Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Nyiri Éva: Városkép — térkép

VÁROSKÉP — TÉRKÉP Hazánkban a legrégibb ismert térképet Lázár deák készítette úgy 1510 körül, bizonyára a török elleni háborúra való felkészülés céljára. Ábrázolásának hűsége révén messze kimagaslik a korai térképek közül. Érdekessége a folyóvízhálózat elfogadható megörökítése, és az északnyugati tájékozás, amire a tudománytörténészek máig sem találtak magyarázatot. A térkép anyaga is szokatlanul gazdag: több száz XVI. századi földrajzi nevet örökít meg, Bartfától Hisztriáig. Hogy Pest és Buda első felmérése mikor történt — nem tudjuk. Első ábrázolásaik nem is nevezhetők várostérképeknek, inkább madártávlati képek, metszetek. Az első ismert rézmetszet De la Vigne-tői maradt ránk 1686-ból, a budavári ostrom idejéből. A metszeten jól kivehetők a Várnegyed, a Víziváros és a pesti Belváros utcái, a templomok, török mecsetek s a karcsú minaretek. Látható, hogy a Margitsziget akkor még két, különálló kis szigetből állt. Buda felszabadítása után, 1687-ben De Hany készített nagy méretarányú térképet a Várról és a királyi palotáról; a bécsi Katonai Levéltárban is őriznek 1688-ból fennmaradt térképet Budáról és Pestről. Számon tartja a szakma Hiltl Farkas felmérését is, amelyet egy 1696-os telekkönyvhöz készített. A térképészet jelentős fejlődéséről csak a XVIII. századtól beszélhetünk. Ekkor — 1720-ban — készül egyik első várostérképünk Pest belterületéről, s ekkor lépnek színre a térképészet olyan kiválóságai, mint Watzpauer és Balla Antal. A „kalapos király", II. József idejéből maradt ránk az első trigonometrikus városmérés eredménye, azé a munkáé, amely földadó-kataszter céljaira készült. Szakemberek szerint ez volt az alapja az első városrendezési tervnek, amely az északi külváros területét érintette, rögzítve a mai Engels tér elhelyezkedését és a Lipótváros egyenletes, derékszögű utcahálózatát. Tulajdonképpen mi az a városrendezés? Olyan, ,,az emberi élet szükségleteihez alkalmazkodó, szerteágazó tevékenység, amely egyaránt szolgálja a város helyes térbeli kialakítását, és területének megfelelő hasznosítását, az utakkal, közművekkel való megfelelő ellátását és kedvező városkép kialakítását, a célszerű műszaki tervezést és a rekonstrukciót. " A tervezés előfeltétele pedig a város területének szabatos síkrajzi és magassági felmérése és az azon alapuló különböző méretarányú térképek. Hazánkban az ország rendszeres részletes felmérése 1856-ban kezdődött. Célja — eleinte — a földadókivetés megbízható alapjának megteremtése volt; e célt 1875-ben sikerült elérni. 1885-től írta elő törvény nálunk a földadó-kataszter nyilvántartását, vagyis a változások átvezetését a térképre. Aztán a felmérések felhasználási területe egyre bővült: a telekkönyvi célok után kiterjedt arra is, hogy legyen megbízható térképi alap az út- és vasútépítéshez, a vízgazdálkodáshoz, az ipartelepek, bányák megnyitásához, az erdőgazdálkodáshoz, a településfejlesztéshez, a városrendezés és a földrendezés tervezéséhez,műszaki kivitelezési munkálataihoz. A XIX. század második felében Pest és Buda fejlődése az addigiaknál szabatosabb, pontosabb térképet igényelt. így került sor „Pest városi határának" újabb kori felmérésére 1867-ben. Célja egyrészt az volt, hogy „minden, a város határában levő birtok idoma ábrázoltassék, másrészt pedig az, hogy ezen felvétel és az elkészítendő pontos fekrajzi térképek alapján az építési és szabályozási vonalak a város összes területében véglegesen meghatároztassanak". A nagy munka évekig tartott. A háromszögelést és a részletes felmérést a ,, város bel- és kültelkeiről" Halácsy Sándor és Miklós, két „vállalkozó oki. mérnök" készítette. Nyolc lapból álló térképművükkel az 1878-as párizsi világkiállításon aranyérmet nyertek. De még ennél is fontosabb, hogy munkájukkal lényegesen hozzájárultak ahhoz a hatalmas fejlődéshez, amely a Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött, vidékies városból néhány évtized alatt nagy, modern fővárost teremtett a Duna két partján. Hátravolt még Buda és Óbuda belterületének részletes felmérése: erre az 1870-ben megalakult Fővárosi Közmunkák Tanácsa adott megbízást. A munkát Sártory Antal vezette, és öt esztendőt vett igénybe. Budapest első, teljes felmérése 1875-re készült el, és szilárd alapját képezte annak az egész városra kiterjedő városrendezési tervnek, amely meghatározta a főváros mai sugaras-gyűrűs főútvonalhálózatát. Volt azonban ennek a felmérésnek egy fogyatékossága: a vízszintes méréseket — pénzügyi gondok miatt — nem követték magassági felmérések. Ráadásul a változásokat sem vezették rendszeresen. így esett, hogy századunk harmincas éveinek elején felerősödött egy újabb, szabatosabb felmérés — és ezen belül egy nagy pontosságú, centrális háromszögelési hálózat kialakításának igénye. Itt átadjuk a szót Raum Frigyesnek, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat nyugdíjas főmérnökének. Ugyanis, ami nekünk kultúrtörténet, az neki pályája kezdete volt. — Az elmúlt évszázad során nemcsak a város, hanem a térképészet módszerei, eszközei is nagyot fejlődtek A grafikus módszert felváltotta a numerikus, az ölet a méter, a vetület nélküli ábrázolást a hengervetületi, illetve — országos térképeknél — az EOTR-nek nevezett rendszer. Bevezették a műszaki nyilvántartást, s a településk egy részében a 20-25 évenkénti helyszínelést. Megváltoztak a méretarányok is, a budapesti térképek esetében 1:1000-re. így lett a valóságban 10 méter a térképen egy centiméter. — Ilyen korszerű eszközök és módszerek birtokában sem várt kis feladat századunkban a térképészetre. A háromszögelési hálózat középpontját a Gellérthegyen jelölték ki, hat kerületi pontja pedig messze kívül esett a főváros akkori határán. A háromszögelést Papp Gyula irányította, édemes a nevét megjegyezni. Ugyanígy Oltay Károly professzorét, akinek vezetésével 1937-ben elkezdődött a főváros részletes felmérése. E munka első időszaka 15 évig tartott, a háború, persze, késleltette. A második időszak 1952-ben kezdődött, s ebbe már munkahelyem, a Geodéziai és Térképészeti Vállalat is bekapcsolódott. 1973-ra fejeztük be a síkrajzi felmérést, s utólag végeztük el — ahol szükség volt rá — a magasságméréseket. Néhány adat a munka méreteiről: Budapest a felszabadulás előtt 14 kerületre oszlott — ma 22-re; az 1950-ben hozzácsatolt hét várossal és 16 nagyközséggel a főváros területe, 206,93 négyzetkilométerről több mint kétszeresére, 526,76 négyzetkilométerre nőtt. Ma, ha Budapest városméréséről beszélünk, ilyen hatalmas területre kell gondolnunk, és 1179 darab térképlapra, amelynek mindegyike 48 hektárt ábrázol! — Nos, vajon rajta van-e a térképen minden? Barsi László 12 éve ül a Volán Taxi volánja mögött. Nincs a fővárosnak olyan zeg-zuga, ahol ennyi idő alatt meg ne fordult volna. Sokszor mégsem boldogulna térkép nélkül: — Háromszor, négyszer is szükségem van rá naponta. Épülnek az új lakótelepek, hol egy új utca születik, hol egy új utcanév. Mint nemrég a VIII. kerületben, ahol a Szigetvári utca egy részét átkeresztelték. Keresem a megadott házszámot, nincs. Sőt, még a Szigetvári utca is eltűnt. Mi van itt?! Nézem a térképet, megnyugszom: mégsem vagyok dinka. A Koltói Anna utcától a Füvészkertig azon is a Szigetvári utca húzódik. Fogom a mikrofont, beszólok a központba: gyerekek, hova lett a Szigetvári utca fele, ki tudja? Egy kis csipogó zűrzavar az éterben, majd egyszer csak megérkezik a válasz: nyugalom, az utcaszakasz új neve Rusznyák István utca. 22