Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - Szalay Péter: Régi-új hírügynökség a Naphegyen

A másolat: Eötvös utca 11 /a Az eredeti: a velencei könyvtárépület Weber Antal nem kevésbé híres, neveze­tes épületet tekintett példaképének, mint a velencei könyvtárat. Akik Velen­cében jártunk, valamennyien ismerjük Jacopo Sansovino (1486—1570) reme­két, mert amint a Szent Márk térrel be­telve a lagúnák felé fordulunk, a csodá­latos kép a Dózse-palotával és a könyv­tár épületével együtt teljes. Sansovino vérbeli szobrász volt, és ez érződik épí­tészetén is. Itt nem a szobordíszekre gondolok elsősorban, hanem a homlok­zatok plasztikus megformálására. Az el­sődlegesen ható oszloprendes homlok­zat mögött loggiát képez, melynek hát­falát gazdagon keretezett ivezetes nyílá­sokkal, lizénákkal és szobordíszekkel tagolja. A fény hatására homlokzatai épületszoborrá válnak. Weber Antal hazahozta Itáliából ezt a szobrászépítészetet. Épületünk homlokzatának földszint­je rusztikus, ez mintegy kiemeli, aláhúz­za az első és második emelet plasztiká­ját. A primér oszloprendek szigorú vízszintes-függőleges raszterét jól megfi­gyelhetjük az utca keskenysége miatt, hiszen, ha a Népköztársaság útjáról be­fordulunk az Eötvös utcába, csak ezt látjuk a homlokzatból. Közelítve az épülethez, előtűnnek a loggia hátfalá­nak ivezetes nyílásai, díszítőtagozatai, fokozatosan feloldódik a homlokzat szigorúsága. A homlokzat érintetlen volt a helyre­állítás előtt, a háború durva beavatko­zásától eltekintve, mely a második eme­let jobb szélső axisát tette tönkre. Ezt a kárt annak idején avatatlan kezek orvo­solták. A helyreállítás — a műemléki hatóság többszöri felszólítása ellenére — sokáig váratott magára, és a késedelmet a hom­lokzat nagyon megsínylette. A pusztuló kövek romlása ugyanis egy bizonyos időn túl rohamosan felgyorsul. Az az el­határozás sem volt szerencsés, hogy a helyreállítás nem tarthat tovább három hónapnál. Ez egyértelműen kizárta, hogy a köveket újrafaragják. A málló rétegek eltávolítása után eltűntek a ta­gozatok, kőszilárdító anyag nincsen, és semmiféle kísérletezésre nem volt idő. Kizárásos módszerrel jutottak el tehát egy hagyományos, nem túl drága helyre­állítási technológiához, amelyre három hónap elegendő: a nagyon szétmállott köveket műkőre cserélték. Mégis örülhetünk, mert pontos mun­kát végeztek, a tagozatok éppoly klasszikusan szépek, mint az eredetiek voltak, a megmenthető köveket pedig kifogástalanul kijavították. A bejárati rész is méltóképpen „felöltözött": új kapu, zászlótartók díszítik. Meg kell említenünk a kivitelezést végző Tempó Gazdasági Munkaközös­séget — élén Balogh Barnabással —, mert dicséretet érdemel. Nálunk varázs­latnak számít három hónap alatt kifo­gástalan minőségben helyreállítani egy kőhomlokzatot. Örülünk, hogy beszá­molhatunk erről, és örülünk, hogy egy megcsúnyult ház mindenki számára újra szép lett. LIPTÁK IRÉN Fogadó Napóleon császárhoz Néhány évvel ezelőtt egy vasrúdon függő, fémlapra festett ovális olajkép került a Magyar Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Múzeum birtokába. A fia­tal Napóleont ábrázolja teljes első kon­zuli díszben. Ismeretlen festő készítette a múlt század elején — egyes művészet­történészek véleménye szerint kevésbé ismert, Napóleont idealizálva ábrázoló metszet másolata lehet. Tulajdonkép­pen fogadói cégér. Művészeti, kultúr- és szakmatörténeti értéke miatt érdemes a közfigyelemre. A XIX. század első har­madából alig maradt ránk egy-két ven­déglátóhely cégére. Közöttük kevés a fővárosi és az olyan, amely az elszállá­solás történetének dokumentuma. A Hazai és külföldi tudósítások 1810-ben adott hírt arról, hogy „Pesten, a József-városban a Steinbrücke Strasse 230. szám alatt lévő (ma: a Horváth Mi­hály tér környéke — D.B.) »Zum Kaiser Napoleon« táblával étel és italáruló és 356 négyszögölet magában foglaló ház, amely mindenféle lakó és gazdaságbeli alkalmatosságokból és mulatókertből áll, örökben eladandó." Sem az 1803-as Ráth-féle lista, sem az 15

Next

/
Thumbnails
Contents