Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - P. Szabó Ernő: Séta a múzeum körül

ról, de az is igaz, hogy a Természettudományi Múzeum itt maradt. Műtárgyvédelem és rekonstrukció Fodor Istvánt, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját tehát tulajdonképpen két dologról kérdezem: arról, hogy mi a feladata az intézménynek ma, száznyolcvan évvel az alapítás után, s hogy mire ad lehetőséget a százötven éves épület. —A múzeum a magyar tudományosság fejlesztése, a múlt értékei, emlékei összegyűjtésének reformkori gondolata jegyében született. Feladatai az új intézmények tár, restaurátor szakember kellene — de eddig ezt a munkát is el tudtuk végezni. Remélem, hogy az épület rekonstrukciója hamarosan megindul, s elkészül egy olyan raktárrendszer, amely egy emberöltőnyi időre megoldja a gondjainkat. —A nehéz körülményeket a közönség számára talán az jelzi elsősorban, hogy az állandó kiállítások mintha kezdenének elöregedni. —A hetvenes évek elején az állandó régészeti kiállítás megrendezése tízmillió forintba került. 1983-ban ennyi pénz csak a történeti kiállítás felújítására volt elég. A mostani kiállításokat színvonalasnak ítéljük, de időről időre változtatni kell rajtuk; Szarvas alakú pajzsdísz, I.e. VI. század második fele kiválásával szükségszerűen változtak. A huszadik században egyre inkább a magyar föld és a magyar nép tárgyi emlékeinek gyűjtése, őrzése — eszmei és anyagi értelemben —, tudományos feldolgozása, a közvéleménnyel való megismertetése lett a feladata. Ebből következően a nemzet múzeuma. Mint ilyennek, a mai és a történeti Magyarország egésze a gyűjtőterülete. —Hogyan tud eleget tenni feladatainak a múzeum a növekvő gazdasági, pénzügyi nehézségek időszakában? —Ránk is az úgynevezett nem termelő ágazatok — a kifejezés, persze, egyáltalán nem jó, hiszen igen sokan éppen „nem termelő ágazat" voltunk miatt látogatnak hozzánk — sajátos helyzete a jellemző. Az utóbbi években egyre szűkösebben jöttünk ki a pénzből, de az alapvető feladatokat azért teljesíteni tudjuk. Vásárlás, régészeti feltárás révén új tárgyakat is tudunk beszerezni. Nem gondok nélküli a leltározás, raktározás sem, hiszen több műhely, raka felújítás új tárgyak bemutatását is jelenti, tárlatok átrendezését. A koncepció nem változik alapvetően, de új értékekkel ismerkedhet meg a közönség. A textileket, például, a felújítások során új fényszűrő vitrinekben helyeztük el. Ezt a munkát a régészeti kiállításnál az idén szeretnénk megkezdeni és jövőre fejeznénk be. A rekonstrukció után szeretnénk átrendezni, tematikailag, időben bővíteni a történeti kiállítást. —Időről időre időszaki kiállítás rendezésére is vállalkoznak. Legutóbb például az avarok kincseiből mutattak be — külföldön is — szenzációszámba menő válogatást... —E tudományos, közművelődési hasznot hajtó bemutatók mozgást, színt visznek a múzeum életébe, de a helyhiány itt is gondot okoz. A díszteremben a koronázási ékszerek kaptak helyet. Amíg ez felszabadul, a kupolateremben, kandallóteremben és az első emelti helyiségekben szervezünk 30 időszaki kiállításokat. Az év második felében, például, szovjet ötvöskiállítást várunk, később a világhírű, „agyagkatonák" néven is emlegetett kínai régészeti leletet is fogadjuk. Alapfeladatunk a tudományos tevékenység, az emlékanyag földolgozása, publikálása — sajnos ez is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. E gondon elsősorban saját kiadványokkal próbálunk segíteni, s kihasználunk olyan lehetőségeket, mint amilyet most a dunai duzzasztómű előmunkálatai kínálnak: az érintett terület régészeti feltárására tízmillió forintot kaptunk. Emellett arra ösztönözzük munkatársainkat, hogy vegyenek részt ösztöndíjpályázatokon, hogy például a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Soros-alapítvány támogassa egy-egy feladat megoldását. —Legkomolyabb műtárgyvédelmi gondjukat, a koronázási palást védelmét aligha oldhatják meg egy-egy ilyen pályázat segítségével. —A koronázási palást állapota — mint minden textíliáé — elkészülte, azaz majdnem ezer év óta romlik. E műtárgy igen kalandos sorsot élt meg. Az is közismert, hogy textileknek a múzeumi kiállítások sem tesznek jót. A por, a páratartalom ingadozása hosszú távon szemmel is észlelhető romlást okoz. A célunk az, hogy a mai műszaki lehetőségekhez mérten megakadályozzuk a további romlást. —A koronaékszerek majdnem tíz éve kerültek vissza Magyarországra. Ennyi idő nem kevés a helyzet megnyugtató rendezéséhez. —1979-ben az Európa legjobbjainak tartott svájci restaurátorok, 1983-ban nyugatnémet és magyar szakemberek kerestek megoldási lehetőségeket. Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy a palásthoz és a többi koronaékszerhez hasonló értékek sehol sem láthatók állandóan. Például a német koronázási ékszereket is csak az év egy részében mutatják be Bambergben. Úgy véljük, hogy nálunk nem szupervitrint kell készíteni a palástnak, hanem klimatizált teremben kell elhelyezni. A rekonstrukcióhoz kapcsolódva mód nyílik a probléma globális megoldására. A számos szakember közreműködésével kidolgozott tervezetet elfogadta a Koronabizottság is. E szerint a rekonstrukció első ütemében a koronaékszerek számára alakítanak ki új helyiséget. Ennek nem lehetnek pénzügyi akadályai, ez nemcsak a múzeum ügye, hiszen az egész nép tulajdonát képezik. —Ebből a szempontból azsem lényegtelen, hogy a korona keletkezésével kapcsolatban az utóbbi időben új feltételezések születtek, de nyílt eszmecserékre nem került sor. —A kutatók részéről kölcsönös engedményekre lenne szükség, teret kellene adni a különböző nézeteknek. Nem vagyok koronaszakértő, az ötvösséggel is csak a honfoglalás korszakát illetően foglalkozom,