Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - P. Szabó Ernő: Séta a múzeum körül

—, s mindent megtesz azért, hogy elhelyezésével, méretével minél kevésbé engedje érvényesülni a Nemzeti Múzeum épületét. Alt Rudolf egykori rajzán még méltóképpen magasodik környezete fölé a múzeum, mondhatni, a nemzet büszkeségeként tekint szét a Múzeum-kert éppen csak növekedésnek indult fái fölött. Az érett klasszicizmus n rr rr fomuve A nemzet története szempontjából jelképpé vált a múzeum. De mit jelent a művészettörténész számára? Milyen építészeti értékekkel találkozik a múzeum mai látogatója? Még előbb: mi történt magának az intézménynek a megalapítása és az építkezés megindulása közötti harmincöt év — egy emberöltő — alatt? Zádor Anna művészettörténész kutatásai során újból és újból föltette ezeket a kérdéseket; monográfiát írt a tervező Pollack Mihályról, összefoglaló művekben, számos tanulmányban foglalkozott a magyar klasszicizmus építészetével, képzőművészetével. Úgy véli, hogy a Nemzeti Múzeum épülete igényként igen korán, már az alapítás után öt évvel jelentkezett. József nádor is megfogalmazta ezt, aki a szívén viselte a magyar kultúra ügyét. Grassalkovich Antal a múzeum céljaira ajándékba adta a Hatvani és a Szép utca sarkán álló telkét. — Erre a telekre készült Hild János közismert terve — idézi fel az előzményeket Zádor Anna. — A terület azonban túl szűknek bizonyult a tervezett nagyszabású palota felépítéséhez. A múzeum mai telkét Batthyány Antal hercegtől vásárolták 1813-ban. Az építkezés gyakran elakadt, részben a napóleoni háborúk miatt, részben pedig azért, mert Bécs a magyar kultúra egyenragúsításának megakadályozására törekedett. A gondolat a húszas években éledt újra. Ekkor Európa-szerte általánossá vált az igény a nagyszabású múzeumépületek iránt. A húszas években kezdték a londoni British Museum építését, ide küldték tanulmányútra a német Schinkelt, aki 1828-1836 között a berlini Altes Museumot építette. Pollack 1836-ban kapott megbízást a tervezésre, a feladattal azonban olyan gyorsan elkészült, hogy feltételezhetjük: a nem hivatalos felkérés jóval hamarabb elhangzott. — Vajon mennyi nehézséget jelentett számára a minden szempontból új feladat megoldása? Hiszen Pollack tervezett megyeházát és lakóépületet, dolgozott templomon és világi épületen, de múzeumon még nem. — Az építész első tervsorozatát Pietro Nobile bécsi építésznek küldték el véleményezésre. Ez és a másodi k változat nem maradt ránk, csak a harmadik. Az építész eredeti szándékához képest a megvalósításig egyetlen jelentős módosulás történt: csak egy utcára nyíló ablakú teremsort helyeztek el a tervezett középfolyosóval ellátott kettő helyett. Emellett csak bizonyos egyszerűsítésekre került sor. Elhagyták a lépcsőfeljárat két oldalára és a fali fülkékbe tervezett szobrokat és az épület márványburkolását — hiszen takarékoskodni kellett a nemzet pénzével. Az előzmények, az építés körülményei arra vallanak, hogy a múzeum a nemzeti emelkedés és egyenrangúság jelképeként szerepelt a köztudatban. Ennek köszönhetően lendület, gyorsaság jellemezte az építést, hiszen tíz év igen rövid idő egy ilyen munkához. —Milyen alapgondolatok megvalósítására törekedett, hogyan tagolta az épületet Pollack? —A szimmetrikusan, egy főtengelyre komponált épület két belső udvart vesz körül. Hatása ünnepélyes, méltóságteljes: a lépcsőkön felérő látogató tágas előcsarnokba ér, ahonnan másik, kerek előcsarnok nyílik. Innen vezet a lépcsőház a fenti, reprezentatív terek folyamatos sorához. Ez a térsorozat, különösen a Panteon-terem, Pollack hallatlan téralkotó biztonságát bizonyítja. A földszinti falak vastagsága viszont azt jelzi, hogy majdnem túlzott biztosítással dolgozott — de az is igaz, hogy az épület fennállása alatt semmilyen műszaki károsodást nem mutatott. Összességében a múzeum a maga egyenletes ritmusával, nyugodt arányaival olyan alkotásként áll előttünk, amely súlyosabb bírálatot nem váltott ki. Sőt az érett klasszicizmus e műve olyan nemzeti jelkép lett, hogy az 1850-es években a Pesti Divatlap illusztrációin a grafikus magyar nemzeti ruhás figurákat állított a múzeum elé. —Kisebb átalakításokra azért — nem beszélve a háborús pusztítások utáni helyreállításokról — később mégis sor került. —Valóban csak kisebbekre. A kialakítás sajátos puritanizmusa miatt a főlépcsőn és az első emeleti kerek termen változtattak. Lötz és Than Mór festményei is később kerültek helyükre. Ugyancsak később készült el a Múzeum-kert, jelentős részben társadalmi munkával. Itt helyezték el azután Ferenczy István Kisfaludy-szobrát, néhány római szarkofágot, majd a múzeum főhomlokzata elé Stróbl Alajos Arany János-emlékművét. A múzeum berendezését is Pollack tervezte, közülük néhány tárló, vitrin ma is kiállítási célokat szolgál. Az ő alapgondolata alapján tervezte a timpanon szobordíszét Raffael Monti, és készítette el a müncheni Schaller cég. —Hogyan illeszthető a Nemzeti Múzeum Pollack életmüvébe — s a klasszicizmus hasonló rendeltetésű épületei közé? —A múzeum Pollack legjelentősebb alkotása, a klasszicista múzeumépületek között pedig egész Európában kiemelkedő hely illeti meg, hiszen jobban alkalmazkodik a múzeumi funkcióhoz, mint a londoni vagy a berlini. Elkészülte után több intézmény is igényt tartott a használatára, rendeztek itt ipari kiállítást, tartottak országgyűlést. Régebben szokás volt Pollackot Schinkel követőjeként emlegetni, holott a két múzeumépület lényegesen eltér egymástól. Azokat a hatásokat, amelyek határozott homlokzati tagolásra ösztönözték, Olaszországban szívta magába. Emellett különböző mintakönyvek forogtak közkézen; a Nemzeti Múzeum a francia Durand 1801-es mintakönyvének múzeumalaprajzával van a legközelebbi rokonságban. —A Bécsben született Pollack először Olaszországba ment, féltestvéréhez. Ott tanult és dolgozott, majd Magyarországot választotta, s itt korszakos jelentőségű müveket hozott létre. A múzeumtervezés feladatát azonban bizonyára mások is szívesen vállalták volna. Miért éppen ő kapta a megbízást? —Bizonyos helyzeti előnnyel rendelkezett másokkal szemben, hiszen József nádor kedvenc építésze volt. A döntő azonban az, hogy évtizedeken keresztül vezető szerepet játszott a pesti Szépítő Bizottmányban, s a világi épületek tervezőjeként igen nagy tekintélyre tett szert — míg Hild József, aki szintén szívesen vállalta volna a feladatot, inkább az egyházi épületek, lakóházak tervezőjeként vívott ki rangot magának. Pollack tekintélye még sem volt azonban elegendő ahhoz, hogy a kor legjelentősebb magyar szobrászának, Ferenczy Istvánnak megbízást adhasson valamelyik építkezésénél. A nagy triász és a többiek Széchényi Ferenc, József nádor, Pollack Mihály, majd Ferenczy István, akinek Kisfaludy Károly-szobrát csak jóval később helyezték el a Múzeum-kertben; Pulszky Ferenc, Rómer Flóris, Hampel József, a Régiségtár nagy triásza, akik munkássága előtt közös emlékmű tiszteleg a fák között. Távolabb Kazinczy Ferenc szobra, mellette Hermann Ottóé, majd Monti Sándoré — Alexander Montié —, Jozef Wysockié, Garibaldié, jelezvén, hogy a Múzeum-kert a forradalmak emlékét is őrzi, majd a két Kisfaludy, Berzsenyi Dániel arcképe... Sokáig sorolhatnánk a neveket, évszámokat, adatokat, ha mindazokról, mindarról szólni kívánnánk, akiket, amit az épület megidéz. Hogy mást ne mondjak, hangversenyezett itt Erkel, Liszt Ferenc, s hogy mi történt itt március 15-én, arról pedig igazán fölösleges lenne szólni. A múzeum gyűjteményének gyarapodását, változásait is nehéz lenne nyomon követni, hiszen a Nemzeti Múzeum mintegy az összes többi gyűjtemény bölcsője volt egykor. Belőle vált ki a Szépművészeti és az Iparművészeti Múzeum, 1949-ig az Országos Széchényi Könyvtár is a múzeummal közös igazgatás alá tartozott. Manapság a Nemzeti Múzeum régészeti osztálya több mint félmillió, az új kori 46 ezer, az éremtár 290 ezer, a történelmi képcsarnok 59 ezer tárgyat őriz. 1952 óta működik az adattár és a régészeti könyvtár, mellettük a restaurátor műhelyek és a közművelődési csoport sem hagyható említés nélkül. A múzeum szó, persze, most csupán az intézményre, nem pedig az épületre vonatkozik. Mertigaz, hogy a Széchényi Könyvtáraközelmúltban elköltözött a Múzeum körút-28