Budapest, 1987. (25. évfolyam)

3. szám március - Kelecsényi Gábor: A pesti Emichek

A PESTI EMICHEK sokra egyszer s mindenkorra megvette Petőfitől 1500 pengőforintért. A szabadságharc első évében, 1848-ban már meg is jelent a második kiadás. Bibliofil érdekességek Az 1847. évi kötetet önmagában értékessé teszi, hogy a nagy költő összes verseinek első kiadása. Az 1848-ban megjelent kétkötetes, második kiadásából az Országos Széchényi Könyvtár ereklyének számító példánnyal rendelkezik. Első kötetének előzéklapján két különböző kéz írásával két bejegyzés található. Az egyik így szól: „Kedves barátjának, Moliter Ágostonnak Wass Samu." E datálatlan bejegyzés az elbukott szabadságharc utáni emigráció két érdekes alakját idézi. Wass Sámuel erdélyi gróf a szabadságharc alatt fegyvervásárlási — sőt flottaszervezési — megbízással járta a külföldet, s Amerikában értesül a magyar ügy Emich Gusztáv, AlbtmtHM tlUjémk, a* Emitb-filt kiaii- •• «J*Wavállalatna/í mtf/plapitája A dinasztia megalapítója bukásáról. A nemsokára kitört kaliforniai aranyláz révén kapcsolatba került egy másik emigránssal, Molitor Gusztávval. Aranyolvasztó üzemet állítottak fel, ahol hivatalos megbízásból dollárérméket is vertek. Vállalkozásuk azonban csődbe jutott, Molitor meghalt, Wass Samu pedig még az 1867-i kiegyezés előtt hazatérhetett Erdélybe. Ő hozhatta vissza a könyvet Molitor hagyatékából. Alighanem ezekre az időkre utal a másik bejegyzés: „Bekötve a 11-ik honvéd zászlóalj lobogójából vett selyembe." E szerint tehát ez a zászló nem került a szabadságharc eltipróinak kezébe, és selyméből a piros-fehér-zöld trikolór piros színét Petőfi verseinek díszkötésére használta fel Fodor Sándor kolozsvári könyvkötő mester, amint nevét a hátsó kötéstábla belsejébe ragasztott vignetta elárulja. Van egy az első kötéstábla belsejében is, e szerint a könyv egy bizonyos Horn Imréhez került. A példány mindenképpen ereklye, Petőfihez illő, s feltehetően még a múlt század során került a Széchényi Könyvtárba. Ugyanebben a példányban egy másik könyvtörténeti és egyben bibliográfiai érdekességről árulkodik egy beragasztott kézírásos cédula, amely szerint a kiadásnak két variánsa van. Az egyikben több a hiba, kevésbé gondozott, nyilván már nem a forradalom sodrában élő költő rendezte sajtó alá. Abban a szerződésben, amelyben Petőfi összegyűjtött verseinek további kiadásait eladta Emichnek, szerepelt az is, hogy újabb költeményeinek kiadási jogát eladja kétezer forintért. Emich hozzá is látott ezeknek kinyomtatásához, csak közben nagyot fordult a történelem kereke. A szabadságharc bukása után a kinyomott íveket elkobozták. Időközben Emich saját nyomdát állított fel, ahol hozzáfogtak az újabb költemények 185l-re tervezett második kiadásához, de ezt is hasonló sors érte. Pedig Petőfi a jogdíjból már felvett 1100 forintot, a maradék 900 forintot pedig özvegye kapta meg, miután a költő 1849. július 31-én ottmaradt a segesvári csatatéren. Az újabb költemények készülő két kiadása tehát ráfizetést jelentett Emichnek, hosszú távon azonban mégis megtalálta számítását. Amikor vállalata A-thenaeum néven részvénytársasággá alakult, leltárukban a Petőfitől vásárolt kiadói jogot 20 ezer forintra, tehát tízszeresére értékelték. KMICH BUSZTÁV. A második Emich Gusztáv Mint említettük, az újabb költemények Emich-nyomdában készült második kiadását még krúdában, vagyis az ívek összehajtogatása előtt elkobozták. Egyik példányát mégis őrzi az Országos Széchényi Könyvtár, benne egy kivágat a Budapesti Hírlap 1906-i évfolyamából. E szerint Emich nyomdája a szedésen titokban dolgozott, de mielőtt az utolsó ívek megszáradtak volna, a hatóság a fűzetlen íveket lefoglalta, és hivatalból megsemmisítette. Egy teljes példányra valót azonban sikerült egy szemfüles és bátor nyomdásznak az inge alá tekerve kicsempésznie. Ez az unikum a világhírű hegedűművészhez, Reményi Edéhez került. Reményi — valamikor Görgey Artúr kedvenc hegedűse — még az elnyomatás éveiben felvetette, hogy Petőfinek Pesten szobrot kell állítani. A költségek tetemes részét ő hegedülte össze itthon és külföldi hangversenyein, a hiányzó összeget pedig részben közadakozásból, részben pedig a főváros pénztárából pótolták, s így került sor a szobor leleplezésére 1882-ben. Budapesten akkor még csak két nagyobb szabású köztéri szobor állt, Eötvös Józsefé (1879) és Széchenyi Istváné (1880). Amikor Reményit 1898-ban, egyik amerikai koncertjén utolérte a halál, mindenki elveszettnek hitte ezt a Petőfi-unikumot. Pe-38