Budapest, 1987. (25. évfolyam)

7. szám július - P. Szabó Ernő: Tájkép Anno 1987. Buda

TÁJKÉP ANNO 1987. BUDA Száz- és százmilliók kelnek útra nyaranta, hogy ismeretlen vidékeket bejárjanak — persze olyanokat, amelyeket hírük alapján érdemes megismerni. Emberszabású tájakat keresünk, lakható városokat, ahol a múltat is megtaláljuk, s a kényelmet és a természetet egyszerre élvezhetjük. Azokat a tájakat szeretjük, amelyek derűt, melegséget árasztanak, amelyek harmonikusak, amelyek védenek, de nem ébresztik fel bennünk a bezártság érzését. Azokat, amelyek változatosak, de nem túlságosan széttagoltak, amelyek tágasak, de nem érezzük magunkat bennük reménytelenül parányinak. Szeretjük a hegyeket, ha meghódításukhoz nem kell feltétlenül alpinistának lennünk, a széles völgyeket, amelyeknek közepén füzektől kísért folyó kanyarog, ahol békésen megférnek egymással az erdők, a megművelt földek és a városok. Azokat az ideális tájakat, amelyeket a késő gótikus, kora reneszánsz táblaképek mutatnak be a legvarázslatosabban, amelyeken az ember közvetlen és tágabb környezete tökéletes harmóniába olvad. 5