Budapest, 1987. (25. évfolyam)

1. szám január - Nyiri Éva: Csarnok a Klauzál téren

CSARNOK A KLAUZÁL TÉREN Klauzál téri csarnok. Helyén 1870-től színház állott, a könnyű múzsa otthona. Miklóssy Gyula építette „jó kemény deszkából", néhány esztendő múltán mégis le kellett bontani. Ott maradt hát a placc, a jókora István tér, északi felén foghíjasan... Ez az a korszak, amikor a Fővárosi Közmunkák Tanácsa — élén Podmaniczky Frigyes báróval — néhány év alatt többet tesz Budapest világvárosi arculatának kialakításáért, mint elődei együttvéve. Ekkoriban épülnek a Sugár (ma: Népköztársaság) úti paloták a szomszédos Terézvárosban; ekkor nyitja meg kapuit az Erzsébetváros két büszkesége: Wassermann Jónás új kávéháza, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület nevéből rövidített Emke, és a kalandos sorsú New Yorkpalota, Európa egyik legszebb kávézójával; ekkor lel otthonra a Deák tér sarkán az előkelő Kunz-féle áruház, s jelenik meg a színen a Kerepesi (ma Rákóczi) út és a Kazinczy utca sarkán a „mindent egy helyen" elvét hirdető nagyvárosi bevásárlóközpont, a Párizsi Nagyáruház. A Dunán hajnalanta kofahajók szállítják a milimárikat, s a frissen fejt tejhez soroksári pékek gondoskodnak friss kenyérről. Csakhogy „...a hetvenes években válságos helyzetbe került Budapest közélelmezése: a számtalan piacon csak rossz minőségű és nemzetközi viszonylatban nagyon drága élelmiszereket árusítottak, középkori higiéniai színvonalon" — olvasható az Erzsébetváros történetéről szóló kiadványban. „1879-ben ezért közélelmezési bizottságot hoztak létre, amely 13