szövetkezet tervezőirodája viszont vállal­ta. Túlságosan komolyan vették azonban a Lakóterv felügyeleti-beleszólási jogát, továbbá a panel kötöttségeitől „szaba­dult" mérnökök nagy fantáziával és mű­gonddal, élve a hagyományos technológia és építőanyag nyújtotta lehetőségekkel, szép épületet akartak tervezni. Sikerült, ennek viszont „ára" lett: a kivitelező ké­sőn kapta meg a terveket, sok az időigé­nyes, aprólékos szakipari munka. Ezt te­tézik a szállítási és anyagbeszerzési gon­dok, a minőségi problémák. Amikor azt mondják, hogy az ablakok 90 százalékát kénytelen volt visszavinni és újracsinálni a gyártó ÉPFA, vagy hogy a Fémmunkás nem a kért időpontban szállította az acél ajtótokokat (s az ÉVM sem tudta jobb „belátásra" bírni), akkor — ki tudja, há-25

Next

/
Thumbnails
Contents