Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - Szalay Péter: Régi-új hírügynökség a Naphegyen

A másolat: Eötvös utca 11 /a Az eredeti: a velencei könyvtárépület Weber Antal nem kevésbé híres, nevezetes épületet tekintett példaképének, mint a velencei könyvtárat. Akik Velencében jártunk, valamennyien ismerjük Jacopo Sansovino (1486—1570) remekét, mert amint a Szent Márk térrel betelve a lagúnák felé fordulunk, a csodálatos kép a Dózse-palotával és a könyvtár épületével együtt teljes. Sansovino vérbeli szobrász volt, és ez érződik építészetén is. Itt nem a szobordíszekre gondolok elsősorban, hanem a homlokzatok plasztikus megformálására. Az elsődlegesen ható oszloprendes homlokzat mögött loggiát képez, melynek hátfalát gazdagon keretezett ivezetes nyílásokkal, lizénákkal és szobordíszekkel tagolja. A fény hatására homlokzatai épületszoborrá válnak. Weber Antal hazahozta Itáliából ezt a szobrászépítészetet. Épületünk homlokzatának földszintje rusztikus, ez mintegy kiemeli, aláhúzza az első és második emelet plasztikáját. A primér oszloprendek szigorú vízszintes-függőleges raszterét jól megfigyelhetjük az utca keskenysége miatt, hiszen, ha a Népköztársaság útjáról befordulunk az Eötvös utcába, csak ezt látjuk a homlokzatból. Közelítve az épülethez, előtűnnek a loggia hátfalának ivezetes nyílásai, díszítőtagozatai, fokozatosan feloldódik a homlokzat szigorúsága. A homlokzat érintetlen volt a helyreállítás előtt, a háború durva beavatkozásától eltekintve, mely a második emelet jobb szélső axisát tette tönkre. Ezt a kárt annak idején avatatlan kezek orvosolták. A helyreállítás — a műemléki hatóság többszöri felszólítása ellenére — sokáig váratott magára, és a késedelmet a homlokzat nagyon megsínylette. A pusztuló kövek romlása ugyanis egy bizonyos időn túl rohamosan felgyorsul. Az az elhatározás sem volt szerencsés, hogy a helyreállítás nem tarthat tovább három hónapnál. Ez egyértelműen kizárta, hogy a köveket újrafaragják. A málló rétegek eltávolítása után eltűntek a tagozatok, kőszilárdító anyag nincsen, és semmiféle kísérletezésre nem volt idő. Kizárásos módszerrel jutottak el tehát egy hagyományos, nem túl drága helyreállítási technológiához, amelyre három hónap elegendő: a nagyon szétmállott köveket műkőre cserélték. Mégis örülhetünk, mert pontos munkát végeztek, a tagozatok éppoly klasszikusan szépek, mint az eredetiek voltak, a megmenthető köveket pedig kifogástalanul kijavították. A bejárati rész is méltóképpen „felöltözött": új kapu, zászlótartók díszítik. Meg kell említenünk a kivitelezést végző Tempó Gazdasági Munkaközösséget — élén Balogh Barnabással —, mert dicséretet érdemel. Nálunk varázslatnak számít három hónap alatt kifogástalan minőségben helyreállítani egy kőhomlokzatot. Örülünk, hogy beszámolhatunk erről, és örülünk, hogy egy megcsúnyult ház mindenki számára újra szép lett. LIPTÁK IRÉN Fogadó Napóleon császárhoz Néhány évvel ezelőtt egy vasrúdon függő, fémlapra festett ovális olajkép került a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum birtokába. A fiatal Napóleont ábrázolja teljes első konzuli díszben. Ismeretlen festő készítette a múlt század elején — egyes művészettörténészek véleménye szerint kevésbé ismert, Napóleont idealizálva ábrázoló metszet másolata lehet. Tulajdonképpen fogadói cégér. Művészeti, kultúr- és szakmatörténeti értéke miatt érdemes a közfigyelemre. A XIX. század első harmadából alig maradt ránk egy-két vendéglátóhely cégére. Közöttük kevés a fővárosi és az olyan, amely az elszállásolás történetének dokumentuma. A Hazai és külföldi tudósítások 1810-ben adott hírt arról, hogy „Pesten, a József-városban a Steinbrücke Strasse 230. szám alatt lévő (ma: a Horváth Mihály tér környéke — D.B.) »Zum Kaiser Napoleon« táblával étel és italáruló és 356 négyszögölet magában foglaló ház, amely mindenféle lakó és gazdaságbeli alkalmatosságokból és mulatókertből áll, örökben eladandó." Sem az 1803-as Ráth-féle lista, sem az 15