Budapest, 1987. (25. évfolyam)

4. szám április - PESTI TÜKÖR

pesti tükör Új" pest-budai cégérek TETTAMANTl BÉLA rajza Példa Olvasom, hogy a művészet meg a sport embert nemesít, példát ad, nevel. Hallom, hogy éppen ezért a sport meg a művészet területén tevékenykedőknek fokozott a felelősségük, öntudatlanul is élet- és viselkedésmintául szolgálhatnak generációk számára. És közben, amikor művészeti eseményekre járok, látom, hogy legrangosabb múzeumunk beázik, felbecsülhetetlen értékű festmények léte kerül veszélybe. Látom, hogy egy-egy kiállítás szervezői nem veszik figyelembe a maguk által kitűzött időpontokat, s ezzel elriasztják az odalátogatókat, ki tudja, talán egy életre. Látom, hogy felületesen korrigált és kötött könyvek látnak napvilágot, hogy történelmi bestsellerígéretet vacak papíron, csillagászati áron hoznak forgalomba. Látom, hogy színházi előadás közben unatkozó színészek beszélgetnek egymással: jobb esetben fél takarásban, a színfalak tövében, rosszabb esetben a kollégák jelenete alatt, a színpadon. Járok sportrendezvényekre is. Elítélem a mocsolád rigmusokat faragó úgynevezett szurkolókat. De közben látom, hogy a pályán lévők lazsálnak. Látom, amint egy vívó lekapja a sisakját, és félreérthetetlen mozdulattal eltanácsolja a zsűrielnököt melegebb éghajlatra. Látom, hogy a hazai jégkorong ünnepének szánt rangadón a valaha az egyik csapat színeiben versenyzett bíró szemérmetlen csalással dönti el e két pont sorsát, s másnap egy tanult kollégám úgy ír az eseményről, mintha mi sem történt volna. Persze a rigmusfaragókat kollégám is elítéli. Ahogy kollégái meg szokták róni a színházban hangoskodó fiatalokat, a könyvcsonkitókat, a koncerteken randalírozókat. Egyébként: jogosan. Közben nem jut eszükbe, hogy csak a reakcióra figyeltek oda. Hogy cinkosként maguk is vétkesek, amikor némán tűrik a rivalda fényesebb oldalán állók svindlijeit, a nyegle, sértő lenézést. Ha hisszük, hogy a művészet meg a sportviselkedés mintát képes adni, akkor azt is el kellene hinnünk, hogy a felelősség nem áthárítható. Való, hogy az alkotó emberek presztízse csökkenőben van ma nálunk. Ez társadalmi képlet. De azzal nem adjuk vissza tekintélyüket, ha elnézzük nekik azt, amikor ők maguk rombolják le nimbuszukat. Amikor ők maguk mutatnak példát ahhoz, ami szélsőséges formában nyilvánul meg később: U szegek lövöldözésében vagy rigmusok kieszelésében. Most ott tartunk, hogy alkotók és nézők kölcsönösen lenézik egymást. Ezen a közös alapon is lehet, persze, kezet szorítani. Csak én naivan úgy hiszem, hogy a megbecsülés platformján mégiscsak közelebb juthatnánk egymáshoz. (b. g.) Városházi mozaik Világkiállítás Bécsben és Budapesten Alig hangzott el az éter hullámain a felhívás: versenyezzen a világkiállítás megrendezéséért a magyar főváros Béccsel, napvilágot láttak olyan vélemények: hasznosabb volna összefogni: az osztrák fővárosban az ipari, Budapesten pedig a mezőgazdasági világkiállítást rendezzék meg egy időben. A két főváros együttműködése mellett szól, hogy Ausztria elsősorban az ipari bemutatókban érdekelt, hazánknak pedig elismerten fejlett a mezőgazdasága, s megújulását általános érdeklődés kíséri. Mivel úgy számítják, hogy Bécsből alig egy-két óra alatt Budapestre érhetnének a látogatók „a kiállítás vasúton", a távolság tehát nem okoz gondot, viszont a rendezés megosztása egészen új lehetőségeket tárhat fel. Királyi vadaskert Akár mezőgazdasági világkiállítás, akár nemzeti kiállítás nyílik a század végén Óbudán, mindenképpen nagy helyet kap a vadászati emlékek megőrzése. Ezzel kapcsolatos javaslat egy erdei múzeum szervezése a hegyekben. Itt csodálatos környezetben mutatnák be a magyar vadászat évezredes hagyományait. Sok vitát keltett egy másik ötlet is: Budán — az egykori Nyék falu területén, ahol Zsigmond és Mátyás kastélya állt — emeljenek vadászszállót, s állítsák helyre a híres vadaskertet. A közös vállalkozásban megvalósuló királyi vadaskert nemcsak sok látogatót vonzhat a fővárosba, hanem megkönnyítheti azt is, hogy később Buda északi részén megszervezzék a rég megálmodott, új nagy állatkertet. Emlékmű növényekből Városházi javaslat készült: építsenek városképet meghatározó emlékművet Budapesten a honfoglalás évfordulójára. Az elgondolásnak több ellenzője van. Szükség van-e a Hősök tere szobrain kívül új képzőművészeti alkotásra? — kérdik. Mások úgy vélekednek: döntsön később a tanács, amikor már kedvezőbb lesz a gazdasági helyzet. Ugyanakkor sok híve van a növényekből tervezett emlékműnek Kurszán vára és Árpád sírja között, a Bécsi út mentén. Ez lehetne az Országliget vagy az Őshaza kertje. Esetleg mindkettő. Mivel az elhagyott bányák lejtőit úgyis fásítani kell, az emlékkert volna a legésszerűbb megoldás. S az is elgondolkodtató: a növényzet tartósabb a kőnél vagy az ércnél, hiszen minden évben megújul. Később azután benépesíthetnék az itt tervezett panteont is. Kispesti uszoda A főváros egyik legérdekesebb terve a délpesti városrészközpont megteremtése, a földalatti vasút, a Munkás körút és a Vöröshadsereg útja mentén. A „hátország", az új negyed lényegében elkészült, de a nagy bevásárlóhelyek és a művelődési intézmények építése elhúzódik. A fejlesztés lassult, ám nem állt meg. A tervezett központ részeként most társadalmi erővel uszoda épül. S nem messze az új kispesti áruháztól, idén megnyitja kapuit az első magyar-spanyol nyelvű gimnázium. A fogyasztók védelmében Sok száz éves városházi jog és kötelesség a piaci ellenőrzés. A legutóbbi időben sok panasz hangzott el a húsellátásra. A hivatalos megállapítás szerint az üzletekbe került mennyiségnek csaknem fele kifogásolható. Legtöbbje túl csontos, túl zsíros. Az ok: a fegyelem lazulása, a képzetlenség s főként a vállalatok törekvése, hogy a veszteséget a vevőkre hárítsák át. Fontos az ellenőrzés kiterjesztése. De a leghatásosabb a piaci szabályozás meg a nagyobb kínálat. Több húsbolt kell, több hűsáruház, hogy igazi verseny legyen. Visszaadják a tereket a gyalogosoknak A budapesti közlekedés hosszú időre szóló terve az elavult terek rendezése. Az előkészítő munkák jelzik a szemléleti változást, a fejlesztés új irányait. Különösen nagy feladat lesz a Moszkva tér megújítása. Itt jól megmutatkozik a korábbi tévedések hatása. Szinte az egész tér a BKV üzemi területe, zsúfolt, veszélyes. A sok jármű kiszorítja a gyalogosokat. Az új elképzelés: a Moszkva tér, a középbudai városrészközpont magva igazi tér lesz. A földalatti vasúton érkezők könnyen és gyorsan elérhetik majd az új nagyáruházat, megszűnik a káosz, megszépül a környék. A budai körút a tér déli részén halad majd, a villamossal együtt, a hűvösvölgyi főút pedig a szint alatt épül a Duna felé. Vagyis megszűnnek a szintbeli kereszteződések. Sorra visszaadják a tereket a gyalogosoknak. Az építkezések nagyon sokba kerülnek, s ez határozza meg egy-egy munka megkezdését. ACZÉL KOVÁCH TAMÁS