Budapest, 1987. (25. évfolyam)

5. szám május - PESTI TÜKÖR

Városkörzeti tanácskozások a II. kerületben Budapest II. kerületének 36,4 négyzetkilométer a területe. Csodálatos természeti szépségű, fekvésű része ez a fővárosnak. Található itt belvárosi jellegű település — Víziváros —, társasházas-övezet, villanegyed — Pasarét, Rózsadomb — és falusias, családi házas rész — Hidegkút, Remete, Adyliget, Hűvösvölgy, Budaliget —, a maga nyugalmat árasztó, kirándulókat vonzó, felüdülést ígérő adottságaival. E sokféleség magában hordozza mindazokat a gondokat, amelyekkel naponta meg kell küzdeni tanácsunknak, a képviselőknek, a tanácstagoknak és a helyi társadalmi szerveknek. Kerületünk három országgyűlési képviselői és 76 tanácstagi választókerületre tagozódik. A képviselők állandó meghívottjai a tanácsüléseknek, ahol közvetlenül érzékelik a tanácstagok által felvetett gondokat, találkoznak egymással, elmondják véleményüket a tárgyalt előterjesztésekről, beszélnek az országgyűlésen és a bizottságokban elhangzottakról. Meghívottjai a végrehajtó bizottság üléseinek. Rendszeres, érdemi munkamegbeszéléseket folytatnak a tanács vezetőivel és a Hazafias Népfront titkárával. A hivatali apparátus minden írásos anyagot, tájékozatót rendelkezésükre bocsát, amelyeket munkájuk során jól tudnak hasznosítani. Mindez igen hasznos, de nem lenne teljes a kör a legfontosabb, a lakossággal való találkozások nélkül. Képviselőink igen nagy gondot fordítanak havi fogadóóráik megtartására, melyek a közvetlen és kötetlen beszélgetések jól kialakult formái. A politikai és népfrontszervek kezdeményezték ezen találkozások, beszámolók — úgynevezett városkörzeti tanácskozások — gyakoribbá tételét. Résztvevői az adott képviselői körzet lakossága, a párt-, állami és társadalmi szervek képviselői, a körzet aktivistái és, természetesen, a tanács vezetői. A képviselő beszámol arról, hogy mit tett az elmúlt időszakban mind a kisebb, mind a nagyobb közösség érdekében. E találkozások igen aktív részvételre késztették a lakosságot, sikeresek, jó hangulatúak, baráti légkörűek voltak. Beszéltek, többek között, a tanács VII. ötéves tervi koncepciójáról, s a tanácsi vezetők segítségével válaszoltak a feltett kérdésekre. A városkörzeti tanácskozások szervezésében a Hazafias Népfront, a politikai körzetek, a lakóbizottságok, a hivatali apparátus tagjai aktívan közreműködnek. Az eddigi tapasztalatok alapján szükségesnek véltük a tanácskozások gyakoribb megszervezését. Még egy bevált és népszerű módszerről szólnék, mely alkalmas a lakossági kapcsolatok erősítésére. Az év elején tartott tanácstagi beszámolókon sok jogos kérés hangzott el. Ezekről novemberben beszámoltunk a lakosságnak. E tanácskozás politikai körzetenként zajlott le. (Kerületünkben 17 politikai körzet van, egy-egy politikai körzet 3-10 tanácstagi választókerületet foglal magába.) A meghívottak: képviselők, pártkörzeti titkárok, tanácstagok, népfrontkörzeti titkárok, lakóbizottsági felelősök, a Közért, a rendőrség és az IKV képviselői. A tanácsi tisztségviselők beszámolnak a tanácstagi és városkörzeti tanácskozásokon felvetett problémák megoldásáról. Részt vesznek természetesen e beszélgetéseken a hivatal szakigazgatási szerveinek vezetői is. Kerületünkben jól bevált az úgynevezett instruktort hálózat. Minden politikai körzetnek van egy tanácsi instruktora, aki nagy felelősséggel tart kapcsolatot a tanács és a körzet között. Az instruktorok közvetítik a körzetek gondjait és a tanács híreit, véleményt kérnek a legkülönbözőbb döntésekhez. Az instruktorok munkáját a vb-titkár hangolja össze. Úgy véljük, jól szervezett, rendszeresen működő kapcsolatrendszer nélkül nincs eredményes kerületfejlesztő munka. Az út, amelyen elindultunk és járunk, jónak bizonyul, a már kiépített rendszer továbbfejlesztése napi feladataink egyike. DR. HAJDÚ MÁRIA a II. Kerületi Tanács vb-titkára Diéta óvodásoknak Sok szülő gondja, hogy speciális étkezésre szoruló gyermekét nem tudja bölcsődébe, óvodába vinni, mert ott nem tudják megoldani különleges ellátását. Ezen a gondon enyhített a Fővárosi Tanács, amikor a IX. kerületi Ifjúmunkás utcai óvodában kísérleti csoportot létesített diétára szoruló gyermekek számára. A tapasztalatok, az elért eredmények igazolják az ilyen közösségek létrehozásának szükségességét. Bebizonyosodott, hogy az itt eltöltött idő alatt a gyermekek megtanulnak együtt élni a betegségükkel, s ez jelentősen megkönnyíti beilleszkedésüket később az új közösségbe, az iskolába, sőt, némelyikük teljesen meg is gyógyul. A csoportba olyan gyermekeket vettek föl, akik — például — cukorbetegek, liszt- vagy tejérzékenyek, illetve krónikus bélgyulladásban szenvednek, s emiatt nem járhattak közösségbe. Az intézményekben ugyanis nem volt lehetőség arra, hogy biztosítsák számukra a különleges étkezést, a gyógyszereket, illetve beadják az injekciót, szakszerűen gondozzák őket. A kísérlet megindítását ösztönözte, hogy bár minden, emésztőszervi betegségben szenvedő apróság édesanyja hat évig gyermekgondozási segélyben részesülhet, többségük már korábban szeretne visszatérni munkahelyére. Az Ifjúmunkás utcai intézményben — négy „normál" csoport mellett — jelenleg húsz diétás óvodást gondoznak. Csak az étrendjük összeállítása különbözik egészséges társaikétól, hiszen napközben nekik is ugyanolyan foglalkozásokat tartanak, mint a többi óvodásnak, természetesen állandó védőnői, orvosi felügyelet mellett. Csak a tornánál veszik figyelembe, hogy e kicsinyek fizikuma — egészségi állapotuk miatt — gyengébb. Fáradékonyabbak, esetleg érzékenyebbek. Egyébként a gyerekeket a Heim Pál Gyermekkórház javaslata alapján veszik fel a különleges csoportba. (-r-r) A kitaszított A magyar drámaírók legtöbbször a színházra mutogatnak, mondván: ha érzékenyebb, sokfélébb lenne a magyar színjátszás, sokkal könnyebb lenne az ő dolguk is. A színház, persze, visszamutogat. A nagy egymásramutogatás közben pedig csendben színpadi megfogalmazás nélkül maradnak legfájóbb konfliktusaink, kortárs hőseink vagy antihőseink. És szégyenkezve ismerjük fel egy-egy angol, német vagy francia színmű láttán, hogy azok akár itt is megszülethettek volna. De nem születtek meg. Mert nem sikk bevált eszközökkel, középfajú színműben elmondani valamit. Szerencsére Kaló Flórián nem drámaíró. Hanem egy ötvenes évei derekán járó, magas, kopaszodó színész, aki szeretne olyan emberek bőrébe is bebújni, melyekből színészi alkata kilóg. Ezért aztán középfajú színműveket írogat. Nem váltja meg a világot, a színházat vagy a drámaírás helyzetét — de jól mondható szöveget ír, átélhető konfliktusokat, felismerhető jellemeket formál. Ambíciója tipikusan színházi — nem írói attitűd. Avantgárd igénnyel nem mérhető. De az emberszabású szó szeretetével mégis. Legújabb játéka A kitaszított. Furcsa álkrimi, melyben egy modern apa kerül végzetes konfliktusba. Hogy tudniillik miben higgyen: az életelvként vallott, környezete által — még dédelgetett lánya által — sem megértett morális elveiben vagy a vér szeretetparancsában, mely a gyermeket akkor is megvédi, ha az elvek ennek ellentmondanak. Kaló tudja, hogy az elvek végén az elmagányosodás vár. Jól ismeri a magánynak egyéb válfajait is. De retteg az önfeladás egyszerű gesztusától is. Ruszt József rendezése világosan érti az erővonalakat, csak képtelen együtt szenvedni-érezni a színpadi figurákkal. Kidolgozza a morális tételt — csakhogy ez nem tételdráma. Ez színészeknek írt játék, melyben lubickolni illenék. Itt egy ölelés, egy szemvillanás, egy félbemaradt mozdulat többet mond el, mint a legszebb koreográfia. Persze Rusztot is meg lehet érteni: ez a szégyellt „középfaj" alig találja stílusát hazai színpadainkon. A színészek az előadások magányában mindjobban ráéreznek erre a hangra. Andorai Péternek egyre több „tekintete" lesz, Káldy Nóra iróniája is nő. Tordai Teri bölcs lemondása meglepő mélységekbe láttat, akárcsak Kaló ügyvédjének nagymonológja. Kocsis Judit és Rátóti Zoltán pedig még rontáson innen hihetnek az egészben. A magyar színház akkor volt a legélénkebb, amikor nem a nagy drámára várt áhítatos semmittevésével. A József Attila Színház mostani bemutatója jól példázza, hogy korszakalkotó művek nélkül is lehet fontosat mondani. b.g.