Budapest, 1987. (25. évfolyam)

8. szám augusztus - PESTI TÜKÖR

Mágikus müvek „Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak." (Máté evangéliuma 22.) A bibliai példázat alighanem napjaink művészetére, irodalmára is tökéletesen alkalmazható. Sok az író, a művész, sok a mű, egyre több a szó, a befestett felület, telerajzolt papírlap, megformált anyag — s kevés olyan alkotás van, amelynek létezését valóban fontosnak tartjuk, amelyet nem „csupán" esztétikumként, hanem mindennapjaink részeként kezelünk. Lehet, persze, hogy ez minden korban hasonlóképpen volt, gyanítom azonban, hogy amíg a műalkotás nem szabadpiacra, hanem meghatározott célra, helyre, személynek készült, létjogosultságát aligha kérdőjelezte meg valaki. Az is igaz azonban, hogy az idő megrostálta az évszázadokkal ezelőtti termést is — és úgy tűnik, hogy ahhoz mindenképpen alkotások százaira, ezreire van szükség, hogy később néhány vagy néhány tucat fennmaradjon. Lehet ugyan törekedni fontos mű létrehozására, valójában azonban kiszámíthatatlan, hogy évtizedek vagy évszázadok múlva mit tartanak lényegesnek. A Budapest Galéria Lajos utcai kiállítótermében mindenesetre most olyan alkotások szerepelnek a Mágikus művek című kiállításon, amelyek jók, fontos kérdésekről beszélnek — amelyeknek „üzenete" olykor az itt és most élő ember létkérdéseihez vagy éppen a művészet alapproblémáihoz kapcsolódik. Nem az a közös bennük, hogy azonos szemléletmód vagy stílustörekvések jegyében keletkeztek, hanem az, hogy alkotóik izgalmas kérdésekről beszélnek. Miközben átélik a huszadik századi ember elidegenedett világát, egyfajta közösségvágyat, kollektív művészeti eszményt fogalmaznak meg. Szerepelnek olyan művek, amelyek már külső jegyeikkel is egyfajta archaikus művészetet idéznek, a lényeg azonban nem ez, hanem a szellemiérzelmi kapcsolódás az egyén és a közösség életéhez. Természetesen nem valamifajta naturalizmusról, a felszínen érzékelhető jelenségek egyszerű leképezéséről van szó. A valóság, a fontos összefüggések, ellentmondások megragadásához a műnek — éppen, hogy a legértékesebb hagyományokhoz hű legyen — pesti tükör a legkorszerűbb eszközöket kell választania. Képünkön ef Zámbó István Barlangrajz című festménye. psze Városházi mozaik A bukás oka: a siker A gazdasági erők várható átirányítása a termelésbe sok változást hozhat a főváros életében. Csökken a felhasználható pénz, s ezért módosulhatnak a fejlesztési arányok. Megtörténhet, hogy egyes beruházások elhúzódnak, sőt, elmaradnak. Máris feléledt a vita: új lakásokat építeni vagy felújítani? Mert kell sok olcsó lakás, de meg kell óvni sok régi házat is. A kettő pedig együtt nem megy. Pontosabban: úgy nem megy, ahogy korábban elképzelték. A VII. kerületben a 15-ös tömb felújítása nagy bukás lett. Pedig a főváros építész vendégeinek gyakran bemutatják. De megbukott, mert — túl jól sikerült. Mindent beleadtak, s ez magyarázza, hogy nagyon sokba került. Ez viszont a felújítás ellen hangolt több városatyát. Hogyan végződik a vita? Nehéz megjósolni. De ha folytatni kívánják a régi Pest felújítását, egyszerűbb megoldásra van szükség. Belvárosi közlekedés Számítani lehet rá, hogy a belvárosi közlekedés tervezett szabályozása erősen felborzolja majd a kedélyeket. Vagy mégsem? A szigeti forgalomrendezés nagy vitát keltett, a budavári korlátozásokat már viszonylag könnyen tudomásul vették. Ezért megtörténhet, hogy a főváros lakossága — a többség — szerénynek találja majd az új elképzeléseket. A történelmi városmagban tovább romlott a parkolási helyzet, nőtt a zsúfoltság. Bontásra itt nemigen van lehetőség, az egyetlen kiút a forgalom „lecsillapítása". Meghatározó változás a gyalogjárórendszer megteremtése. Általános vélemény: a megújítást folytatni kell. Az elgondolások között a legérdekesebb: legyen a Belváros középső része — a József Attila és a Kossuth Lajos utca között — védett körzet. Hasonlóan korlátoznák itt a behajtást, mint a Várban. Több más tervet is tanulmányoznak, hogy megóvják a történelmi mag hangulatát. Honfoglalási emlékkertek A honfoglalás 1100. évfordulójának előkészítése több vonalon halad. A történészek már korábban hozzáfogtak a tudományos megalapozáshoz, s ennek gyümölcse az új tanulmányok és könyvek egész sora. Folynak a tanácskozások arról is, hol, milyen emlékművet helyezzenek el. S az is eldöntésre vár, melyik városrészben legyenek a központi ünnepségek. A három esélyes kerület — Csepel, Óbuda és Újpest — vetélkedése felélénkítette az emlékkertek versenyét. A mozgalom terjedését megkönnyíti, hogy nem von el pénzt központi forrásból, sőt, lakossági erőket kapcsol be. Mentesíti a tanácsot, és új értékeket teremt. Az emlékkertek építése az esetek zömében a régiek megszépítését, gazdagítását jelenti. De terveznek több új emlékkertet is. A legfrissebb kezdeményezés: a jövő kertészei vállalják, hogy felkutatják a magyar kertészettörténeti emlékeket, ezeket összegyűjtik, bemutatják. Segítséget adnak, hogy elterjedjenek történelmünk virágai, a régi művelési hagyományok. Ezüstgaras Utcát kapott a hét törpe közül Vidor... Határoztak sok más utcanévről is. Tagadhatatlan: nehéz dolog ma a névadás. Egy-egy javaslat sorsáról legkevesebb tizennégy intézmény, tanácsi osztály és társadalmi szervezet dönt. Ezért gyakran túl óvatosak a javaslattevők. A kerületek legvonzóbb törekvése, hogy a hagyományokat megőrizzék. A dunai malmok emlékére a XXII. kerületben van már Hajómalom utca. De több más javaslatban is tükröződnek az utalások a hely jellegére. A legérdekesebb új nevek: Almafa, Császárfa, Vasgolyó, Székicsér, Meggyvágó, Zászlóvivő, Malomárok és Ezüstgaras utca. Külvárosi piacok A kereskedelem elsősorban a tágabb értelemben vett Belvárosban akar fejleszteni. Vagyis a Nagykörút és a Duna között. Érthető, hiszen itt a legnagyobb az idegenforgalom. Mivel kevés a pénz, a tervezett nagyáruházak építése elhúzódhat. Ezért a tanács a külső negyedekben akarja bővíteni a bolti-piaci hálózatot. A fő ok: a peremkerületek kereskedelmének elmaradottsága. De az is kétségtelen, hogy itt a legolcsóbb a beruházás, s elfogadhatók az átmeneti megoldások is. Nagy lehetőséget kínálnak a piacok. Most, hogy jelentősen növekedtek a zöldség- és gyümölcsárak, jól érezhetők a különbségek a piaci árudák és a vállalati boltok között. Sok pénzt megtakaríthatnak, akik például a Lehelen vásárolnak. De viszonylag kedvező a helyzet Kispesten, Óbudán és másutt. A piacok fejlesztése melletti érv az is: legtöbbjük a föld alatti és föld feletti gyorsvasutak mellett találhatók. Vita Újpalotáról A főváros vezetése több új negyed tervét vitatta meg. Ezek között az egyik legfontosabb javaslat Újpalota kertvárosi bővítése. Részben a gazdasági helyzet diktálja, részben a szemléleti változások teszik lehetővé, hogy folytatódjon a csoportos építkezések tervezése. Ma is ez a fejlesztés leghatásosabb módja. A viták, persze, felélénkültek. Az építészeti tárca újra és újra kifejti: a hiba nem a panelban van. A gyári elemek felhasználása általános a legfejlettebb országokban is. S a telepszerű elrendezés is lehet vonzó, ha... Ha az építkezés-tervezés megfelel a lakók igényeinek, a hely jellegének, a hagyományoknak. Ezért úgy határoztak, hogy a város szélén, az új negyedekben alacsonyabb házakat építenek, erősítik a kertvárosi jelleget, s ezzel nő a változatosság. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS 4