Budapest, 1987. (25. évfolyam)

6. szám június - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Új" pest-budai cégérek TETTAMANTI BÉLA rajza Városházi mozaik Vihar a Rákóczi út körül Nagy meglepetést, mi több, megrökönyö­dést keltett a hír: a közlekedés tervezői olyan elképzelésekkel foglalkoznak, hogy a Rákó­czi úton visszaadnának egy-egy sávot a gya­logosoknak. A meghökkenés érthető. A Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út a Belváros legzsúfoltabb útvonala. Időnként teljes a forgalmi csőd. De valójában épp a kilátástalanság magya­rázza a tervezők elgondolásait. A járdák nem szűkíthetők tovább, a Belváros házai sem bonthatók le. Egyetlen megoldás a for­galom csökkentése, vagyis elterelése — az új gyűrűk megépítésével. Az átmenő közleke­dés elsorvasztása pedig növeli majd a törté­nelmi városmag útjainak értékét. El kell dönteni — mondják —, hogy mi le­gyen a Kossuth Lajos utca és a Rákóczi út jö­vője. Országút, a nemzetközi főút része vagy pedig a nagyvárosi élet: a séta, a nézelődés, a bevásárlás helye? Vasarely-múzeum A Zichy-kastélyban, az Árpád híd budai hídfőjénél megnyílt a Vasarely-múzeum. A világhírű magyar származású művész kiállí­tása az alakuló új művelődési központ egyik legvonzóbb érdekessége. Amikor a 60-as években napvilágot látott az észak-budai „belváros" terve, az elképze­lés nagy vitát keltett. Azzal mindenki egyet­értett, hogy a Flórián téren áruházat kell nyitni. Tetszett a Fő téri műemlék sziget gon­dolata is. De helyet adhat-e Óbuda művelő­dési intézményeknek? Azóta eldőlt a vita. Előbb Varga Imre, azután Vasarely, majd mások is fölfedezték a „királynék városának" lehetőségeit. S ma a Fő téren és körülötte a múzeumok sora ugyanúgy sok látogatót csábít ide, mint a ha­gyományos óbudai vendéglátás. A kertészet jövő százada A fővárosi kertészet megünnepelte alapítá­sa 120. évfordulóját. Ez módot adott arra, hogy ne csak a múltra emlékezzék, hanem megkísérelje felvázolni a holnapot is. Megkí­sérelje, hiszen ahogy 1867-ben még nem volt sejthető a hatalmas fejlődés, ugyanúgy nehéz elképzelni, mit hoz a jövő század. A fejlesztés most fordulathoz érkezett. A kertészet nehezen győzi a sok új park gondo­zását. Különösen nagy a gond az új negye­dekben. Kiszáradnak a fák, kiég a gyep, pusztul a talaj. Holott épp itt volna szükség dúsabb növényzetre. A kertészek erejük zö­mét legszebb parkjaink — Városliget, Mar­gitsziget, Népliget, Gellérthegy — ápolására fordítják. Az új negyedekben az egyetlen megoldás a lakosság bevonása az öntözésbe, az ápolásba. De hogyan? Sao Paoló'-i vendégek A budapesti tömegközlekedés jó híre elju­tott távoli földrészekre is. Ezt jelzi: nemrég Sao Paoló-i vendégek jártak Pesten, hogy megismerjék a magyar földalatti vasutat is. Beszélgettek a főváros közlekedésének veze­tőivel a tervekről és a vitákról. Miről folynak ma a legélénkebb viták? Megvalósíthatók-e a korábbi elképzelések? Nem volna-e haszno­sabb a külső negyedekben a felszínre vinni a földalattit? S milyen esélyei vannak a légi vasútnak? Tanulságos lehet-e az állandó tapasztalat­csere? Igen. A metró a brazil nagyvárosban is ugyanolyan kiemelt helyet foglal el a for­galomban, mint nálunk. Naponta sok-sok millió utast szállít. Nővérképzés a Bécsi úton Új otthont kap az idén a Kossuth Zsuzsa Egészségügyi Szakközépiskola a Bécsi úton, a Margit Kórház mellett. Az építési munkák jól haladnak, az ősszel megnyitja kapuit a főváros egyik legszebb új intézménye. Az egészségügy sürgető gondja, hogy le­gyen elég nővér. Ezért minden tekintetben javítani kívánják a képzést. Elsősorban azt kell elérni, hogy vonzóbb legyen a pálya. Az új, jól felszerelt Margit Kórház megkönnyíti a gyakorlati képzést. S az iskola tervezői is mindent elkövetnek, hogy a beruházás meg­jelenésével és berendezésével kifejezze: a tár­sadalom a jövőben nemcsak többet vár a nő­vérektől, de többet is kíván adni. Forrás, tó, patak Három vonalon kívánják a tanácsok felol­dani az egyhangúságot az új építkezéseken és a korábban elkészült negyedekben. Nagyobb erőt akarnak fordítani képzőművészeti alko­tások elhelyezésére, a parkosításra, s több lesz a díszítésre felhasznált víz. A kutakon és a medencéken kívül tervszerűen beillesztik a városképbe Pest és Buda természetes vizeit. A forrás, tó, patak nemcsak megszépíti a negyedek arculatát, hanem védi az ember környezetét is. Óv a portól, hatással van a hőmérsékletre. Ezért új tavakat ásnak, s lesz több mesterséges patak. Úgy számítják, hogy a honfoglalás 1100. évfordulója előkészítése során nagyobb tár­sadalmi erőket lehet bevonni a munkába. Különösen Csepelen és Újpesten van lehető­ség, hogy díszkutak és tavas kertek is legye­nek — emlékművek. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS Négy és fél millió köbméter szemét A Fővárosi Közterület-fenntartó Vállalat Budapest egyik legnagyobb közüzemi szol­gáltató szervezete. Történelme sem rövid. Jogelődje, a Köztisztasági Hivatal 1895-ben alakult. Tevékenységi köre, a szemétszállítás és a szemétlerakók üzemeltetése 1907-től az egész fővárosra kiterjedt. 1929-től kezdődő­en feladatai bővültek Budapest utcáinak rendszeres tisztításával. 1950-ben, Nagy-Budapest megalakulásával lényegesen meg­nőttek a vállalat teendői. 1963-tól nekiláttak a nagyfokú gépesítésnek. Egy-két évvel ezu­tán folyamatosan előtérbe került a gazdasá­gosabb és hatékonyabb, tömörítős rendszerű szemétszállító célgépek alkalmazása. A kétmilliósra duzzadt nagyváros temér­dek hulladékától már nem lehetett hagyomá­nyos módszerekkel megszabadulni. Egyre kevesebb lerakóhely állt rendelkezésre, új módszerek bevezetésére volt szükség. Ha ad­dig az időpontig hajlamosak voltunk is nem tudomásul venni, hogy a szemét elhelyezése egyre nagyobb problémát jelent, vagy éppen lebecsültük ezt a nélkülözhetetlen szolgálta­tást, erre többé már nem volt mód. Igen je­lentős anyagi ráfordításokkal és alapos szer­vezéssel Budapest Főváros Tanácsa, a Közmű- és Mélyépítési Főigazgatóság javas­latára, 1978. január elseji hatállyal létrehoz­ta az FKFV-t. Az intézkedés célja mindenek­előtt az volt, hogy olyan szolgáltató szemlé­letű szervezet jöjjön létre a fővárosban, amely a hagyományos köztisztasági felada­tok mellett kellő hatékonysággal és rugal­massággal képes Budapest közterületeinek komplex gondozására. Minden nagyváros kommunális gondjai között az első helyek egyikén szerepel a kör­nyezet egészséges tisztaságának megóvása, a civilizált városkép ilyen szempontú megőrzé­se. A számok ékesen bizonyítják, mekkora munkáról van szó. A fővárosi szemétszállítás színvonalát mu­tatja, hogy a jó kétmilliós metropolis lakóé­pületeinek 99,4 százalékát kapcsolták be a rendszeres, legalább heti egyszeri szemétszál­lításba. A gyűjtőterület 26 százalékáról he­tente ötször, 22 százalékáról háromszor, 29 százalékáról kétszer, 23 százalékáról egy al­kalommal hordják el a felgyülemlett hulladé­kot. A kiemelt egészségügyi intézményekből és a szállodákból egész évben, a kempingek­ből és a nagy forgalmú strandokról a nyári időszakban a hét minden napján elszállítják a szemetet. Évente 4,5 millió köbméter sze­mét és hulladék ártalmatlanításáról kell gon­doskodni. Igen jó aránynak mondható, hogy mintegy 1,6 millió köbmétert a legkorsze­rűbb eljárással, másodlagos környezet­szennyezés nélkül, égetéssel semmisítenek meg. Ez a módszer, egyebek között, azért is örvendetes, mert egyre kevesebb a felhagyott agyagbánya, az olyan város környéki terület, ahol, akár prizmás módszerrel is, nagy mennyiségű városi szemetet lehetne tárolni a táj veszélyeztetése és a szigorú egészségügyi szabályok megszegése nélkül. /e _\ 4

Next

/
Thumbnails
Contents