Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - C. Szalai Ágnes: Hangversenyek csillagos ég alatt

Hangversenyek csillagos ég alatt Ha végigpörgetnénk a kultúrhistória zenélési szokásokkal foglalkozó lapjait, bizonyosan föltűnne, hogy a képzőművészeti, irodalmi emlékek tanúsága szerint milyen pompásan érezte magát Eutherpé, a zene múzsája a Teremtő szabad ege alatt... S nemcsak a természet szépségei iránt közismerten fogékony görögökre volt ez jellemző — vessünk csak egy pillantást az ókori Egyiptom falfestményeire —, édeni kertekben muzsikáltak a kor ügyes ifjai-leányai. S hány és hány táblakép őrzi a különböző instrumentumokon muzsikáló ember képmását a reneszánsz művészetben; azután gondoljunk a híres temzei „zenélő hajókra", Händel remekművének „bemutató színpadaira" vagy a főúri kastélyok zenés kerti estélyeire... S ugyanaz a csillagos égbolt borult a prágai Wallenstein-park koncertjeinek zeneszerető publikumára, mint Róma, Verona, Párizs és a budapesti Károlyi-kert hallgatóságára. Ó, langyos nyári esték, könnyed, andalító melódiák — ám mielőtt végképp átadnánk magunkat a nosztalgiába ágyazott csöndes álmodozásnak, vegyük szemügyre, hogy áll most a szabadtéri hangversenyek ügye Budapesten? A kérdésre Kármán György, az Országos Filharmónia műsorszerkesztőségének a vezetője válaszol. — Talán nem hat dicsekvésnek, ha azt mondom: jól. Legalábbis az egyre nehezebb körülményekhez képest jól. Sok mindent át kellett értékelnünk az elmúlt néhány évben. Egyrészt le kellett számolnunk a „téli szezon", „nyári szezon", ellentétpárral. Az effajta megkülönböztetés — azonkívül, hogy korszerűtlen — rossz beidegződéseket szül. — Például? — Például azt, hogy a „nyári szezon" alacsonyabb rangú, mint a téli, a csillagos égbolt látványa és a frissen vágott fű illata ellensúlyozza a halványabb produkciót. Nálunk, jelző nélkül, csak szezon van... Ugyanolyan fontos minden hangverseny, akár februárban, akár júliusban rendezzük... — Ez így nagyon meggyőzően hangzik - bár kissé teoretikus. A zért valami különbség csak van koncert és koncert, helyszín és helyszín között...? — Hogyne, ez egy pillanatig sem vitás - csak épp az előkészítés, lebonyolítás azonos komolyságát szerettem volna aláhúzni. Maguk a koncertek, természetesen — és szerencsére —, mások, mint a „kőházbeli" téli hangversenyek. Nyáron, a tapasztalatok szerint, az állandó hangversenylátogató közönségis jobban igényli azoldottabb, könnyedebb hangvételű programokat. — „Valaholfelzeng egy csellón a húr"? — Azt azért nem, de például az idei koncertkínálatban szerepel egy Lehár-Strauss-est, méghozzá a Magyar Állami Hangversenyzenekar közreműködésével. A tőlünk távol élő, de örvendetesen egyre többször hazalátogató Joó Árpád, az immár legendás hírű Ezrek szimfóniájának nagy népszerűséget kivívott dirigense vezényel. — Erre a koncertre a Budapest Kongresszusi Központban kerül sor. Második éve, hogy az Országos Filharmónia „betette a lábát'' e rendkívül elegáns, reprezentatív helyszínre. Meg vannak vele elégedve? Mert hogy a publikum elégedett, az kétségtelen, az oda szóló jegyek iránt mindig nagy a kereslet. Olyannyira, hogy már régen nem magyarázható a helyszín iránti „érdeklődéssel"... — Nos, aki járt már a kongresszusi központban, tanúsíthatná: nemcsak reprezentatív és elegáns, hanem akusztikailag is jó. Légkondicionálása pedig lehetővé teszi, hogy a legforróbb nyárban is kellemes körülmények között élvezhesse a közönség a hangversenyeket. — S ha valaki kicsivel korábban érkezik, sétálhat egyet a parkban, jóízű kávét kaphat a közeli kávéház teraszán, ha úgy akarja, meg is vacsorázhat— megannyizenén kívüli, de kellemes közérzetet keltő momentum... De térjünk vissza a muzsikához! Milyen profilt szántak a kongresszusi központ Pátria-termének? — A már említett előnyök mellett a Pátria jellemzője a nagy befogadóképesség — ideális helyszíne a sokakat vonzó produkcióknak. Neves művészek — népszerű alkotások, ez lehetne a Pátria-beli hangversenyek mottója. Amit odaviszünk, annak „nagy dobásnak" kell lennie mindenképp! A művészi szemponton kívül a prózaibb követelmények isezt indokolják: csak a terembér és a járulékos technikai költségek 80 ezer forintot tesznek ki naponta. És ez, bizony, nem kevés... Ha telt ház van, akkor is ráfizetünk... A költségek rohamosan emelkednek, de e terhek csak igen kis részben háríthatók át a zenekedvelő közönségre. * Dr. Fajszi Margit, az Országos Filharmónia jegyirodájának vezetője a számokkal dolgozó ember precizitásával fogalmaz: — Egy egészen bizonyos: az Országos Filharmónia nem emeli árait 1987-ben. Ennek elsődlegesen oka a hazai közönség megtartásának a vágya — hiszen az idegenektől, a turistáktól akár emelhetnénk is, és még mindig viszonylag olcsók lennénk... Ám tisztában vagyunk azzal, hogy a rádió-tévé-hanglemez-video népszerűségének és a művelődésre fordított idő csökkenésének korában tovább szűkítenénk a koncertlátogatók körét, ha a jegyek árát növelnénk. — Most mennyibe kerül egy hangversenyjegy? — Attól függ, hogy ki és hol játszik. A szélső értékek: 30 és 200 forint. Ritkán, a kiemelt rendezvényeknél elmegyünk 350 forintig, de ez már az abszolút csúcs, s mögötte Abbado és az Európa Zenekar világszínvonalú produkciója áll... Befolyásolja a jegyek árát a helyszín is, a kongresszusi központ luxuskörnyezete és a Zenélő Udvar puritán egyszerűsége közti különbség a jegyek árában is megmutatkozik. — Kik látogatják a koncerteket, s mi módon jutnak jegyhez? — A látogatók megoszlása megint csak elsősorban a helyszíntől függ. Átlagosan fele-fele az arány a hazai és a külföldi látogatók között. Az utóbbiak közül többen keresik föl a Mátyástemplomot, a Zenélő Udvart, a Budapest Kongresszusi Központot, a hazai közönségé a többség viszont Martonvásáron és a vácrátóti botanikus kert hangversenyein. Hogyan lehet jegyhez jutni? Ennek több módja van. Alegújabb kezdeményezés ezen a téren annak a sok évtizedes tradíciónak a megtörése, hogy koncertjegyet csak négy héttel előre lehet váltani. Az Utazás '87 kiállításon — a Dunatours készséges és rugalmas segítségének köszönhetően - több hónappal előbb megjelenhettünk, és az „éppen arra járó" koncertlátogató közönség már márciusban biztosíthatta augusztusi hangversenyjegyét. Az akciót sikeresnek minősítjük még akkor is, ha kellő hírverés híján, valóban csak az „arra járók" szereztek róla tudomást. A pénzügyi forgalmon kívül talán még fontosabb, hogy mindkét fél — az utazási szakemberek és a koncertszervező Országos Filharmónia — rájött: az együttműködés hasznos és fontos, amelyet nemcsak megtartani, hanem bővíteni is kell. — Ha már az utazási szakembereknél tartunk, van-e kapcsolatuk önöknek a magyar utazási irodákkal? Durvábban — ám talán hatásosabban — fogalmazva: felveheti-e a komoly zene a versenyt a „gulyáspartikkal"? — Az idegenforgalmi image gyökeres megváltoztatásához apró lépések vezetnek — ezek sorába tartozik az imént említett Utazás '87 kiállítás is. Olyan illúzióink nincsenek, hogy egy csapásra elenyészik az árvalányhajas csikós-gulyás romantika, s valójában mi alig kezdeményezhetünk. Viszont készséges partnerek vagyunk. Ha egy utazási iroda vagy akár egy konferenciarendező intézmény jelzi igényét: szívesen megmutatná vendégeinek a magyarországi zeneművészet egy-egy szeletét, akár saját hangversenyeinkre, akár meghatározott igények szerint összeállított programokra biztosítjuk a részvétel lehetőségét. Nagy örömünkre, egyre többen élnek e lehetőséggel — hamarosan egy mentőkonferencia mintegy négyszáz részvevője igényes és szép koncertet hallgathat meg a kongresszusi központban, saját szervezőinek jóvoltából. — „Saját szervezőinek a jóvoltából?" — A közönségszervezés eredményessége mindig elsősorban a személyes kontaktusokon mú-25