Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Müller Tibor: Fél évszázad a nők védelmében

FŐVÁROSI EMBEREK Dr. Hirschler Imre Fél évszázad a nők védelmében Nyolcvanéves. Diplomája több mint fél évszázados. Párttagsági könyvében a belépés dátuma: 1932. Kitüntetései alig férnek el egy szekrényfiókban. Köztük a Munkaérdemrend arany fokozata és a Szocialista Hazáért érdemérem is megtalálható. Publikációi, könyvei, mindenekelőtt a Nők védelmében és a Szülőszoba, tessék belépni! tették országosan ismertté a nevét. A fájdalommentes szülés és a fogamzásgátló tabletták elterjesztése terén fáradhatatlan fölvilágosító munkát végzett. Ugyanakkor a legdivatosabb szülész-nőgyógyász, páciensének lenni társasági rangot jelentett a háború előtt is. Tizenkét éve nyugalomba vonult, és még mindig dolgozik. A Belgrád rakparti ház kapujára ki van írva a rendelési idő. — Alighanem ritkán fordul meg férfiember ebben a helyiségben ? — Sűrűbben, mint gondolná. — Mi keresnivalója lehet a magamfajtának egy nőgyógyász rendelőjében? — Ha szűken véve csak nőorvosi prakszist folytattam volna, igaza lenne. De mivel szexológus Magyarországon elég kevés van, bizony, sokan engem ajánlanak. Ilyen jellegű problémája pedig nemcsak nőnek lehet. — Miért alakult ez így? — Olyan sajátos ország a miénk, ahol szexuális továbbképzés van, képzés nincs. — Nem lep meg a dolog. Hiszen még az én korosztályom is pad alatt, suttyomban olvasta az ön első könyvét. 1958-ban jelent meg. Nagy szenzáció volt. Emlékszem, úgy adogatttuk, rongyosra olvasva egymásnak, mint ma, mondjuk, a Playboyt. Azóta a példányszáma megközelíti az egymilliót, és minden könyvesboltban kapható. így képzelte? — A könyv tulajdonképpen abból a több ezer levélből, kérdésből született, amelyet föltettek nekem az évek során. Egyszerűen nem győztem az ankétokon való részvételt, képtelen voltam eleget tenni a rengeteg meghívásnak. Ezért nem ért váratlanul a kötet látványos sikere. Az ötvenes évek végén kabarékban, vidám műsorokban valósággal malackodásnak számított kimondani: Hirschler. Persze az is igaz, hogy én már a könyv megjelenése előtt is szerveztem úgynevezett nők iskoláját, amelynek előadásain a szülészet és a nőgyógyászat témáit igyekeztem népszerűen, közérthetően megfogalmazni. Tömegesen jöttek az emberek. Amikor pedig szexuális kérdésekre került sor, a MOM nagyterme is kicsinek bizonyult. Kiderült, hogy a szex és a házasélet problematikája nem kispolgári nyavalygás, hanem nagyon is mélyen érinti az embereket. — Mindez azért is érdekes, mert ön — úgy tudom — már akkor is tudományos igénnyel foglalkozott a demográfiai kérdéssel, amikor a népesedéspolitika egyszerűen adminisztratív intézkedéseket jelentett. Nevén nevezve a ,,gyereket", a Ratkó-korszakról beszélek. — Ez nem egészen így volt. Mint ahogy, szerintem, kicsit igazságtalanul kötötték Ratkó Anna nevéhez az abortusz hivatalos üldözését és az agglegényadót. Igaz, ő volt akkor az egészségügyi miniszter, de ezek politikai döntések voltak. Nem Ratkó kezdeményezte őket. — Ön nem vett részt a döntés előkészítésében? — Volt egy bizottság, amely összeállította a vezetés számára a törvénytervezetet. Én egyetlen megbeszélésen vettem részt, és ott hangot is adtam kételyeimnek. De az is hozzátartozik a dologhoz, hogy csak akkor kezdtem tudományos alapossággal demográfiával foglalkozni, amikor megkaptam a feladatot: készítsem elő ezt az anyagot a következő pártnapra. Akkor döbbentem rá, hogy az életszínvonal emelkedése, a nők munkába állása, az urbanizáció, nem feltétlenül kedvező a népszaporulat szempontjából: a születésszám csökkenésével jár. És arról is meg voltam győződve, hogy ilyen törvényekkel nem lehet operálni. — Mert népszerűtlenek? — Azért is, és mert eredményt sem hozhatnak. — Pedig sokkal több gyerek született ezekben az években. — 1953-54-ben valóban 20-22 ezerrel több szülés volt. De azután ismét csökkent a születések száma. — Ennek az időszaknak is hatása volt az ön későbbi munkásságára? — Meghatározó. Nevezheti kezdetnek is. — Annak ellenére, hogy ön már a 30-as években magánrendelővel, kiterjedt betegkörrel és szép jövedelemmel rendelkezett? — Igen, mert az még egy szűkebb orvosi tevékenység volt. Nézze, tulajdonképpen a születésszabályozás elterjedésével derült ki, hogy a szexualitásnak nemcsak a szaporodásban van szerepe, hanem az életvitelben is. Az egyéni boldogságérzethez hozzá tartozik, hogy ezen a téren is kiegyensúlyozott legyen nő és férfi kapcsolata. Tehát, amikor ketté vált az utódról való gondoskodás és az örömszerzés, örömnyújtás, az én hivatásom is kibővült. 26